Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-03 / 49. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség-: IX. kerillet, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Iiiadö-hivatal : Uornyánszky Vilctor könyvkereslcedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és Japtulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre: 9 frt. Egyes szám áru 2Ö kr. A »Tanítók Háza.« Folyó hó 19-ón egy nagy fontosságú és nemes célú intézmény lépett életbe Budapesten, »Ferenc József Tanítók Háza« név alatt. Az intézet megnyitásáról lapunk mult heti számában részletes tudósítást adtunk ugyan, de méltónak tartjuk a dolgot arra, hogy e helyen is szóljunk annak nagy jelentőségéről, hogy felhívjuk reá olvasóink, de különösen tanítóink figyelmét, annyival is inkább, mivel az egy nemzeti fontosságú irodalmi eseménynyel, b. Eötvös József müveinek új, teljes kiadásával is immár össze van kötve. A »Tanítók Háza« a Budapesten felsőbb iskolákat látogató tanító fiúk internátusa, amelyben az ifjak, csekély havi díjért, mindössze négy forintért, lakást, fűtést, világítást és esetleg orvosi kezelést nyernek. Célja tehát anyagilag és szellemileg segíteni a nem nagy anyagi erővel rendelkező tanítók fiait, hogy magokat a magasabb szellemi pályán nehéz anyagi küzdelmek nélkül képezhessék s majdan a magyar művelt társadalomnak hasznos és munkás tagjai lehessenek. Ha azt az óriási szellemi tőkét tekintjük, a mely a magyar tanítóság fiaiban eként megtartatik és fejlesztetik a haza és a társadalom javára, — a legmelegebben kell üdvözölnünk a »Tanítók Házátcc, mely erre a célra törekszik. De még melegebben kell azt üdvözölnünk, ha arra a sok gondra, keserű fájdalomra tekintünk, a mely általa leszakad, mint egy nehéz teher tanítóink lelkéről. Csak a mindeneket tudó Isten tudja, hogy hány nehéz sóhaj szállt fel a szegény tanító szülők lelkéből s hány égető köny csordult végig arcukon, a mikor tehetséges gyermekeiket, nem lévén anyagi erejök a szellemi pályákon kiképeztetni, kénytelenek voltak, tisztességes ugyan, de az ő óhajtásaiknál mégis alacsonyabb életpályákra adni. A paizsos férfiú, a szegénység útját állotta legforróbb óhajtásaik teljesülésének is, s lelküket csak a csalódás fájdalmas érzelmei töltötték el. Hány és hány tehetséges, nagyra hivatott tanítófiú veszett e miatt el a szellem pályára nézve, s hány tanító házat töltött be az öröm ós boldogság helyett elégedetlenség ós fájdalom ! De Istennek legyen hála, a »Tanítók Házá«val e tekintetben egy szebb és boldogabb kor vette kezdetét. Az élet terhe nem lesz többé oly nehéz, — a gond nem oly kétségbeejtő, mint volt eddigelé. Ha a kenyér szűken lesz is a népes tanítói hajlékokban, de a fiak jövője vigasztalást, boldogságot igér, s ez az ígéret könynyebbé teszi az élet gondját ós a hivatás teljesítését. A » Tanítók Háza« fényes bizonyítéka a magyar tanítóság haladásra törekvésének, összetartásának, áldozatkészségének, valamint annak a megbecsülésnek is, a melylyel közoktatásügyi kormányunk, sőt koronás királyunk is adózik a magyar tanítóságnak. Bámulatos az a kitartás és áldozatkészség, a melylyel a magyar tanítóság, több mint 20 hosszú esztendő alatt fillérenként horclogatta össze a maga gyámolítására ós gyermekei nevelésére a szükséges alapokat, s igazán méltó elismerése és jutalmazása a nemes törekvésnek az a segítség, a melylyel a cél meg valósításához a közoktatásügyi kormány legújabban hozzájárult. A magyar tanítóság az utóbbi évtizedek alatt hatalmas munkát fejtett ki önsegélyezóse érdekében. Több mint félmillió forintra tehető összeget gyűjtögetett össze e célra, s évenként mintegy százezer forintott juttatott szegénysorsú vagy munkatehetetlen tagjai segélyezésére. Összehordogatott alapjai között legfontosabb a nagynevű miniszter emlékezetére megteremtett »Eötvös-alap«, mely fenállása óta mintegy 100,000 forintot gyűjtött s ennél jóval többet adott ki ösztöndíjakra ós segélyezésekre.