Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-29 / 5. szám

izraelita hitfelekezettől kettő. — Vesztesége a gör.-kath. egyházzal szemben kettő ; az ev. ref. egyházzal szemben 4. — Három ág. h. ev. vőlegény kötött november hóban izraelita menyasszonynyal házasságot; megegyezés két esetben létesült, az ág. h. ev. egyház javára, és három izraelita vőlegény lépett házasságra ág h. ev. menyasszonynyal ; megegyezés ezen esetekben nem létesült. — Egy felekezet nélküli vőlegény kötött házasságot ág. h. ev. menyasszonynyal; megegyezés nem létesült. Azon 331. vegyesházasságból, hol a vőlegény róm. kath., a menyasszony ev. ref., 96 esetben létesült megegyezés, melyből 68 esetben az apa, 28 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszteség, vagy ha úgy tetszik, hátrány az ev. ref. egyházra: 40. Megegyezés nem létesült: 235 esetben. — Azon 380 vegyesházasságból, hol a vőlegény ev. ref, a mennyasszony róm. kath., 166 esetben létesült megegyezés, melyből 52 ecetben az apa, 114 esetben az anya vallását fogják követni a gyermekek. Veszti ség: 62. Megegyezés nem létesült: 214 esetben. — Azon 244 vegyesházasságból, hol az egyik fél ev. ref., a másik fél nem róm. katholikus, de más vallású, 30 esetben létesült megegyezés, melyekből 19 esetben az ev. ref., 11 esetben a más vallást fogják követni a gyermekek. — Nyereség : 8. Megjegyzés nem létesült: 214 esetben. — Ezen esetekben az ev. ref. egyház nyeresége a gör.-kath. egyháztól 6, a gör.-keletitől 8, az ág, h. ev. egyháztól 4, az izraelita hitfelekezettől egy; vesztesége a gör.-kath. egyházzal szemben 8, a gör.keletivel szemben egy, az ág. h. ev. egyházzal szemben kettő. — Két izraelita vőlegény kötött november hóban házasságot ev. ref. menyasszonynval; megegyezés egy esetben létesült, az ev. ref. egyház javára. A róm. kath. egyház november hóban, a két protestáns egyháztól fent jelzett hódításon kivüi, a 453 nem evang. vagy ref'., de más vallásával kötött vegyesházasságokból megegyezés szerint vesztett 5 esetben, de részére 35 esetben biztosíttatott a gyermekek vallása. Nyeresége tehát itt is 30. Megegyezés nem létesült: 4,13 esetben. — Vesztesége a gör.-keleti egyházzal szemben kettő, az izraelita hitfelekezettel szemben három; nyeresége a gör.-keleti egyháztól 30, az unitáriustól egy, az izraelita hit felekezettől 4. —• Róm. kath. és izraelita vallású felek között november hóban összesen 20 házasság létesült. — Egyéb (örmény) és róm. kath. között egy. Keresztyén és izraelita között november hóban összesen: 28 Keresztyén és felekezetenkivüli között egy. E szerint az 1898. évi november hóban kötött vegyesházasságoknál az ág. h. ev. egyáz vesztesége a róm. kath, egyházzal szemben: 52; nyeresége más hitfelekezetek tői egu. összes vesztesége november hóban: 51. — Az ev. ref. egyház vesztesége a rám. kath. egyházzal szemben : 102; nyeresége más hitfel ékezettől: 8. Összes vesztesége mult évi november lóban : 94. Kassa. Homola István, ág. hitv evangélikus telkész. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A lezajlott 1898. évnek kétségtelenül egyik legfontosabb prot. jelensége: a német császár palesztinai útja, mely még mindig igen élénken foglalkoztatja a német prot. sajtót. Igv a »Chronik der Christlichen Welt« 1. száma kritikai refleksziókat füz hozzá, a melyek közül kiemeljük a következőket: A szent helyek benyomása, az ott uralkodó keleti zaj és nyugtalanság miatt igen kedvezőtlen. Így a császár lelkéből mondotta azt, hogy a szent síitemploma keresztyén templomhoz nem is hasonlítható. Annál maradandóbb benyomással voltak a vendégekre a betlehemi és a jeruzsálemi német prot. istentiszteleten elmondott beszédek, különösen a császáré és a fölavató lelkészé: Dryanderé. Különösen imponáló hatással volt a keresztyénekre és a mohamedánusokra egyaránt a felséges pár személyisége és viselkedése. A templáriusok szeretetmunkásságáról többet vártak és reméltek a keleten. A császárt útjában mindenüvé kisértek a vendégek. Csakis a konstantinápolyi látogatás s a császár tósztja Damaszkusban képez itt kivételt. E két ténykedését politikailag méltányolta a prot. sajtó, mely úgy találja, hogy a császárnak a szultánnal való barátkozása s a mohamedánusok iránt tanúsított kiváló, szinte tüntető jóindulata ártalmára volna a keresztyénség ügyének a keleten, és politikai éle volna annak a szerencsétlen örmények kérdésében. Annál nagyobb örömmel konstatálta azonban a prot. sajtó, hogy a német császár apostoli útja az evang. egyház szeretetmunkásságának és hitvallásának erősítését jelenti a keleten, s jelenti azt, hogy kevés kivételektől eltekintve, a német és külföldi protestántizmus a maga egységes képviseletében jelent meg a jeruzsálemi prot. templom fölavatása ünnepélyén, a melyen épen maga a császár egyházvezető és irányító erőnek bizonyult. Sajnos, az anglikáníis egyház makacskodott, az osztrák protestantizmus pedig ingadozott a császári meghívás vételénél. Annál nagyobb örömmel vettük a mi prot. egyházunk lelkes képviseletét és kitüntetését. A meghívásoknál több hiba is történt. Így nem volt meghíva egy poroszországi ev. tartományegyház, az orosz ev. egyház s a belgiumi protestántizmus, holott p. o. a mennoniták s a testvérgyülekezet felekezete külön meghívót kapott. De mégis azt kell mondanunk, hogy a prot. egyház még sehol sem jelent meg oly egységes alakban, mint épen a jeruzsálemi ünnepélyeken. A császár beszédei nem dogmatikusak, hanem minden izökben gyakorlati vallásosak voltak ; sőt kiemelték a dogmák feletti viták terméketlenségét s az ev. vallásnak a szeretetmüvekben való fölényét minden más vallás felett. A keresztyéneknek az apostoli hitben való egysége is helyes keresztyén és prot. gondolat volt a császár részéről, s a midőn egyik beszédét Luther diadalénekével végezte, a reformátori hit bensőségét hangsúlyozta ezzel minden más hitalak fölött. Politika nincs e beszédekben. Maga a császár ünnepélyesen kijelentette, hogy itt csakis a lélek üdvéről van szó, és tiltakozott a politika és a vallás összezavarása ellen. Ezek a benyomások mindenesetre ellensúlyozzák az izlámnak tett hódolatait. Hogy milyen benyomással volt a német császár keleti útja a pápára és a kúriára s Németországban a centrumpártra s a német katholikusokra ? — az a pápás sajtó közléseiből tűnik ki leginkább. De erről más alkalommal. Annyi bizonyos, hogy a palesztinai katholikusok feletti protektorátus kérdésének további feszegetését a kúriamegtiltotta. A most megjelent Bismarck-féle emlékiratok a kultúrharc kérdését is érintik, ú melynek egyik legfőbb alakja Falk bukott kultuszminiszter volt. Bukására vonatkozólag az emlékiratokból kitűnik, hogy a Bismarck által oly anynyira dicsért, sőt dédelgetett Falk nem a római kérdésről szóló eltérő nézete miatt, hanem udvari befolyásoknak, a konzervatív lutheri orthodoxia gyűlöletének s a közte, és I. Vilmos császár között keletkezett egyházpolitikai véleménykülönbségnek esett áldozatul. Hogy Bismarck egyik leghívebb munkatársát elejteni volt kénytelen, csak azt bizonyítja, hogy a Falk-ellenes áramlat igen erős le-