Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

BELMISSZIÓ. Vallásos estélyek. A battyándi (Vasm.) ev. egyház inuk hó 10-én, vasárnap délután nyitotta meg a mult év óta szokásossá vált vallásos estélyek, illetve előadások sorozatát. E kezdő alkalommal az estély programmja a következő volt: 1. Egyházi ének, énekelte a közönség; 2. ima, megnyitó beszéd, mondotta a helybeli lelkész; 3. »Fohászkodás« Berzsenyi D.-tŐl, előadta Kühár Sándor; 4. Épitő beszéd: »Pál apostolnak ev. egyházunkra való nagy jelentőségéről*, tartotta a helybeli segédlelkész; 5. egyházi ének. Ez alkalomra a közeli és távoli filiákból és fiókegyházakból is nagy számmal gyülekeztek egybe a hívek az iskola nagyobb termébe, s a progratnm egyes pontjait mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatták. A vallásos estélyek vasárnap délutánonként rendszeressé válnak, s az előadások cyklusokba osztott főtárgya lesz: Pál apostol életének épitő előadása; később: Pál ap. és Luther életének és tanainak párhuzama, illetve egymáshoz való viszonya. A lelkészi működés sikerének forrásai. Erről beszélgettek a francia protestáns lelkészek nov. 14-én, Párisban tartott összejövetelük alkalmával. A gyűlést imával kezdték és úrvacsoraosztással rekesztették be. A tárgyalást Monod Tódor, párisi ref. lelkész felolvasása vezette be, melyhez azután többen hozzászólottak, és abban állapodtak meg, hogy a papi hivatal szolgálat, s ennek jele az alázatosság, a szolgálat gyakorlása; a lelkészi hivatás abban áll, hogy híveivel lelki életet közöljön, a mit csak úgy tehet, ha maga is lelki ^életet él s e végre szakadatlan közösségben áll az Idvezítővel. Ez megköveteli, hogy minden oly tárgyat és szofizmát eltávolítson, mely az alapigazságokat eltakarhatná előle. Legyen továbbá a lelkész jósággal gyöngédséggel, szeretettel telve az emberek iránt, hogy közölhesse velők a krisztusi életet; legyen hite abban, hogy használhat s javíthat; tudjon lemondani, gyakorolja magát az önmagába elmélyedésben, adja át magát Istennek, kövesse az Idvezítővel való közösséget s e végre olvasgassa a Szentírást, imádkozzék. Íme tehát a lelkész belső átalakulásában keresik francia hittestvéreink a hatás erejét, abban, a mit az evangélium így fejez ki: ti vagytok a földnek sava. Méltó, hogy nálunk is megszívleltessék és bevétessék ! (R.) A párisi ref. egyház működése. A párisi ref. egyház társadalmi életében a jótékonyság krisztusi erényét a diakonusi intézmény ápolja, dicséretreméltó sikerrel. A mult hó 18-án tartott gyűlés kézzelfoghatóan mutatja ezt. Az 1897/98. évben 108 ezer frankot osztottak ki, s még körülbelül 18 ezer frank vár kiosztásra. Elláttak 214 aggastyánt, neveltettek 267 árvát az árvaházban, 103 beteget ápoltak a diakonisták házában. A jótékony intézmény 2,451 tagot foglalkoztat. Ugyanezen a gyűlésen az árvaházi leánygyermekek behatóbb gondozása felől is tanácskoztak, s kimondták, hogy az árvaházi leányokat ezentúl nemcsak háztartási teendőkben és varrásban kell foglalkoztatni, hanem tényleges mesterségre is kell őket tanítani; továbbá a gyermekek, a mennyire lehet, a tanulás éveiben egyes családoknál helyezendők el; végre az árvaházak mindenikében szigorú vizsgák tartassanak. így gondoskodik a modern Babilonnak átalakítására hivatott protestáns kovász a nyomor enyhítéséről. Az evangéliumi szeretet lelke bizony ott is talál elég anyagot a munkára. Nálunk is volna aratni való elég. (i?.) KÜLMISSZIÓ. A keresztyénség védelme Chinában. A keresztyének eddigelé sok üldözésnek és méltatlanságnak voltak kitéve Chinában, mind a nép, mind a kormányzó hivatalnokok részéről. A most kormányzó császárnő, talán mivel megelégelte a keresztyénség terjedésének akadályozását, vagy talán még inkább, mivel a további méltatlan bánásmód miatt nem akarja magára haragítani a Chinára leső európai hatalmasságokat, legújabban szigorú rendeletet bocsátott ki, a melyben mind a népnek, mind a kormányzó hivatalnokoknak, kemény büntetések igérése mellett megtiltja, hogy a keresztyéneket, akár letelepült lakók, akár utazók, akár misszionáriusok legyenek, csak a legcsekélyebb mértékben is háborgassák; sőt elrendeli, hogy velők szemben mindenkor a legnagyobb előzékenységgel járjanak el. — Ha ezt a rendeletet valóban meg is tartanák, a keresztyénség rövid idő alatt igen szép előhaladást tehetne Chinában. A protestáns egyházak egysége. A Chinában működő protestáns misszionáriusok azt a tapasztalatot tették, hogy az evangéliumi keresztyénség terjedésének akadályul szolgál az, hogy a prot. misszionáriusok többféle denominációhoz tartoznak. Hogy ezt az akadályt is elhárítsák, dr. Griffith John indítványára egy ünnepélyes deklarációt bocsátottak ki, a melyben kijelentik, hogy habár némely külsőségekben különböznek is egymástól, de a keresztyénség alapigazságaiban mindnyájan egyetértenek s egynek tudják és vallják magokat az Atyában és a Krisztusban. A Krisztus maga az ő egységük központja, s bár a prot. egyházak külön-külön látszanak is harcolni, mégis valóban csak egyes, összetartozó részei annak a nagy hadseregnek, a melynek csak egyetlen közös célja van: a Krisztus országának hirdetése és építése széles e világon. — Ettől az egységet hirdető deklarációtól nagy sikert várnak, s adja az Isten, hogy a reménységek beteljesüljenek. IRODALOM. ** A Nagy Képes Világtörténet negyedik füzetében az ős Egyiptom történetének folytatását kapjuk a thebaei korszakból; ezt követi a kulturális állapot vázlata és ugyancsak ebben a füzetben kezdődik meg az emberiség bölcsőjéről fönmaradt hagyományok elbeszélése. Az események szintere is változik. Afrikából átmegyünk Ázsiába,