Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-18 / 7. szám

csak 6 önnálló missziói organizáció működött, ma már a missziói és a missziót támogató egyesületek száma csaknem 350. Mig egy századdal ezelőtt a pogánymisszióra hozott önkéntes áldozatok összege alig rúgott 300.000 koronára, — ma már meghaladja az 55 milliót. Míg a a század eiején a misszionáriusok számát legfeljebb ha 120-ra lehet tenni, ma már a férfi misszionáriusok száma felül van a 6 ezeren s mellettök áll körülbelül 4000 nő és 680 orvos és orvosnő. A már megtérített pogányok közül van már 4000 felavatott lelkész, mintegy 60 ezer bennszülött segéd, a kikkel együtt az evangélium terjesztőinek száma majdnem megüti a 75 ezeret. A megkeresztelt pogányok száma a jelen században 70 ezerről felemelkedett négy millióra, a kik közül másfél millió már úrvacsorával élő, öntudatos és önálló egyháztag. Ha még ezekhez hozzá vezsszük, hog. az evangéliumi keresztyén missziók körülbelül 20 ezer iskolát tartanak fenn a pogányok oktatására, s hogy a missziók érdekében a szentírás körülbelül 200 olyan nyelvre van már lefordítva, a melynek grammatikáját magoknak a misszionáriusoknak kellett megalkotniok s a melyeken a biblián kivül írott és nyomatott könyv soha meg nem jelent, — akkor minden nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy a XlX-ik század az evangéliumi missziók százada, s hogy ebben az egy században többet tett az evangéliumi keresztyénség a pogányok megtérítésére, mint — az apostol' kort kivéve — a régi egyház 18 századon keresztül. A missziói mozgalmak története azonban ezzel még sem kimerítve, sem befejezve nincs; sőt a XIX. század utolsó évtizedeiben egy újabb, igen nagyfontosságú fejezet fűződött ahoz, a mely reánk ifjakra és az ifjúság barátaira nézve a legérdekesebb. Ez a fejezet a studens ifjúság missziói mozgalmait foglalja magában. Még csak most kezdődik ugyan ez a fejezet, de mégis már a legszebb reményekre jogosító tények vannak benne feljegyezve. Az evangélium lelke megérintette Anglia studens ifjúságát is a század 60-as éveiben. Érezték az ifjak magok is, hogy az élet boldogságához s a lélek üdvösségéhez nem elég csupán a tudomány, a külső műveltség, hanem nagy, nélkülözhetetlen szükségük van az evangélium megtisztító, ujjászülő s megszentelő erőire is. Leiköknek ez a benső, követelő szükségérzete hozta létre legelőször a cambridgei egyetem tanuló ifjúsága körében, 1862-ben a mindennapi ima-összejöveteleket, majd a 70-es években a cambridgei collegiuini keresztyén szövetséget, a melynek célja vala az egyetemi ifjúság körében megszilárdítani az evangélium szeretetét, ápolni a lelkekben a keresztyéni hitet s támasztani az evangélium elvein alapuló s az által vezérelt tiszta erkölcsiséget. Jótékony hatása egészen új életet támasztott az angol egyetemeken. Mind többen és többen fogadták be leikökbe a Krisztus evangéliumát, s annak ereje, mind nagyobb és nemesebb munkára képesítette őket. Úgy voltak magok az ifjak is, mint az újjászületett evangéliumi keresztyénség. Leiköknek az evangélium által megnyert boldogsága, öröme nem engedte, hogy azt csak magoknak tartogassák, hanem ösztönözték arra is, hogy fezt másokkal, a szegény, lelki sötétségben tévedező és a boldogtalanság tengerén hányódó pogány népekkel is közöljék s azokat is elvezéreljék Istennek boldog országába. A missziói lelkesedés feltámadt bennök is, s 1884-ben a cambridgei egyetemnek már hét végzett növendéke ajánlotta fél szolgálatát az Egyházi Misszió-társaságnak. A missziói lélek által áthatott ifjak száma 1885-ben már 3l-re emelkedett, s ezeknek lelkesedése áthatott a többi egyetemekre is, lelkes mozgalmat támasztva mindenfelé a pogány misszió érdekében. Hogy mily nagy arányokat öltött, alig 10 év alatt ez a mozgalom, s mily nagy segítségére vált a misszióknak, mutatja az a tény, hogy csupán egy, az Egyházi Missziói Társaság 240, egyetemi pályát végzett intelligens ifjú misszionáriust nyert ezáltal és pedig 118-at Cambridgeből, 48-at Oxfordból, 40-et Dublinből, 34-et pedig a többi angol egyetemekről. A studensek eme missziói mozgalma azonban az egyesülés által vált igazán hatalmassá s a pogány miszszióra és az evangéliumnak az életbe bevitelére nézve korszakot alkotóvá Az impulzust az erők s a lelkek egyesítésére az új világ, Amerika adta az ó-világnak. Amerikában Pierson, — a híres misszionárius: Wilder és a még híresebb evangélista : Moody voltak a mozgalom vezetői a 90-es évek elején. Wilder fia körutat tett az amerikai egyetemek közt, lelkes felhívásokat intézve az ifjakhoz; s működésének az lett az eredménye, hogy rövid pár hónap alatt majdnem 2600 egyetemi hallgató irta alá eme kötelező nyilatkozatot : »Ha Isten segít, szándékom misszionáriussá lenni.* 1894-ben már oda fejlődött a mozgalom, hogy Detroitban megtarthatták az első studens missziói konferenciát, a melyen az egyetemi keresztyén ifjaknak 1200 delegátusa vett már részt. így alakult meg Amerikában a * Studensek önkéntes missziói szövetsége* a mely 1898-ban Clevelandban tartotta meg második kongresszusát. Ezen a kongresszuson már 1717 studens delegátus, 106 tanár és tanító és a különböző misszióiegyesületek 83 képviselője tanácskozott, a legszentebb és legmagasztosabb kérdés: az evangéliumnak az egész világon leendő elterjesztése felett. Ma már az amerikai >Studens önkéntes missziói-szövetség «-nek 4000 tagja van, a kiknek YŐ"0

tényleg működik a miszziókban. Körülbelül ugyanezen időben szervezkedtek az angol egyetemek studens missziói egyesületei is. Hogy e mozgalmat erősítse, szervezze és az amerikai studens szövetséggel kapcsolatba hozza, az ifjú Wilder meglátogatta az angol egyetemeket és kollégiumokat s megteremtette 1892 ben a *Brit studensek önkéntes missziói szövetségé* A, a melynek ma már csaknem minden angol egyetemen és kollégiumban vannak lelkes tagjai. A studensek e misszió mozgalma azonban nem korlátozódott csupán Amerikára és Angliára, hanem tovább terjedt a kontinens egyetemi és akadémiai keresztyén ifjúsága között, is s a mikor a brit szövetség 1896-ban Liverpoolban megtartotta első kongresszusát, a megjelent 14*