Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-11-05 / 45. szám
eltekintve a történeti ismeretek közlésétől, inkább csak segítőnek, útmutatónak kellene lennie. De hogy ezt sikerrel tehesse, ismernie kell a lélektan törvényeit; a gyermeki értelem fejlődésének fokait és mértékét; tisztában lennie a céllal és az ahoz vezető eszközökkel; tudnia kell leereszkedni a gyermeki lélek értelmi színvonalára, hogy vizsgálódásaiban, Ítéletében, előhaladásában ott üljön oldala mellett s mintegy kézenfogva, lépésről lépésre vezesse előre. S hogy mindezeket tudja, tudnia kell mindenek felett a népiskolai tanítás igazi célját s keblében hordoznia hivatása szent érzetét. (Folyt, köv.) Szentmártoni. TÁRCA. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. debreceni vándorgyűlésére. — (Folytatás és vége.) Délután fél kettőkor ért véget a közgyűlés ; tehát reggel 8 órától számítva hetedfél órát töltöttünk a lelkiekkkel való foglalkozásban. Erre magyaros szokás szerint természetesen a magnum áldomásnak kellett következnie. A »Bika« vendéglő diszes nagy termében, a fehér asztalok mellett többen voltunk 300-nál, s ez magyarázza meg azt a nagy zsibongást, melynek következtében a legszebb felköszöntőt sem igen lehetett érteni. Csak a Hegedűs elnökünk által a királyra mondott felköszöntő volt kivétel ez alól. Az egész társaság felállott s az igazán gyönyörű pohárköszöntőt a legnagyobb csendben hallgatta végig s aztán lelkesen megéljenezte. A karzatokat a debreceni hölgy-közönség foglalta el; lent pedig az elnökség közelében, egy alkalmas helyen a miniszter neje s leánya foglaltak helyet, körülvéve a debreceni nőegyesület elnökétől és vezértagjaitól. Mind Hegedűs Sándorné, mind a debreceni nők a megérdemlett figyelemben részesültek; az előbbit Könyves Tóth Kálmán, az utóbbiakat maga a miniszter köszöntötte fel »Muzsikáitatás« pedig nem volt sem most, sem az ismerkedő estélyen — a miniszter gyászára való tekintetből. Itt kell megemlékeznem arról a híres vendégszeretetről, melynek a debreceniek ez alkalommal is fényes tanújelét adták. Bizony ez a díszebéd, melyre a társaságnak mintegy 240 tagja ingyen-jegyet kapott, nem kis költségebe került a vendéglátó tiszántúli egyházkerületnek, a debreceni egyháznak és Debrecen városának. Ehhez jön még az ingyen fuvar a megérkezésnél és az ingyenelszállásolás, a mely egy ilyen nagy sokadalomnál bizony meglehetős sok kiadással jár. Eddig még ilyen kitüntető vendégszeretettel egyik vándorgyűlésünkön sem találkoztunk. Fogadják a derék vendéglátók mindnyájunk meleg köszönetét. * De a debreceniek figyelme a társaság iránt ezzel még nem ért véget. A katonai térzene a hires nagyerdei parkban ugyan elmaradt, de este 8 órakor, ugyancsak az »Arany Bika* vendéglő nagy termében igen sikerült hangversenyt rendeztek a debreceni dal-egyesületek. Bámultuk azt a szabatos, finom előadást, melyet a jobbára egyszerű munkásokból vagy iparosokból álló dalosok produkáltak. S milyen szép, hogy ilyen nemes szórakozásban telik kedvök! S hogy Debrecen milyen nagy város, az is bizonyság rá, hogy ime öt-hat dalosköre is van. A hangversenyen díszes közönség vett részt s ott volt egy darabig Hegedűs miniszter s családja is, élénk figyelemmel kisérve az előadásokat; de még a hangverseny bevégezte előtt eltávozott s nemsokára el is utazott Debrecenből. Mi többiek végig élveztük a hangversenyt; de bizony »a kivilágos kivirradtig való tánc*-ban már nem igen vett részt társaságunk egyetlen tagja sem. — A hangverseny, mint utólag hallom, a Károli-alap javára 350 korona tiszta jövedelmet eredményezett. Köszönet érte a derék dalos-egyesületeknek és egyes közreműködőknek. * Másnap, szeptember 2l-én az a sok száz ember csaknem az utolsóig búcsút vett Debrecentől s kedves, vendégszerető lakosságától. Sokan, a kik most látták életökben először e hires alföldi várost, nagyon meg voltak lepetve annak nagyvárosias kinézésétől. Úgy képzelték Debrecent, mint általában az alföldi városokat szokás: a korral haladni nem akaró, fejlődésre képtelen nagy falu-városnak, a hol a legfőbb látni való az ősrégi kollégium és a hires nagytemplom, a szintén hires * Rákóczy* nagy haranggal. Azonban Debrecen egy pár évtized alatt óriási haladást tett minden téren, s bátran a modern városok közé sorozható. Kultúr-intézeteinek száma folyvást szaporodik. A nagy és kis templom, valamint a mostanában leégett s szánalmas kinézést nyújtó ispotálytemplomon kivül negyedik templom épült a Kossuth utcában, melyekben hat kitűnő református pap s csaknem ugyanannyi segéd-lelkész hirdeti az evangéliumnak s a kálvinizmusnak tanait. Híres főiskolájában, a gimnázium ban, a theologiai, jogi s a tanítóképezdei szakon tehetséges és ismert nevű tanerők terjesztik a tudomány világosságát S ki tudja, ez a szép multtai dicsekvő főiskola nem növi-e ki magát egyszer-akkor még »protestáns egyetem«-mé is. Van felsőbb-leánynevelő-intézete, a melyhez újabban ref. felekezeti tanitónő-képezdét is csatolt. Ujabb kálvinista templom is épül előbb utóbb. Kell is iparkodniok a kálvinistáknak, hogy a velők újabban nagy versenyre kelt katholicizmussal, no meg az állammal szemben, megállják a helyöket. Mert az bizonyos, hogy Debrecent ma már csak részben illeti meg »a kálvinista Róma« díszes régi címe; ámbár hogy a 70.000-nyi lakosságnak túlnyomó részét még mindig a reformátusok teszik, a kiknek száma meghaladja az 50,000-et. De az is tény, hogy a katholicizmus is, hatalmaspártfogók segítségével, folyvást előtérbe nyomulni igyekszik; most már lesz teljes gimnáziuma, van női zárdája s egyéb felekezeti intézete. A haladás e tekintetben is szemmel látható; de azért kicsinyhitűség volna attól tartani, hogy a kálvinizmus elvesztené itt valaha domináló jellegét. De az egyéb téren való rohamos haladás természetesen ezt a nagy kálvinista egyházat is mind inkább fogja sarkalni, hogy fejtse ki ő is teljes mértékben minden anyagi és szellemi erejét, nehogy versenytársaitól megelőztessék. * A nagygyűlést követő nap délelőttjéről még két érdekes dolgot kell feljegyeznünk. Az egyik a biblia-tudósok tanácskozása az újtestamentum revíziója dolgában. Lám, mire is jó az irodalmi társaság gyűlése!.. Szász Károly püspök űr, a revideáló bizottság nagyérdemű elnöke, a a bizottság előkészítő ülését a debreceni összejövetel idejére tűzte ki, a melyen aztán a megjelent tudósok hamarosan ki is osztották maguk között a munkát; és így remélhető, hogy egy rövid év leforgása alatt lehetőleg már a revideált újtestamentumot is bírni fogjuk. Segítse őket erre a kegyelem Istene! — A másik, a miről meg kell emlékeznem, a debreceni főiskola ifjúságának kegyeletes ünnepélye a gályarabok emlékoszlopánál, a mely körül szép számú gyülekezet volt már együtt, mikorra a biblia-tudósok és a prot. irodalmi társaságnak még Deb-