Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

Míg benn ekként erősödik a francia protestantizmus, addig bittérítői valóban hugenottai buzgalommal evangélizálják a messze világrészeket. Ékesen beszél az eredményről Hudson Taylor, khinai misszionáriusnak most megjelent önéletrajza. Taylor 1865-ben alapított egy társulatot Kbina evangélizalása érdekében, s azóta létesítettek a »mennyei birodalomban* 820 missziói állomást, a melyeken 800 misszionárius és 600 bennszülött evangélista működik. 114 iskola, 1600 tanulóval s 8000 konfirmálttal beszel az eredményről, s e mellett 40 menhely van már az ópium-szivás kiküszöbölésére; 20 menház és árvaház, és minden gyűjtés nélkül 1.141,464 frank. — Mire képes a lélek, ha Krisztus szelleme élteti! * * Brunel G. francia misszionárius, a ki a Tahiti szigetcsoporton terjeszti a prot. keresztyénséget, hazájába írott levelében úgy jellemzi az ottani népet, hogy az különös hajlammal bír a hazugságra és a tétlen életre. Hazudnak nemcsak érdekből és nemcsak azért, hogy ezáltal kikerüljék a büntetést; hanem igen gyakran minden meggondolható ok nélkül is, puszta szokásból. Restségük íőoka a természet bőkezűségében rejlik, a mely napról napra bőven gondoskodik szükségleteik kielégítéséről. A nap hevében nyugodtan heverésznek s csak napszállat után mennek ki a hegyekre banánfát vágni, vagy a tengerre halat fogni, hogy 2—3 napra ellássák magukat ennivalóval. így folynak le a napok, hónapok és évek, munka nélkül; bár Idvezítőnk megmondotta már: Munkálkodjatok, míg nappal van, mert az éjszaka közelget. Lopni a szó szoros értelmében nem lopnak; csak elveszik a mi nekik tetszik. Az idegenek, de különösen az európaiak iránt nagy vonzalommal viseltetnek Szívesen kötnek velük barátságot, s rendesen hoznak némi csekélységet szívességük jeléül; de a felett ne csodálkozzék a beköltözött, ha bennszülött vendége távoztával észreveszi a hiányát a zsírnak, tyúknak s más effélének. Ilyen jó fejős tehénnek tekintik különösen a misszionáriust. A hittérítés azonban nemcsak a keresztyénség szertartásait, külső ceremóniáit honosítja meg közöttük, hanem sokat bensőleg átalakít, akik aztán tiszteletet szereznek a keresztyén névnek, az isteni kegyelem megtapasztalt áldásait másokra is kiterjeszteni igyekeznek és ebben a munkában igazi odaadást és lelkesedést tanúsítanak. A keresztyén missziónak köszönhető, hogy Polynéziában a pogányság, mint államvallás, tönőfélben van. Számos szigetei küzül csaknem mindeniken vannak már keresztyének és a kik még nem keresztyének, azok sem sokáig tudnak ellenállni az evangélium erejének. A hittéritők mai feladata a megszilárdítás, s főleg arra törekesznek, kogy a »maori« keresztyének Krisztus szerinti emberekké legyenek. A benszülöftek értelmi és erkölcsi színvonalának emelése végett a hittéritők minden héten bibliai órákat tartanak, a hol Pál apostol egyik-másik levelét tanítják. Ilyenkor folytatólagosan olvassák el a bibliának egy fejezetét. Erre, a kinek tetszik, beszél, hogy egyik-másik passzust fejtegesse, vagy hogy felvilágosításokat kérjen. Majd egy apró néger körülhordozza a perselyt, nem mulasztván el fejbólintással megköszönni az adományt. Ez a »szeretet erszénye*. Ez erszény tartalma a következő célokra szolgál: 1. mások nyomorának enyhítésére (szegénység, betegség stb. esetében), 2. előmozdítására mindannak, a mi Isten országának közöttünk leendő felvirágzását munkálhatja. A betegeket meglátogatják s orvosságot visznek nekik ingyen; nem feledkeznek meg az elerőtlenült öregekről és azoknak többé-kevésbé elhagyott rokonaikról sem, s úgy anyagilag, mint szellemileg támogatják őket. A lelkek ezen gondozásában a hittérítők mellett tevékeny részt vesz a hívők serege is, ez által törekedvén az evangélium amaz aranyszabályának komoly megvalósítására : »Szeressétek egymást !« Íme így szelídíti a keresztyénség a félvad embereket. A »Christianisme« után Lic. Rácz Kálmán. KÜLMISSZIÓ. A pápás misszió-statisztika. A mult évben tartott krefeldi pápás gyűlésen nagy hangon számoltak be a róm. katholikus pogány misszió eredményeiről, s még nagyobb hangon hirdették azokat urbi et orbi. Dr. Warneck, a prot. külmisszió lelkes barátja s az Allgemeine Missions-Zeitschrift szerkesztője azonban kellő értékére szállította le a nagyhangú jelentést, kimutatván, hogy annak adatai csak a dolog mivoltával nem ismerős nagy közönség megtévesztésére valók, azonban notis sunt derisui. A pápás atyafiak ugyanis óriás számokban mutatják ki mindig a pogány misszió eredményeit, voltaképen azonban úgy áll a dolog, hogy megtérített pogányoknak tüntetik fel még a beköltözött pápistákat is. E leleplezés folytán élénk vita támadt Warneck és Hounder páter között, a mely azonban a páter teljes vereségével végződött. Hounder a klerikális »Germániá«-ban szemfényvesztéssel s az adatok meghamisításával vádolta Warnecket, ez, azonban a Missiones Catholicae című s a Propaganda Fide által kiadott hivatalos statisztika alapján úgy sarokba szorította Houndert, hogy nem tudott mással védekezni, mint azzal az állítással, hogy a hivatalos statisztika tökéletlen és sok tekintetben hibás. Warneck, folyóirata legutóbbi számában teljesen semmivé teszi Hounder védekezését s világosan kimutatja, hogy a pápás egyház nagyhangú jelentései csak a nagy közönség megtévesztésére valók, de igazsággal vajmi kevés közük van. Hjah!finis sanctilicat média! Az igazság?! — Mi az az igazság! — mondá Pilátus is. Kuba, Portorikó és a Filippinák evangélizációja. A spanyol-amerikai háborúnak, a kormányzati és társadalmi mizériák megszüntetésén kivül üdvös hatása lesz a spanyoloktól elfoglalt birtokokra nézve vallási tekintetben is. Alig hogy a béke megköttetett, Amerikában azonnal megindult a mozgalom az iránt, hogy az eddig az evangélium világosságától csaknem teljesen elzárt Kubát, Portorikót s a Filippini szigeteket is bevonják az evangéliumi misszió körébe. A mozgalmat nagy lelkesedéssel karolják fel az amerikaiak, s egy, e célból összehívott értekezleten oly nagy volt az áldozatkész buzgóság, hogy 112,500 dollár (circa 255,000 frt) gyűlt össze s igen sokan óráikat, gyűrűiket, függőiket vetették bele a gyűjtők kosaraiba. Egy jelenvolt 10,000, a másik 500 dollárt adott, egy pedig egy értékes házat ajánlott fel. Ilyen, előttünk mesének látszó buzgóság van az amerikaiakban, s ennek rövid időn bizonyára meg is lesz az üdvös eredménye.