Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-18 / 7. szám

717 delegátus között már ott voltak a németországi, hollandiai, franciaországi, norvégiai, svédországi, dániai, svájci egyetemi és kollégiumi ifjúsági egyesületek küldöttei is. Ez a kongresszus azután még tovább fejlesztette azt a nagyszerű, már az 1895-ben Wadstenában, Svédországban tartott konferencián felvetett s részben keresztül is vitt tervet, hogy az egész föld intelligens ifjúságát egyesítsék az evangélium szolgálatára. Wadstenában már egyesítették és szerves összeköttetésbe hozták az amerikai, angliai, németországi, skandináviai és a missziói területek studens missziói egyesületeit és megalkották a»Studensekkeresztyénvilágszövetségét* ; az 1896-ki liverpooli kongresszus pedig ezt még előbbre vitte. Az itt felhangzott óhajtások következtében Mott, a világszövetség titkára, lehet mondani, hogy egy föld körüli utat tett s meglátogatott Amerikában. Európában és a nevezetesebb missziói területeken 114 egyetemet, kollégiumot és felsőbb iskolát, hogy a világszövetséget valóban a keresztyén iíjak világszövetségévé fejleszsze. S az óriási koncepciójú terv ma már csaknem teljesen keresztül van vive. A világszövetséghez ma már tizenegy nemzeti és nemzetközi ifjúsági mozgalom csatlakozott, körülbelől 1200 egyetemi és kollégiumi ifjúsági egyesülettel és körülbelől 56,000 studens taggal. Ez az óriási világmozgalom legelső sorban az ifjúság evangélizálását tűzte ugyan ki célul maga elé; de felöleli magába a studensek missziói mozgalmát is és a belső misszió folytatása mellett másik fő célja az is, hogy intelligens ifjak által elősegítse a külmissziót, a pogányok evangélizálását is. Egyik fő ága tehát a studens világszövetségnek a studensek missziói szövetsége, a melynek célja egyesíteni mindazon intelligens ifjakat, a kik magokat a pogányok közt leendő misszionáriuskodásra elszánják ; — másodszor támogatni a studenseket a pogánymisszióra előkészületben és végül a világ evangélizálását mutatni fel a legfőbb célul a Krisztus anyaszentegyháza előtt. E missziói szövetségnek, a melynek vezetői tisztán csak studensek, csak azok az egyetemi és kollégiumi hallgatók lehetnek a rendes tagjai, a kik kijelentik, hogy hisznek a Jézus Krisztusban, mint Istennek fiában és a világ egyedüli megváltójában és a kik kötelezik magukat arra, hogy vagy egész életöket, vagy annak egy részét a pogányok megtérítésére fogják szentelni, A szövetség tehát altalános evangéliumi alapokon nyugszik s felölel magába minden keresztyén studenst, férfit és nőt egyaránt, bármely evangéliumi egyházhoz tartozzék és bármely tudományos pályára készüljön is. Maga a szövetség misszionáriusokat sem nem képez, sem nem küld ki, hanem csak a misszionáló lelkesedést igyekezik felkelteni az ifjakban; de összeköttetései által módot ad tagjainak arra, hogy kellő előkészület után egyik vagy másik, főként pedig felekezetükhöz taitozó missziói társaság szolgála-' tába állhassanak. ("Folyt, köv.) Hamar István, jj KÜLFÖLD. A francia reformátusok lyoni értekezlete. Franciaországi testvéreink tudvalevőleg meghasonlottak egymás között a theologiai irányzatok miatt. Liberálisok és orthodoxok egészen külön hajóban eveznek. A szakadás oly nagy, hogy azt áthidalni roppant nehéz; a közeledés vágya azonban időről-időre elfoglalja a szíveket innen is, túlnan is. A testvéri kapocs megerősítésére már tartottak értekezletet Lyonban 1896-ban, a mely egy állandó bizottságot küldött ki a két irány képviselőiből a testvéri egyezség útjának egyengetése végett. Ennek a bizottságnak működése folytán gyűltek össze 3 év múlva, a mult év novemberében ismét Lyonban. A testvéri értekezletre (conference fraternelle) mind a 103 konzisztorium küldött egy egyházi és egy világi delegátust, így összesen 206-an gyűltek össze a konzisztoriumok képviseletében Lyonban. A tanácskozások nov. 7-töl 10-ig tarttattak nagy érdeklődő közönség jelenlétében. Előzetesen mindenik irány hívei külön értekeztek s így készítették elő a közös gyűlés tárgyait maguk között. A közös gyűlést a lyoni konzisztorium elnöke, Puyroche üdvözölte a lyoni egyház részéről, ki a tanácskozás megnyíltával az értekezlet elnökévé választatott, s mellé két alelnök neveztetett ki, az egyik br. Schickler. A tanácskozások mindig imával, bibliaolvasással kezdődtek; két este prédikáció is volt a lyoni új templomban, igen nagy közönség jelenlétében. Első este Bruguiére marseillei lelkész beszélt Eféz. V. 8. alapján, az igazi világosságban, a hitben való előmenetelről; más estén Lourmarin papja Trial tüntette fel az egyházakat fenyegető veszélyeket s utalt arra, hogy a védelem csak az egyesülésben található fel. . . Főbb indítványokat tettek: Schulz, Gounelle, Lafon, Puaux, Doumergue. Az indítványokat írásban kellett benyújtani, s a nagyobb fontosságúak felett igen élénk eszmecsere fejlődött ki. Legnagyobb hullámokat vert fel a Gounelle indítványa. Ő azt kivánta, hogy egy közös bizottság neveztessék ki, melynek feladata legyen testvéri szellemben tanulmányozni Franciaország erkölcsjavításának és evangélizálásának kérdését : továbbá főbb vonalaiban kidolgozni egy programmot az evangéliumi erkölcsi tevékenységről ; végül ezen erkölcsi, társadalmi és evangéliumi jellegű bizottság vezesse minden ref. egyházban az erkölcsi harcot s terjeszsze a protestántizmust mindenfelé. A kisebbségben levő orthodox irány veszedelmesnek látta magára nézve egy ilyen közös bizottság szervezését, azért kétszer is felfüggesztették az indítvány tárgyalását. Végre is a javaslat pártfogói győztek, a mennyiben a névszerinti szavazásnál 128 an mellette, hárman ellene foglaltak állást, 72-en pedig nem szavaztak. így megválasztották a működő bizottságot 12 rendes, 12 póttaggal, mindenik irányt (jobb, bal és közép párt) 4—4 tag képviselvén.—