Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-08 / 41. szám

kereszt úron, Sárbogárdon, Felcsuthon, Bián jótékony nőegyesületek vannak; Tabajd, Szentpéter, Doboz, Csákvár, Bicske, Aba a szegényekről és a szegény iskolás gyermekek felruházásáról tőlük telhetőleg gondoskodnak. Nyéken és Sárbogárdon az alapítványok kamataiból négynégyszáz forint fordíttatott a szegény iskolás gyermekek segélyezésére. Az egyházi és iskolai ügyek előbbvitelére újabban is szép áldozatot hozott egyik-másik kebelbeli egyházunk, összesen 18 ezer forintot. Egyesek kisebb-nagyobb összegeket adtak Isten dicsőségére. Seregélyesen Somogyi József 50 forintot hagyományozott; Gyúrón egy magát megnevezni nem akaró egyén ugyancsak 50 frtot adományozott az egyháznak. Épületek javítására majd nem minden egyház százakat fordított. Acsa pl. 400 frtot, Pákozd 600 forintot, Nyék 700 forintot. Bicske, az általa évekkel előbb létesített »százéves alap«-hoz a mult évben is száz forintot csatolt, s így alaptőkéje immár 734 forintra gyarapodott. Kajászó-Szentpéteren diszes új iskola épült 6000 forint költséggel. Alcsuth iskolájára 506 forintot költött, azonkívül új paplakot épít, mely 4200 forintba kerül, — mely költség fedezéséhez Kollár Sámuel felcsuthi mérnök 200 forinttal, József főherceg ő fensége 1000 forinttal járult. Ő Fensége felekezetiségen felül emelkedő gondolkodásának és nemesszivüségének nem először adja most lekötelező tanújelét, mert magas jóindulatát több izben éreztette már az Alcsuth körül levő református egyházakkal; első sorban magával az alcsuthi egyházzal, azonkívül pedig az acsai, dobozi, tabajdi és vaáli egyházakkal is. Egyházmegyénk most megragadja az alkalmat, hogy e többrendbeli nemeslelkű adományaiért hálás elismerésének és köszönetének adóját Ő Fensége iránt lerójja; s midőn egyrészt O Fensége adományait jegyzőkönyvébe iktatja, másrészt egy hódolatteljes köszönő-iratban, melynek személyesen leendő átnyujtásával esperesét és Mészöly Győző alcsuthi lelkészt bizza meg, külön is kifejezésre kívánja juttatni mélyen érzett háláját és hódoló tiszteletét. Az esperesi jelentésből még ki kell emelnem, hogy egyházmegyénkben korpótlékot nyert 23 tanító, összesen 1437 forintot; fizetésjavítást nyert 11 tanító, összesen 1760 forintot. Egyházmegyénk tanítóinak fizetése tehát ez évben 3198 forinttal javult. »Sokan aggodalommal fogadják ezen segélyt — úgymond az esperesi jelentés — mivel ez által önkormányzati jogunkat csorbítva látják. Én nem látok okot aggodalomra, mert a mely pillanatban veszélyesnek mutatkoznék a beavatkozás, azon pillanatban magunk megszüntethetjük, az által, hogy a segélyt tovább nem fogadjuk el. Dicsérettel említi fel továbbá az esperesi jelentés a fáradhatatlan buzgalmú, sikeres munkásságú, a maga tárcája körében mindenre legnagyobb gondossággal kiterjedő figyelmű földmívelésügyi minisztert, Darányi Ignácot, ki egyházmegyénk lelkészeinek munkásságát sem hagyta figyelmen kivül. Sárkeresztúr és Pátka lelkészeit száz-száz forint tisztelet-díjjal jutalmazta, mivel a munkásnéppel helyes irányban foglalkoznak. Hivatal-változás kettő fordult elő. Gaál Lajos bodméri lelkész, a szépreményű ifjú, élete virágzó szakában, 29 éves korában, a mult évi októberben jobblétre szenderült. Helyébe György Ferenc, ercsii missziói lelkész választatott. Egyházmegyénk másik halottja volt Pólya Imre, áporkai nyugalmazott tanító, ki Zámolyon mint másodtanító volt alkalmazva. 1898-ban egyházmegyénk területén született 706 fi, 689 nő, összesen 1395, vagyis épen annyi, mint a megelőző 1897-ik esztendőben. Meghalt 445 fi, 476 nő, összesen 921; a mult évinél 75-el kevesebb. Házassági szövetséget kötött 382 pár, a mult évinél 53-mal kevesebb Seregélyesen két pár, Szentpéteren ugyanannyi egyházi esküt nem tett. Konfirmáltatott 333 fi, 356 nő, összesen 689; a mult évinél 1-gyei kevesebb. Egyházmegyénk népessége születés útján 474 lélekkel szaporodott. Az összes népesség 42,165 lélek. A közgyűlés az esperesi jelentés letárgyalása után a rendes folyó ügyekre tért át, melyeket most hallgatással mellőzhetek, a nagyközönséget különben is kevéssé érdekelvén. Csak a missziói-bizottság jelentéséből emelem ki azt a lehangoló részt, a mely a missziói munkálkodás többféle akadalyairól s ennek következtében hanyatlásáról szól. A lelkészekben, tanítókban meg volna a buzgóság, de hiányzik a nervus rerum gerendarum. A presbitériumok nem hajlandók tovább fuvart adni a lelkészeknek, tanítóknak, hogy a szórványokban levő híveket, iskolás gyermekeket meglátogathassák, a mely körülmény megbénítja a missziói működést. Pedig, ha a római katholikus atyafiak annyi mindenféle áldozatra képesek, hogy közülünk egy eltévedt juhot az ő egyedül idvezítő aklukba tereljenek: nekünk is kötelességünk volna minden erőnkkel óvni s védeni a magunk juhait s bárányait ama ragadozó farkasok ellen és megtartani, legalább a hozzánk tartozókat, egyházunk kebelében. A mult évben, esperesünk esperesi hivataloskodásának 25-ik évfordulója alkalmával a kebelbeli egyházak, lelkészek, tanítók s egyes világiak adakozásából létesített » Koncz Imre alap« kamatait ez évben osztotta ki először a jubilált esperes, egyházmegyénk egyik legrégibb lelkészözvegyének. Az alap ez idő szerint 345 frt 50 krajcár; kiosztott kamatja 14 forint 64 krajcár. Jövőre egy tanítóözvegy kapja ez alap esedékes kamatját. Egyházkerületi képviselőkül Biczó Pál pátkai lelkész és Csontos Andor világi aljegyző, póttagokul Tatai Lajos kajászó-szentpéteri lelkész és Farkasdy Dezső választattak. Az ügyek gyorsan letárgyaltattak, úgy, hogy a déli órában még a bírósági ülést is megtarthattuk, a melynek a megalakuláson kivül csupán egy tárgya volt : egy egyháztag fölebbezése adózási ügyben. Végül, ha megemlítem, hogy az előző napi egyházmegyei értekezlet alkalmával kitett »szeretet perselyt-be 10 forint szeretet-adomány gyűlt s hogy a közgyűlést megelőző estét Sárközy Aurél világi tanácsbiránk, komárommegyei főispán űr vendégszerető kastélyában, a közeli Pöttenden töltötte esperesünkkel együtt a papság egy része: ezzel letehetem tudósítói tollamat. Lévay Lajos. Az ev. gyámintézet és a Luther-társaság második vándorgyűlése. Az evang. gyámintézet és a Luther-társaság ez évi rendes közgyűlését szept. hó 23—24-én Szarvason tartotta meg. A két intézetnek oda lerándult tagjait az állomásnál Ilaviár Dániel felügyelő az egyház nevében, a város főjegyzője pedig Szarvas város közönsége nevében üdvözölte, mely üdvözletekre dr. Baltik Frigyes és Zsilinszky Mihály elnökök válaszoltak. A vendégek bevonulása igen impozáns volt, a mennyiben a szarvasi egyház díszes bandériumot is szervezett ez alkalomra, mely a menet élén haladt s melyet a fehérbe öltözött ifjú hajadonok, a tűzoltók, iskolai ifjúság nagy csapata követett, a vendégek hosszú kocsisorát a város föllobogózott fő-utcáján végig a nagytemplom előtti térre vezetve. A püspökök közül dr. Baltik és Sárkány jelentek meg a gyűléseken. A lelkészi karból: Bachát, Korén, Petrovics, Veres, Szeberényi,