Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-31 / 53. szám

gyermekek száma: az Egyetemes Névtárnak e tekintetben igen hiányos adataiból, de meg a létszám folytonos ingadozása miatt is, pontosan megállapítani alig lehetséges. Zelenka Pál evangélikus püspök úrnak egy 1892-ben megjelent s nagy feltűnést keltett becses munkálata szerint, az akkor 974,000 lelket számlált evangélikus egyházban — a püspök úr számítása szerint — mintegy 113,000 lélek élt a szórványban. Ehhez képest bizonyára nem túlozunk, ha a szórványban levő református lelkek számát pedig hozzávetőlegesen legalább is 200,000-re teszszük s többé-kevésbbé rájok is vonatkoztatjuk Zelenka püspök úrnak ama mondását: »Ezek a szórványokban úgy élnek, mint egybázilag nagy pusztában, a hol az Úr irgalmán kivül senki sem gondol a lelkiekben velők; nem gondozza ezen híveit, nem óvja és értékesíti ezen drága tőkéjét egyházunk. Ifjaink közül ezerek és ezerek idegen iskolákban nem érzik az egyház anya-szíve verését; annak áldásos befolyása, vallás-erkölcsi nevelése nélkül mennek ismeretlen jövő felé«. E baj és veszély a mi időnkben nagyobb és aggasztóbb, mint valaha; mivelhogy olyan viszonyok között élünk, a melyekre ráillik az apostol mondása, hogy »jőnek közitekbe gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak* (Csel. 20, 29). Elég utalnom a szociálisztikus agitációkra és a szektáskodók űzelmeire, a mik csak nemrégiben is még ismeretlenek voltak hazánkban s a mik annál rombolóbb hatással lehetnek kivált a nyájnak gondozás nélkül hagyott juhaira, mivel az egyházpolitikai törvények életbe lépte óta megszűnt az a kapocs, mely legalább külsőleg a híveket az egyház testéhez fűzte s arra kényszerítette, hogy például keresztelés, esketés és temetés végett az egyházi hivatalnokok funkcióját igénybe vegyék. Másfelől a kultura előhaladásával ma már az úgynevezett tanyai iskolákat is hova-tovább nagyobb számmal állítják fel, hogy a legutolsó cseléd gyermeke se maradjon iskolázatlan. Csak az a baj, hogy e tanyai iskolák, legyen bár izraelita vallású földirtokos a fentartójuk, rendesen római katholikus jelegüek és a romanizmusnak a melegágyai. Addig, mig iskolázatlanul nőttek fel a pusztai gyermekek, az édesanyjoktól tanult Miatyánk megtartotta őket egyházuknak, vallásuknak: ma azonban az édesanya befolyását nagy mértékben ellensúlyozza az iskola katholikus szelleme és célzatos katholikus nevelése, tanítása, mit rögtön felismerhetünk az ilyen iskolába járó református gyermekeknél: a Miatyánk-Istenről s az Üdvözlégyről. E bajt felismerve, gondoskodnunk kell, hogy azt semlegesítsük vagy ellensúlyozzuk. A mire nincs más mód, mint hogy úgy a felnőtt híveket, mint azok gyermekeit odaadóbb lelki gondozás által fűzzük magunkhoz és egyházunk testéhez. Hogy így elkövetkezzék az az idő, a mire az 1886-iki Egyetemes Névtár szerkesztője is célzott már előszavában, »a midőn kimutatás készíttethetik arról, hogy mennyiben és miként van gondoskodva afelől, hogy e haza területén minden református vallású egyén részesülhessen az egyház boldogító áldásaiban.« MISSZIÓÜGY. A »Chureh Missionary Soeiety« helyzete az anglikán egyházban. A »Church Missionary Society« ez idén tartotta száz éves fennállásának ünnepét. Ez alkalommal Stock a társulat egyik titkára megírta annak történetét. A rendkívül érdekes könyvből, mely voltaképen az összes vallásos mozgalmak fejlődését érinti, melyek az utolsó század évben megindultak a >Missions Zeitung® nyomán, érdekeseknek tartjuk közleni az alábbiakat. Érdekesnek és hasznosnak gondoljuk azért, mert azt hisszük, hogy a nálunk megindult belmissziói törekvésekkel szemben itt-ott nyilatkozó nemtetszést talán sikerül meggyőzni általuk arról, hogy az ilyen törekvések használni szoktak az egyháznak magának. A belmissziói munka híveit pedig azért kell, hogy érdekeljék e sorok, mert látni fogják belőlök, hogy Angliában épen úgy kellett harcolniok az evangélizáció híveinek, mint nálunk, s ott sem csak úgy maguktól, minden küzdés nélkül termettek meg azok a munkák, melyek nagyszerűségükkel szinte bámulatra ragadják az embert. Az angol missziói törekvések eleitől kezdve konfesszionális jellegűek. A C. M. S. mint interconfesszionális társaság alakult ugyan meg, de csakhamar az independensek vezetése alá került. A társaság az angol államegyház evangéliumi pártjának munkája, s e pártnak minden időben legféltettebb kincse volt. Az evangelikálizmus benne összpontosította legjobb erőit, az evangéliumot szerető nép szíve a társulaté volt, s ha a vezetőket néha theológiai nézeteik szétválasztották is a társulat dolgaiban, újra csak Összemelegedtek. Az evangélizáció történetében nagyon fontos szerepe is van C. M. S.-nek, úgy hogy ezzel igen sokszor identifikálták is. A mi, ha meg nem áll is, de kétségtelen, hogy a társulatok sorsa és az evangélizáló törekvéseké oly szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy egyiknek a másikra való hatása lépten nyomon megérzik. Az evangélikálizmus szülője Angliában a mult század közepén olyan hatalmasan megindult vallásos felbuzdulás. S hogy ez az irányzat megmaradt a hivatalos egyház határai között, azt bölcs vezetőinek — kik között nem kisebb neveket számlál mint Romaine, az öregebb Benn Trure és Toplady — köszönheti. Minél jobban gyanúsították őket egyház ellenes irányzattal, csak annál jobban óvakodtak megsérteni a meglevő kereteket, még a kicsiségekben is. Úgy hogy nagy históriai igazságtalanság !

velük szemben az egyháziatlanság vádja, melylyel olyan szívesen és olyan könnyen illették őket ellenségeik. Az evangélikálizmus első hívei bizony nem a felső papság köréből kerültek ki eleinte, mert a »high churh* emberei eleinte semmibe se vették ez embereket. Később pedig, mikor ez irányzat kezdett tekintélyre vergődni, haragudtak rá, s dicséretükre legyen mondva, nem /