Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-08 / 41. szám

egy javaslat olvastatott föl. a mely mindazon elveket fölsorolja, a melyeknek megtartása által a pénztár helyesen és úgy kezelhető, hogy az bármely pillanatban tiszta képet nyújtson a pénztár állományáról. A javaslat el is fogadtatott. Nagy és érdekes vitát támasztott Dabas kérvénye, melyben az egyházmegye engedélyét kéri arra, hogy 75 hold (futóhomok) egyházi birtokát eladhassa. A kérvényt, bizonyos formahibák miatt, erős birálat alá vetették, mígnem többeknek fölszólalása után az határozlatott, hogy az egyházmegye az eladási engedélyt megadja ugyan, de csak azon föltétel alatt, ha az egyház a formahibákat megszünteti, illetve a törvényes követelményeknek minden tekintetben eleget tesz. Ez esetben az elnökség meg fogja adni az engedélyt. Bizony, nagy szükség van az ilyen erélyes határozatra; nagy szükség van a törvényhez való ragaszkodásra. Egyházi életünk bajai nagyrészt ép annak a gyenge eljárásnak következményei, a melylyel a törvényt alkalmazni szoktuk. Pedig, ha a hivatott vezetők a törvényt minden téren szigorúan alkalmaznák, annak a törvényes igazságosságnak hatása emelőleg hatna egyházi életünk minden nyilvánulatára is. Ezután Gyón, Budapest, Bugyi és Mogyoród kérelmei tárgyaltattak bizonyos ingatlanok eladását illetőleg, s azokra nézve az egyházmegye az engedélyt meg is adta. A fóthi egyház a tanítói díjlevelet kivánta módosítani, s a módosítást az egyházmegye elfogadta Szent-Endre anyásítását kérelmezte, s az egyházmegye pártolólag terjeszti fel kérelmét a kerületre. Özv. Szabó Lajosné, Szabó Nándorné, Sedivi Jánosné, Szilágyi Benőné, Vegh Ferencné a Baldácsy-alapból és a ker. közpénztárból kérnek segélyt. Mindnyájan ajánltattak Hatvan, Kis-Szt-Miklós, Kis-Oroszi, Kispest, Póes-Megyer, Szent-Endre, Sziget-Monostor az államsegélyből; — Duna-Bogdánv, Pomáz, Üllő a Baldácsi-alapból; — Héviz-Györk a közalapból kérnek segélyt. Ezek is ajánltattak a segélyezésre. A lelkészek közül Dobos Ferenc, Fábián Dénes, Földváry László, Kovács Dániel, Törő Lajos, Sedivi Frigyes az államsegélyből; — Sipos Pál a Baldácsy-alapból; — Bárdy Pál, Csáky István, Szabó Lajos a közalapból kérnek segítséget. Az egyházmegye mindenik kérvényt pártolólag terjeszti fel a ker. gyűlésre. Délután bírósági ülés volt F. Kiss Károly budapesti főgimnáziumi tanár ügyében, kinek idősbségi rangsorozatát ^képen állapította meg a biróság, hogy őt 1887. évi június 14-én megválasztott oly rendes tanárnak minősíti, a ki idősbségi rangsorozatban megelőzi mindazon tanárokat, kik rendes tanári minőségüket ezen nap, vagyis 1887. jun. 14 után nyerték el. Kimondta egyszersmind azt is, hogy az ötödéves korpótlék rendes tanárrá választatásától, tehát 1887. jun. 14-től veendő számításba és szolgáltatandó ki részére. Az ítélet ellen ügy Kiss Károly, mint a budapesti egyház ügyésze és végre Szalay Károly és Fiók Károly tanárok is felebbeztek. Keresztesi Samu. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete és közgyűlése. (Folytatás és vége.) Másnap, szeptember 8-án, délelőtt fél 10 órakor vette kezdetét az egyházmegyei közgyűlés, a melyen Koncz Imre esperes és — gróf Dégenfeld Lajos gondnokunk a gyűlésen meg nem jelenhetvén — Farkasát/ Dezső székesfehérvári ügyvéd, legidősebb világi tanácsbiró elnököltek. Lelkészeink s világi tanácsbiráink közül most többen maradtak el a gyűlésről, mint más alkalommal. Éneklés s esperesünk ihletteljes imája után a gyűlés megalakulván, következett az esperesi évi jelen1

cs, a mely mindenekelőtt hosszabb visszapillantást vetett a máihanyatló XIX. század polgári és egyházi esemenyeire, a protestáns egyház küzdelmeire a múlt és régmúlt időkben, s arra a következtetésre jut, hogy bár az ".egyházi sajtóban úgy, mint az egyházi közélet terén sokan túlsötét sziliben látják anyaszentegyházunk jelenét s jövőjét, annyira, hogy egyesek már a halál-harang kongását vélik hallani: ő nem tud ezekkel egy véleményen lenni, sőt azt kell ezeknek mondania: mit féltek kicsinyhitűek!. . Ő, ha ennek a századnak munkásságát, munkásságának gyümölcseit, áldozatait tekinti: haladást lát mindenfelé. Tudományos intézeteink a haladó korral lépést tartottak, nemcsak, de theologiai, jogi akadémiáink, középiskoláink számban szaporodtak, virágoztak. Ezek mellett több helyen lánynevelő intézeteket, árvaházakat, a szeretet többnemü intézeteit állította elő a buzgóság. S büszkén mutathatunk az ezen intézetek fentartására szolgáló Horváth Mária-, Baldácsi-, Roboz-, Balassa-, Jordán-, Vágner-féle, százezrekre menő gyönyörű alapítványokra. Erdély korán elhunyt püspöke Erdélyben, Dunamellék fáradhatatlan buzgalmú püspöke a szórványokban emeltek újabb és újabb templomokat. Két zsinatunk az országos közalapot és az országos gyámintézetet létesítette. — Igaz ugyan, hogy az egyházpolitikai törvény a reverzálisokat mintegy visszaállította, a felekezetnélküliségről szóló törvény a vallás elhagyására szabad tért engedett: ámde azokat a kitéréseket, melyek itt és ott mutatkoztak, nem lehet másnak, mint a felhevült indulat kitörésének tulajdonítani; mert az indulatok csillapultával a nagyobb rész ismét visszatér előbbi hitére. A kik anyaszentegyházunktól megválnak, azokat úgy tekinti, mint midőn a virágokkal, gyümölcsökkel gazdagon megrakott élőfát megrázza a zivatar: lehull a nem életképes gyümölcs, de a termés annál szebb, annál gazdagabb. . . Az ő nézete szerint tehát ez a század úgy záródik, hogy anyaszentegyházunk haladását, virágzását hagyja maga után. Ezek előrebocsátása után a lefolyt év eseményeire térve át, az esperesi jelentés mindenekelőtt részvéttel említi fel azt a nagy veszteséget, mely Szász Domokos püspök halálával egyetemes ref. anyaszentegyházunkat érte. Emlékét egyházmegyénk is kegyelettel örökítette meg jegyzőkönyvében. Az egyes gyülekezetekben rend és béke uralkodik, kivéve Kajászó-Szentpétert, hol a templomi székek felett tört ki a versengés, a mely azonban a békéltető bizottság előzetes kiküldése s esperesi és közgyűlési intézkedés következtében remélhetőleg már a közel jövőben lecsillapul. Kisebb-nagyobb bajoskodás — mint már másként alig is lehet — csaknem minden egyházban előfordul. Az egyházi adó csak kevés egyházban folyik be teljesen; a múlt évi jégviharos esztendő csapásai miatt oly egyházaknál is maradt hátralék, melyek különben pontos fizetők szoktak lenni. Ennek következtében némely egyház az alapítványi pénzekhez kénytelen nyúlni, hogy a költségvetések hiányát fedezhesse. Adóssága is van sok egyházunknak, mely templom-, papiak-építésből származott s mely némely egyházunknál meghaladja a kétháromezer frtot. Itt-ott az egyházi épületek rosz karban vannak s nincs pénz kijavításukra. Közalappal három egyház maradt hátralékban, a mi Vértesalján nem szokott megtörténni. Kitért tőlünk 18 egyén; hozzánk, illetőleg visszatért 17, ezek közül 8-an Seregélyesen.) az unitárius vallásra annak idejében áttértek közül. Örvendetes mozzanat továbbá, hogy Zámoly szegényházat tart fenn; Sár-