Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-19 / 47. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség1 : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 /H Egyes szám ára 20 kr. Kultuszkérdés a magyarországi református egyházban. Az újabb egyházpolitikai országos törvények, s ezeknek a hazai vallásfelekezetek viszonyaira vonatkozólag észlelt eredményei erős mozgalmat indítottak a magyarországi ev. református keresztyén egyház kebelében is. Több oldalról merültek föl indítványok és javaslatok s úgy szólván állandó napirenden vannak a lelkészi értekezletek, az egyházmegyei és egyházkerületi gyűlések tárgyalásaiban, valamint áz egyházi lapokban is a munkálkodásra serkentő felhívások, melyek mind azt célozzák, hogy a vallásos érzületet és az ennek megfelelő egyházias életet minél hatásosabban feléleszszük ; — az erős és állhatatos hithűséget és felekezeti szilárd ragaszkodást erősbítsük, s a lábrakapott részvétlen hitközönynek s a fennálló egyházi terhektől való megszabadulás vagy megkönnyebbülés céljából történő vallásfelekezeti aljas csereberének, illetőleg a felekezetnélküliség szembetűnő terjeszkedésének lehető gátot vessünk. A meghanyatlott vallásos érzületnek és egyháziasságnak keresik az okait és forrásait. Sok okot, sok forrást mutattak már fel a különböző értekezők és cikkezők: de — legalább az én tudtommal — a hazai ev. ref. egyház lelkészeinek s hivatalos kormány-közegeinek tanácskozásaiban és egyházi lapjainak hasábjain ez ideig még nem került érdemileg szóba az a kérdés, hogy a sok ok közül nem rejlik-e egy kálvinista istentiszteletünk egyszerűségében ? A kultusz-kérdés nálunk eddig csak e becses lap f. é. 42-ik számában volt mellékesen érintve, abban a külföldi szemlében, a mely a svájci református lelkészeknek e kérdést tárgyaló értekezletéről számolt be; úgy hiszem azonban, hogy nem csalódom abbeli vélelmemben, hogy a kultusz-kérdés elébb-utóbb és pedig valószínűen nem is sokára, a magyarországi ev. ref. egyház kebelében is napirendre kerülend s élénken foglalkoztatni fogja az egyházi gyűléseket és lapokat. Sokan vannak, a kik a fent érintett genfi gyűlés egyik értekezője előadásával és véleményezésével egyezőleg úgy vélekednek, hogy az ev. ref. egyház nyilvános istentisztelete korunkban már hiányosnak s a hívek lelki szükségletét ki nem elégítőnek látszik; hogy jelenlegi egyszerűségénél fogva híveinek lelkében s érzületében az Isten ahítatos imádását kellő fokra nem hevíti; mivel az, hogy az istentisztelet lényege száraz szószéki tanításból áll, mely inkább csak a szónoknak saját személyére irányítja s ahoz köti a hallgatóság figyelmét, mintsem hogy azt felfelé, az Istenhez vezetné ; hogy tehát ennél fogva — különös tekintettel a külsőségekre sokat adó köznépre s főleg a nőnemre — szükség volna az ev. ref. egyház templomi istentiszteletét és közéneklését szivrehatóbbá tenni ; a túlságba vitt prédikálást megszorítani ; az istentisztelet szűkre szabott szertartásait kibővíteni és élénkíteni, s hogy az istentisztelet, valamint a templomok berendezése is akként volna módosítandó, hogy az emberi érzékenységre mélyebb benyomást gyakorolva, a kegyesség fejlesztésére alkalmasabbá válnék. Hogy az eképen már külföldön felvetett, s azt hiszem, magyar ref. egyházunkban is nemsokára felvetődő kultusz-kérdésben helyes ítéletet hozhassunk s az e tekintetben szükségesnek és célszerűnek találandó esetleges reformban meg ne tévedjünk : csekély véleményem szerint a régiekre, egyházunknak több mint három évszázados életére kell visszatekintenünk, s az ezekből vett tapasztalatok útján kell a kérdést megbírálnunk. Magyar ref. egyházunk 300 éves története telve van üldöztetéssel, szenvedéssel, könynyel és vérrel; templomaink elvétettek, a nyilvános istentiszteletek eltiltattak ref. őseink, mint az első 93