Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

uram házánál, a többiek rész szerint egésségtelenségekkel, rész szerint az útnak csaknem járhatatlan voltával kimentvén magokat. Jelen volt T. Kurátor, Kandó Gábor úr, és T. Szent-Imrei Zsigmond úr. Itt legelsőben is meghatároztatott, hogy ennekutánna minden dolgok, mellyek gyűléseinkben elővétettetnek, születelt magyar nyelvünkön irattasanak bé a jegyzőkönyvben .« Mult év február hó 20-án telt el tehát 100 eszendeje annak, hogy az abauji ev. ref. egyházmegye előjárói, a Baktán tartott konzisztoriumban kimondották és megkezdetek jegyzőkönyvük magyarul vezetését, csaknem félszázaddal előzvén meg a hasonló országos rendelkezést! Esperes volt ekkor Tasnádi Székely István, szepsii lelkész ; egyházmegyei jegyző Esztergomi Gábor, megyaszói lelkész. Megyaszó ugyanis, több zemplénvármegyei egyházzal, ekkor még az abauji egyházmegyéhez tartozott. Azonban mindjárt a következő 1799. évben bekövetkezett a tiszáninneni egyházkerületben a traktusok új felosztása; Megyaszó s vele Esztergomi Gábor az alsó-zempléni egyházmegyébe jutott, s így Abaujban többé jegyző nem lehetett. Ekkor történt az az érdekes és nagy ritkán előforduló eset, hogy az abauji és alsó-zempléni egyházmegye kölcsönösen átvette egymás jegyzőjét, miről a jegyzőkönyvben a következő két bejegyzés tanúskodik. I. 1799-dik esztendőben tetszett a V. Superintendentiának a Tractusokat olyan rendben állítani, hogy azok csak a vármegyének kiterjedésével határozódjanak, és más vármegyére, mint eddig, ki ne terjedjenek; Megyaszó pedig, a hol én laktam, Zemplén vármegyében fekszik: azért az Abauji Ven. Tractusban ez ideig folytatott notáriusi hivatalomat, az Alsó Zemplényi Sz. Társaságban folytatandó notáriusi hivatallal felcseréltem, és T. T. Senior Tasnádi Székely István Uramtól s több Assessor társaimtól elbúcsúztam. Esztergomi Gábor, hat esztendős nótárius. II. Ezen közelebb említett felcserélés lett én velem, Sárkány Pállal, ki is a Tisztelendő Zemplényi Egyházi Társaságban négy holnapok hijján tiz esztendőkig a notáriusi hivatalt viselvén, minekutánna a Tractusok, a Főtiszteletü Superintendentia akaratjából, a budai 1791-diki zsinat rendelése szerint a megirt módon felosztattak, Eklésiámmal, K. Vágással estem az Abaujvári Tdő. Egyházi, Társasághoz s valamint T. Esztergomi Gábor úr, ez ideig abaujvári nótárius, a zempléni, úgy én is, eddig zempléni nótárius, az abaujvári notáriussággal megtiszteltettünk. Melyhez képest, még az isteni bölcs gondviselésnek tetszik életemet megtartani és ezen hivatalban való állásomat parancsolja, a Tisztelt Társaságnak addig leendő történeteit a következendő maradék tanúságára fogom ennekutánna feljegyezni. Sárkány Pál. Ez az igazán derék férfiú csak másfélévig vitte Abaujban a jegyzői tollat, mert Tasnádi Székely István halála után, 1801. április 8-án esperessé választatott, mely hivatalát 23 éven át folytatván, 1824-ben. mint abaujvári pap balt meg, tisztes vénségben, 80-ik éves korában. Megjegyzem még, hogy ugyancsak az 1798. évből fenmaradt az akkori abauji és borsodi traktusok (ma az abauji, alsó-felső-borsodi, gömöri, tornai s részben alsózempléni egyházmegyék) egyházainak gúnyversszerű leírása. Rendkívül érdekes korrajz, mely 151 borsodi és 90 abauji, tehát összesen 241 eklézsiát énekel meg, sokszor sikerült, néha azonban esetlen és durva alexandrinusokban. Négy-öt csonka, de közeikorú másolatból sikerült egy teljes példányt összeállítanom, szerzőjét is megállapítanom; gondoltam a 100 éves korrajz kiadására is, azonban többen, kikkel a dolgot közöltem, úgy vélekedtek, hogy némelyik egyház, talán még ma. 100 év elteltével sem venné jó néven a sokszor igen éles s valljuk meg, néhol ma is találó pasquillnak közzétételét. Ennélfogva lemondtam a publikálásról; majd eljő ennek is az ideje akkor, midőn az egészben csak történeti adatot fog látni a közönség Addig az abauji egyházmegye levéltára megőrizi az általam összeállított teljes példányt; ha elébb nem, 1998-ban, kétszáz évvel létrejötte után, majd közre fogja adni valaki. Záradékul legyen szabad egy óhajtásomat, illetőleg kérésemet elmondanom. Egyházunk s nemzeti nyelvünk történetéhez nevezetes és fontos adatot szolgáltatnánk akkor, ha nem csupán egyetlen egyházmegyéről vagy kerületről, de az egész magyar ev. ref. egyház összes kerületeiről és megyéiről összeállítanók, hogy melyik esztendőben váltotta fel nálunk a jegyzőkönyvi, latin nyelvet a magyar ? Erre nézve a mult századi jegyzőkönyvek őrei, az egyházkerületi és egyházmegyei levéltárnok urak adhatnak hiteles felvilágosítást, egy oly un jegyzőkönyvi, pont közlésével, a milyet én most az abauji egyházmegye részéről közöltem. * Teljes tisztelettel és bizalommal kérem erre levéltárnok társaimat. E lapok szerkesztője bizonyára a legnagyobb készséggel és örömmel fog belvet ** adni közleményeiknek, melyek által egy, nemzeti és egyházi életünkre nézve egyaránt fontos történeti kérdés lesz megvilágosítva. Kassa. Révész Kálmán. * A szatmári egyházmegyéről, Kiss Kálmán jeles munkájából (21. 1.) tudjuk, hogy ott már 1793. február 14-én kezdték meg a jegyzőkönyv magyar nyelven vezetését. R. K. ** Úgy van. Teljes készséggel és örömmel. Nagybecsű adatai gyűlnének össze e közleményekből a magyar nemzeti kul túrának, melyet a ref. egyház mindig lelkesen és híven szolgált Sserk.