Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-26 / 48. szám

néppártunk is erősen készül) egy beatifikációval és egy kanonizációval akarja megörökíteni eseményekben gazdag életét. A beatifikációban Grassi Antal oratóriumi rendi papot, a kanonizáció áldásában pedig Martinengo Mária Magdaléna nevű kapucinus rendi nőt akarja részesíteni. Előbbinek beatifikációjára, mivel a rend anyagilag tönkre ment, még hiányzik az összeg és pedig csak 200 ezer lira. Tehát végbemegy majd egy beatifikáció isten nevében 200 ezer frank költséggel 1 Valóban hihetetlen, mit enged meg magának a pápás egyház a keresztyénség szent nevében ! Erre vonatkozólag találóan utal Beyschlag arra, hogy pápás körökben Ján. 1: B-nak következő paródiája cirkulál: Romae omnia íiunt per pecuniam, et sine pecunia nihil fit, quod fit! S aztán még élénken emlékezhetünk a középkor végén a »peccata germanorum* üzelmeire! De még hihetetlenebb e pápás vegykonyha egy másik főztje. A pápa hivatalos organuma, az > Osservatore Romano* ugyanis aug. 22. kelettel, az olasz prot. propagandára utalva ugyancsak »nehéz veszedelmet* lát egyházára nézve a jubileum hajnalán. Beszél az >ev. konfessziók pokoli művéről* és »kétes hirű hölgyekéhez hasonló munkásságáról*, míg »a klérus mocsoktalan tisztaságát* vitatja a prot. propaganda erkölcsellenes munkásságával szemben. A nevezett pápás orgánumot hasztalan interpellálták meg a felől, hogy ezek a szellemes fordulatok magára ő szentségére viendők-e vissza, vagy pedig az aláírónak, bizonyára valamelyik jezsuitának tulajdonítandók ? Bizonyára méltó felelet e pápás expektorációkra, hogy a felépítendő római német prot. templom telkét máris megvették 75 ezer líráért, a melyre tudvalevőleg a Gusztáv Adolf-egyesület braunsweigi nagygyűlése is 10 ezer márkát adományozott. Végül a pápás vegykonyhából származik az a spanyol királynőhöz címzett jegyzék, mely Spanyolországban a világi hatatomhoz appellál »a protestantizmus vakmerőségeinek, templom- és iskolaépítéseinek, sajtójának és mozgolódásainak« letiltása, illetve »a pápás államvallás* megmentése érdekében. Örvendünk rajta, hogy Róma fél és haragszik, mert az csak azt bizonyítja, hogy nincsen igaza! Az is érdekes, tanúságos és vigasztaló jele az időknek, hogy a világtörténelem tanúbizonyságai szerint egyes legyőzhetetleneknek látszó hatalmak, mint p. o. a modern jezsuita katholicizmus, saját magukon hajtják végre Ítéletüket. Csak megerősítik e dolgok a »küzdelemre a vallásért Franciaországban* c. kettős közlemény szomorú tanulságait és tapasztalatait, melyeket Beyschlag hallei tanár lapjában a francia Sahatier adatai nyomán olvashatunk. Ugylátszik, hogy a »Los von Rom* mozgalma Franciaországra is kihatott és pedig nem csupán a jobb érzésű klérus körében. Az a szerep, a melyet a jezsuiták a Dreyfuss pörben játszottak; továbbá anadseregultramontanizálására irányuló törekvéseik, egy jezsuita érzelmű királyság érdekében a köztártársaság ellen folytatott konspirációik éber figyelemre es védő intézkedésekre indították a közel mult napokban a francia parlamentet is. így a parlamenti bizottság, 13 szóval 5 ellenében javasolta a kétszínű politikát követő vatikáni követség megszüntetését, több congregációnak, névszerint a jezsuita rendnek eltörlését, s a kultuszbudgetnek több konkordátumellenes püspöktől való megvonását s több efélét. De azért Franciaországban még máig is »bigotteria vagy atheizmus« a jelszó. Ujabban azonban mégis valamivel örvendetesebb fordulat állott be. Hangokat hallunk, a melyek az ultramontanizmussal szemben nem a vallástalanságot, hanem a protestantizmus jobb vallását ajánlják. így p. o. a Siécle hangsúlyozza, hogy Franciaországot csakis a protestantizmus mentheti meg, és utal arra a megkülönböztetett tiszteletre, a melyben a francia protestánsok az ultramontánellenes körök részéről lépten-nyomon részesülnek, s a melyet »a szabad gondolkodók új hadicsele* vádjával nem igen lehet végérvényesen eloszlatni. Arról is szomorúan érdekes statisztikát közöl a Siécle, hogy milyenek a közerkölcsiség viszonyai a modern jezsuita-katholicizmus papsága körében. Hiszen szégyenfoltok — mondja találóan Reyschlag — minden rend vagy felekezet körében találhatók, de ezek még sem olyan szégyenletesek, mint a milyenek a pápás gyóntató praxishoz fűződnek. Közvetlen megfigyelés és személyesen szerzett tapasztalat alapján derítette föl azokat néhány évvel azelőtt Ghiniquy, az amerikai pap : »A pap, a nő és a gyóntatószék* cimű, magyarra is átültetett művében, s ime a minap is elitéltek Bajorországban egy 69 éves papot hat évre »hat tanítványán elkövetett erkölcstelensége*, és újabbi 6 évre egy 17 éves leánynak »hamis esküre« csábítása miatt. S gyakorolta, ez elitélt pap az erkölcstelen makhinációkat közel 25 évig »a gyónás és a betegápolás* cégére alatt. Alig is csudálkozhatunk ezen, a mikor Liguori moráltheológiája képezi a fiatal pápás papok gyóntató codexét és »állandó« lelki táplálékát, s a'mikor a hamis esküdözés egészen nyíltan ajánltatik. (Regensburgi kiadás, 1879. II. köt. 259—260. I.). (Folyt, köv.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Protesáns Családi Könyvtár. Budapest, kiadja a M. Protestáns Irodalmi Társaság. A Koszorú-füzetekből, magyar népünk e kedvelt olvasmányából Hornvánszky Viktor, a M. P. I. T. főbizományosa, a társulat engedelmével 10—10 füzetet egybekötve, csinos hét kötetet állított össze, melyeket most 30—30 krért árúsít. A kötetek nagyon alkalmasak iskolai, valamint alkalmi ajándéknak is. A karácsonyi ünnepek alkalmából felhívjuk olvasóink figyelmét e jó és az evangéliumi vallásos hitet építő könyvecskékre, melyeknek terjesztésével egyházi erősbödést nyer a nép s szolgálatot teszünk a M. P. I. Társaságnak. ** Énekeskönyvi Előmunkálatok. VI. füzet. A magyarországi református egyház megújítandó énekeskönyvéhez kiadta Fejes István újhelyi lelkész, az énekügyi bizottság elnöke. A 92 lapra terjedő füzetben