Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

bentő, határozottsággal állítja, hogy Jézus ez igéket elsáppadva, büszke, szenvtelen arccal mondja. XVI. Reformáció emlékünnepén. Ján. VIII. 31. 32. Elmondhatom, hogy nunc venio ad fortissimam. Az eddigiekből is látni lehet, hogy az előszó Írójának szava fejezi ki a leghűbb bírálatot e kötet felett: gyakorlatias irányúaknak mondja e beszédeket. Ez a beszéd a való életet festi, hogy annak kirívó vonásai a legalkalmasabb világításnál az ev. világításánál tűnjenek ki. Van-e a hívek gondolkozásába, életébe becsúszott és pusztító tűzként terjedő ev. ellenes pápistái felfogás és élet ostorozására alkalmasabb idő, mint a reformáció emlékünnepe. Az ev. igaz beszédjét Kálvin ajkáról hallgatja s úgy adja tovább a szerző s teljes mértékben egy véleményben vagyok vele, mikor azt mondja, hogy ez a nap nemcsak emlékezésnek, de eszmélkedésnek is napja. A legszigorúbb, még a kákán is csomót kereső bírálat is elnémul itt s merem állítani, hogy ha ezt a prédikációt egy német, vagy angol lelkész írta volna, gondoskodtak volna egyházi lapjaink, hogy minél szélesebb körben ismeretes legyen. XVII. Karácsonyi. VII. 20. 22. Karácsony második napján beszél a főorvosról és a pásztorról. Véleményem szerint az első részt ha bővebben kifejti s a második részt, — mivel nem tartozik már a textushoz — egyszerűen elhagyja, egy szép karácsony délutáni homiliét alkotott volna. XVIII. Év utolsó napján. Zsolt. CXLIII. 5. 6. Keresztül vezet az esztendőtől búcsúzók tömegén; találkozunk könnyű vérű, érzéketlen lelkekkel, reménység nélküli fájdalmas szívekkel, a csapások miatt elcsüggedt emberekkel, de nem a textussal. Ezt abban a pillanatban elvesztette a szerző, a mikor megtalálta. Ez a beszéd fogyatkozása, de egyébként a mit mond, helyes ó esztendei elmélkedés. Most már tegyünk úgy, a hogy a szerző mondja ez utolsó beszédében, vegyünk példát a jó és pontos kereskedőtől, ki üzleti évének végére jutván, lezárja számadását ; húzok egy vonalat és summázok. Az első, a mire e füzet olvasásakor önkénytelenül reáterelődik a figyelem, az, hogy a szerző nem keresi a hatást üres szólamokkal, hanem határozott cél felé tör, a való életet tárja fel s az élet ideálját mutatja meg. Ebben az értelemben minden prédikációja alkalmi, mert alkalomszerű. Kálvinista prédikátor a szív igaz értelmében; az a beszéd, a melyet e füzet gyöngyének tartok, a reformáció ünnepi, szinte eszébe juttatja az embernek Kálvin beszédét, a melyet Kopp mondott el. Előadása mindenütt folyékony, sok helyütt emelkedett, lendületes; tanításaiban tüzes lelkesedés és még vén embernél is dicséretes bölcsesség szól. Hogy a beszéd szerkesztésében itt-ott még gyakorlatlan, az ifjúságából magyarázható, szinte következik ebből; — de habár kevés vigasztaló van is benne — az ifjúság idővel magától is elmúlik s hinni lehet, hogy kellő szorgalommal, a jó-paphoz illő holtig tanulással a gyakorlat is megjő a szerzőnél, a kinek munkásságához e téren jogosan fűzhetjük szép reményeinket. A tanításnak ama nagy mestere, az Úr beszédjében a példákat a hasonlatokat hallgatói életéből vette, ezeket mindenki meg is értette ; ezt ne feledje el a szerző, mert ha eszébe tartotta volna, nem beszélne a kecskeméti homokon lakóknak a tengerről, az árbócos hajóról a melynek evezője a hit, árboca a remény, mikor ő maga is legfeljebb csak balatoni jachtot látott s arról a hajós kapitányról, arról az ismerős alakról, a kit egy vihar térít meg. Azonban mentségére legyen felhozva, hogy csak egy prédikációban szerepel ez az előttünk ismeretlen valami s az egész kötet értékét nem rontja. Mi ez az egy a más prédikációs füzetek sok tengeréhez és hajórajához képest? De mivel épen ez az egy prédikáció a legkevésbbé sikerült, azt kell következtetnünk, hogy a hol járt uton halad, ott maga is eltéved, a hol uj ösvényt keres, ott maga is, hallgatói is kies vidékre jutnak. A beszéd szerkesztéséről szóltam ; néha a textust elveszíti, rosszul választja, ez baj; sokszor a kijelölt tételek tárgyalásában valami mérnöki pontosság nem található, de, ha valaki ezt keresné, annak elmondanám két budai öreg barátomnak beszélgetését, a kik mint régi jó szomszédok egymással szeretettel zsörtölődni szoktak. Mindegyik a kertjével szeret dicsekedni s egyik a másikét gáncsolja. Egyszer újra azon folyik a vita, hogy kinek a kertje ér többet. Nézd szomszéd — mondja büszkén az egyik — ez a kert! ebben van systema! Az enyémben — vág vissza a másik — nincs ugyan ilyen systema, de van gyümölcs. Hát a ki gyümölcsöt keres, annak bízvást és melegen ajánlom Aranv Gusztáv egyházi beszédeit. 'Budapest, 1899. dec. 18. Haypdl Benő. BELFÖLD. Szórványok gondozása.* Dunamelléki egyházkerületünkben első sorban Vértesaljának van ugyan legnépesebb szórványa, de a menynyire az egyházkerületi névtárból kivehető, többi egyházmegyéink sem szűkölködnek a nélkül; sőt a kecskeméti egyházmegyében Kecskemétnek, Halasnak, Nagy-Kőrösnek, Ceglédnek roppant kiterjedésű külhatárában elszórtan élő református híveink száma talán még felül is múlja a vértesaljai szórvány népességét. Az 1886-iki Egyetemes Névtár szerint, dunamelléki egyházkerületünkben míg az anyaegyházak száma 253 volt, addig a leány- és fiókegyházak száma 592-re rúgott. Végig néztem az Egyetemes Névtárt s úgy találtam, hogy a diasporával bíró anyaegyházaink száma csaknem túlnyomó, a mit bizonyít a Névtár azon adata is, hogy 1980 anyaegyházunk mellett 3261 leány és fiók-egyházunk van. Különösen a magyar Alföld nagy kálvinista egyházaihoz, minők Hódmező-Vásárhely, Makó, Szentes, Kisújszállás, Mezőtúr, Karcag, Török-Szentmiklós, Túrkeve, Kúnhegyes stb. csatlakoznak jelentékeny számú és népességű szórványok, ezerekre és ezerekre rúgó református lélekkel, kik a gyülekezeti élet közösségéből úgyszólván kizárva élnek; mely körülmény már a 60-as években feltűnt a békés-bánáti egyházmegye akkori esperesének, a buzgó munkásságú Hajnal Ábelnek s az ő kezdeményezésére már akkor megindult valamelyes missziói munka a szétszórt csontok összeszedésére. Hogy mennyire mehet az egész hazai református egyház területén a diasporában élő lelkek és — a mire itt különös súlyt helyezek — a református tanköteles * Resztet Lévay Lajos előadásából, melyet e tárgyban a dunamelléki egyh. ker. lelkészi értekezletén tartott. Rendkivül érdekes adatainál togva jónak láttuk közölni. Szerk.