Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

Az »Eötvös-alap« intéző köreiből került ki a »Tanítók Házaa eszméje is. Az 1896-ban tartott egyetemes tanügyi kongresszuson megjelent tanítóság lelkesedéssel tette magáévá az eszmét s attól kezdve megindult a gyűjtésnek, az alkotásnak csendes, de szakadatlan munkája. A munka élén Póterffy Sándor állott, ki időt és fáradságot nem kiméivé agitált, gyűjtögetett, hogy a nagyfontosságú eszme megvalósulást nyerhessen. Gyűltek az adományok; de mindaddig, a míg a »Tanítók Háza- bizottságacc elhatározó lépést nem tett a leendő internátus házának megvásárlásá val, a megvalósulás csak a messze jövő óhajtásának látszott. A folyó év nyarán az internátusra alkalmas ház került eladás alá a Szentkirályi utca 47. szám alatt, s az Eötvös-alap intézői, értesülvén arról, hogy a közoktatásügyi kormány, a tanszer muzeum és a pedagógiai könyvtár elhelyezése fejében hajlandó volna az alkalmas helyiség megszerzésére nagyobb segítséget adni : bátran, a nemes cél sikerében s a magyar tanítóság áldozatkészségében bízva, megvásárolták a két emeletes házat 107 ezer forintért. A bátor elhatározás meg is termetté nemes gyümölcsét. A magyar tanítóság, látva hosszú éveken táplált óhajtásának valóra válását, lelkesedéssel, bámulatos áldozatkészséggel sietett a vételár összehozásához ós az intézet megvalósításához. Három hónap alatt, önkéntes adományokból mintegy 50,000 frtot hordtak össze ós még többnek fizetésére kötelezték magokat. De a nemes cél megvalósításában nem hagyta magára a lelkes tanítóságot a közoktatásügyi kormány sem. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, annyi sok szépért és nemesért lelkesülve, felkarolta a »Tanítók Háza« eszméjét is, s megígérte, hogy annak céljaira, öt évre beosztva egy millió koronát fog felvenni az állami költségvetésbe, azzal a célzattal, hogy a budapesti házat átveszi az Eötvös alaptól, hasonló házat szerez Kolozsvárott s esetleg más nagyobb viclóki városokban is, s mindezeket örökre átengedi a tanítóknak, reájok bízva az internátusok fentartási költségeiről való lovábbi gondoskodást. Ily áldozatkészség s ily támogatás mellett a »Tanítók Háza« eszméje végre testet öltött s f. hó 19-én meg is kezdte, egyelőre 48 tanítófiú ellátásával nemes célú működését. O Felsége saját nevét aclta az intézetnek s így az, e nagy név nimbuszával indul pályájára. A jövő iskolai óv elejére már 150 tanulóra lesz benne hely, s ha, a mit hiszünk immár, a kolozsvári hasonló célú intézet is megnyílik akkorára, körülbelül 400 tanítófiú nyer bennök csekély díjért kényelmes, otthonos lakást és gondviselést és száz és száz szegény tanító család lelke fog eltelni örömmel, hálával, boldogsággal. Illesse azért méltó elismerés a nemes célú eszme megvalósítóit: az Eötvös-alap buzgó vezetőségét, a lelkes ós áldozatkész magyar tanítóságot, a nagyjelentőségű dolgot felkaroló ós támogató tanügyi kormányt. De nem elég, hogy csak ennyivel adózzunk. Az eszme testet öltött ugyan, de annak életben tartása, felvirágoztatása még a jövendő dolga s arra magának a tanítóságnak az anyagi ereje nem elégséges. A fentartás ós felvirágzás munkájához az egész magyar társadalomnak hozzá kell járulnia; mert hiszen csak a magyar haza s a magyar társadalom nyer azzal, ha a tanítóság fiaiban és leányaiban rejlő roppant szellemi tőke az ő számára kamatozik. Segítő kezet kell azért nyújtanunk mindnyájunknak, hogy a megindult nemes munka tovább haladhasson. S a segítésnek kínálkozik is egy oly módja, a mely mellett többet nyerhetünk, mint a mennyit áldozunk. Báró Eötvös Loránd, a nagynevű ós áldott emlékezetű kultuszminiszter fia örök időkre átengedte a Tanítók Háza javára atyja összes műveinek kiadási jogát, s az Országos Eötvös-Bizottság már munkába is vette Eötvös összes műveinek kiadását. A kiadás tervezetéről lapunk más helyén emlékezünk meg; de nem mulaszthatjuk el, hogy e helyen a legmelegebben ne ajánljuk e dolgot, a Tanítók Háza érdekében is olvasóink, lelkészeink, iskoláink, könyvtáraink figyelmébe. Eötvös műveiben oly szellemi kincstárt nyerhet meg mindenki, a melyért méltó az áldozat, főként akkor, a mikor magunk sokat nyervén, az által egy nemes célt mozdítunk elő. Szívből kívánjuk, hogy a megnyilt »Ferencz József Tanítók Háza« álljon, virágozzék hazánk és nemzetünk javára s hogy az első házat kövesse minél előbb minél több hasonló. S hogy ez megvalósulhasson : áldozzunk mindnyájan, vegyük meg Eötvös összes műveit! Hamar István. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesületérdekében. (Elmondatott Budapesten, nov. 26-án a rózsa-utcai imateremben.) Szeretett testvéreim ! Engedjék meg, hogy mindnyájukat ezen a bizalmas s előttem oly kedvesen hangzó néven szólítsam. Ügy érzem, hogy nekem könnyebb lesz elmondani azt, a mi a szívemen fekszik, s hallgatóim több bizalommal, melegebb érdeklődéssel fognak figyelni szavaimra, ha mindnyájan, jó előre tisztában vagyunk azzal, hogy úgy akarok szólni, mint testvér a testvérhez : őszintén, bizalmasan, itt-ott talán kissé szigorúan, de mindig szeretettel, igaz testvéri érzéssel. Hiszen az, a kinek neve