Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-14 / 20. szám

rint határozatlan mult, a 3-ik szerint végzett jelen, a 4-ik szerint mult. * Az értekezést beható eszmecsere követte, melynek eredménye lett a kör azon határozata, hogy a központ közvetítésével felkérendő a M. T. Akadémia, hogy az ország tanát világának bcleronásával s közreműködésével szerkeszszen egységes és a tankönyvirókra kötelező magyar nyelvi müszótárt. Ezt Blanár Ödön értekezése követte »A tanulók osztályozása és az érdemjegyek« c. általános érdekű felolvasásával, melynek négy pontú javaslatát a kör elfogadván, a többi társkörökhöz is áttette. — Végül a kör ugyancsak Blanár Ödönnek egy indítványát fogadta el : a fővárosba kinevezett tanároknak előléptetése, — a minisztériumba beosztott tanároknak a létszámból (rangsorból) kivevése és a 30-ik szolgálati évükönl s'jiil szolgáló taná roknak külön státusba helyezése tárgyában. * * * Szerk. barátom szíves buzdítására ezekben hű képét kívántam adni az Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlönyének f. é. 1—24. sz. után a tanári körök szeptembertől márciusig terjedő működéséről, melyben jóformán benne foglaltatik az egész évi működés, minthogy már a tavaszi hónapokat a tanári konferenciák, azután az ismétlések, vizsgákra készülődések és az év végi intézkedések foglalják le. Ha térből és időből ki nem fogyok vala, szerettem volna cikksorozatom végén az egészről egy rövid áttekinthető összefoglalást adni. Ezt azonban már a t. olvasókra kell hagynom. Ama netaláni kérdésre vonatkozólag pedig, hogy prot. intézeti tanáraink mennyiben vesznek részt emez oly fontos és hasznos körök működésében ? — legfeljebb csak azt jelezhetem, hogy az ágost. tanárok egy-egy része ott van a budapesti, eperjesi és pozsonyi körökben; míg areformátus tanároknak egy-egy kontingense működik a budapesti, pápai, debreceni, mar maros-szigeti, kolozsvári és udvarhelyi körökben. Egyébiránt erről bővebb tájékozást nyújt a Közlönyben időnként közöltetni szokott teljes Névsor, melynek 1896/7-iki kimutatása szerint az 1201 tag között ev. ref. felekezetnél működött tanárok közül tagja volt az Egyesületnek 107, ev. ágost. intézeti 66, unitárius 3. E számok — bárha, 1896/7. év óta egy csekély változás beállhatott — érthetően beszélnek. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István. ev. ref. kollégiumi tanár TÁRCA. Miért nines több eredménye prédikálásunknak ? ** Három dolgot tapasztal az ember a prédikációra vonatkozólag, és pedig minél idősebb lesz, annál inkább belátva azok igazságát: 1. hogy mi prédikációnk elé igen magas feladat van kitűzve; 2. hogy a feladat nagy* Ezen magyar nyelvtani fogalomzavarhoz gondoljuk ide. hogy a latin, görög, német stb nyelvtanokban az elnevezéseknél és meghatározásoknál még nagyobb zűrzavar uralkodik — aztán döntsék el a t. olvasók a mese tanulsága szerint, hogy tanulóink megterheltetésénél inkább Jci vagy mi a hibás : a ló-e, vagy az utána rakott teher, vagy a Jcocsis? B. I. ** Dr. Warneck Gusztávnak, a hallei theológia tudós professzorának »Warum hat unsere Predigt nicht mehr Erfolg?* c. értekezését veszi itt az olvasó Warneck a fenti cím alatt még rothenschirmbachi lelkészkedése idején irt egy értekezést s azt egy papi ságához mérve annak legjobb megoldása is még mindég tökéletlen és 3. hogy a prédikálás olyan művészet, mely annál nehezebbnek tűnik fel, minél tovább gyakorolja az ember. »A hit a prédikálásból vagyon« — mondja a biblia ; de a hittől meg függ a megigazulás, a megszentelés, az élet és az üdvösség. Mily felelősségteljes feladat a a prédikációé, a mikor általa az embernek épen az a magatartása irányíttatik, a mely — az újtestamentomi iratok egyértelmű bizonysága szerint — az ő jelen- és örökkévaló sorsa felett van hivatva határozni! Ha az ember azután pillantást vet a saját prédikálási praxisára, e feladatnak vájjon hányad része lett. általa tényleg megoldva, vájjon a mi sok évi igehirdetésünk által hány hallgatónkat sikerült tényleg a megelevenítő s üdvözítő hithez vezetni ? S ha a válasz kedvezőtlenül ütne ki, nem tolul-e elénk ismét az a kérdés, mennyiben rejlik ennek oka én bennem s mennyire prédikálási modoromban? Hivataloskodása első éveiben nem ritkán meglehetős magas véleménynyel van az ember a saját prédikációi iránt, kivált ha némi tehetséget, frisseséget érez magában s egy pár hallgatóval többje szokott lenni, mint öreg elődjének vagy szomszédjának, és talán az Ő szónoklatait itt-ott dicsérettel is emlegetik. De ha az ember öregszik, évről-évre prédikál és hallgatóinál — még az eléggé szorgalmasaknál is — az igazi hitéletnek nyomai is alig akarnak mutatkozni, akkor nemcsak hogy leszáll a magas lóhátról, hanem könnyen az ellenkezőbe csap át: abba a veszélybe jut, hogy a prédikáció ható-erejébe vetett hitét is elveszítse. Alig hiszem, hogy csalódjam, ha azt mondom, hogy a csüggedezésnek bizonyos titkos szelleme jelenleg sokkal több buzgó prédikátor szívébe vette be magát, mint a hányszor e csüggedést emlegetni halljuk. Vannak persze bizonyos dolgok, a melyekkel a prédikáció eredménytelenségét magyarázni szokták és a melyek a prédikátorok lelkiismeretének megnyugtatására szolgálnak, s távolról sincs szándékomban azok jogosultságát kétségbe vonni. Csak. abba a vigasztalásba nem tudok kellően belenyugodni, ha azt mondják: »Eredmény van, csak nem látjuk.« E tekintetben az olyan emberekhez tartozónak vallom magam, a kik csak akkor hisznek, ha látnak. Az azonban kétségtelenül igaz, hogy a sikertelenség oka nemcsak a prédikátorokban, hanem — legalább is olyan mértéken •— a hallgatókban is rejlik, a mint azt az Üdvözítő a különféle szántóföldekről szóló példázatban szépen kimutatja. Vannak éjjeli órák az istenorértekezleten felolvasva, oly tetszést nyert vele, hogy barátai ösztönözték. adja ki ; s tényleg némileg kibővítve nyomtatásban is kiadta s az mostanáig hét stereotyp kiadást ért s három idegen nyelvre is lefordíttatott. Dacára az első megjelenésétől (1880) számított hosszú időnek és dacára a mai kor gyors haladásának s véleményváltoztatásainak. e munka elvei nem évültek el s sok jó útmutatót meríthet belőle ifjú s öreg egyházi szónok egyaránt. E tárgyú értekezésekben a német irodalom eléggé gazdag, de a míg mások legtöbbnyire csak egy-egy oldalát világítják meg a dolognak. Warneck ez értekezése velős rövidséggel összefoglalja mindazt, a mit a címűi választott kérdésre nézve mindenkinek jó tudni, a ki e téren működik. E mellett szerintem érdeme az is, hogy minden sorában egy igazi hitteljes lélek lüktetését érezhetni s a mellett hogy tudós, érzéke van neki a gyakorlati élet szükségletei iránt is, az esetleges hiányokat azonnal felfedezi s azokat őszintén megmondva rámutat a teendőkre is. Mindezekért valódi lelki gyönyörűséggel használtam fel a szerző engedélyét, hogy azt magyarra lefordíthassam, a miért neki ezúttal is köszönetemet fejezem ki. Az értekezés gondolatain az átültetésnél semmit sem változtattam. Adná Isten, hogy e kis munka alapúi és ösztönzésül szolgáljon e téren még sok megoldásra váró kérdésnek hazai lelkészeink által való megbeszélésére! A fordító.