Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

Az egyházi beszédek azonban nem fognak csak az említett vasárnapokra szorítkozni; az évi ünnepeken is lesznek majd istentiszteletek. És a katekheta-lelkészek funkciója kiterjed az úrvacsora kiosztására is és ők fogják növendékeiket a konfirmációi oktatásban is részesíteni. Az istentisztelettartással azonban a missziói tevékenység nincs kimerítve; a belső missziói munkára nagy készséggel vállalkozó katekhetáknak nem kevésbbé fontos és üdvös munkája lesz a cura pastoralis gyakorlása a missziói körükbe eső hívek házi látogatása által. — Az a krisztusi szó: »Menjetek el, tanítsatok minden népeket«, nemcsak azt jelenti, hogy prédikáljatok a nyilvános istentiszteletben, hanem hogy be kell menni az egyes családok hajlékába és az egyház nevében és megbízásából az egyes családtagokkal érintkezésbe lépve, velők beszélgetve kell őket az evangéliumnak, az egyházi életnek megnyerni. Csakis ekép lehet a lelki gondozást az egyesekre, az egyénre kiterjeszteni; csak ekép lehet a népnek, a hívek nagyrészének figyelmét a vallás, az egyház ügyeire a legbiztosabban irányítani. Ha látják a hívek, hogy az egyház nem tekinti őket mostoha gyermekeinek, hanem gondot is visel róluk; ha látják, hogy nemcsak az egyházi adó beszedője látogatja meg évről-évre, hanem az egyház lelkészt is küld hozzájuk, ki az ő lelki eledelükről kíván gondoskodni: akkor majd ők is ragaszkodnak, vonzódnak egyházukhoz és örömmel áldoznak is annak oltárán. Nem mondom, hogy könnyű a cura pastoralis gyakorlása, a családok ilynemű látogatása; sok keserű tapasztalat jár azzal, de a dolgot tovább hatasztanunk már nem lehet. A népnek lelki eledel kell; ha ahoz nehezen jut, vagy épen nem is juthat, akkor elszakad az egyház testétől. Azért a hivatalos egyháznak kell a népet megbízottjai által felkeresni és a lelki táplálékot számára könnyen hozzáférhetővé tenni, hogy ekép az evangéliomnak, az egyháznak megmentse azokat, kik az elszakadás veszélyének voltak kitéve. — A mikor Angolországban sokan azt látták, hogy a presbiteri egyház az arisztokrácia egyháza lett, elszakadtak attól és megalakították a demokratikus independens egyházat, a nép egyházát. Ha mi nem gondoskodunk a mi híveink lelki szükségleteiről, ők majd ott keresnek lelki vigasztalást, a hol azt könnyebben megtalálják; de akkor meg is szűnnek a mi egyházunk tagjai lenni. Ha az egyház a belmissziói körök felállítása és a belső misszió, a cura pastoralis gyakorlása által az egyéneket, az egyes családokat teszi a lelki gondozás tárgyává, akkor — azt hiszem — magától meg fog oldódni az egyházi adózás kérdése is.' Az evangélikus egyház 1893-iki zsinati törvényei az egyházközségi vagyon jövedelmén kivül az »önkéntes adakozást* és >a kivetés útján szedendő járulékokat* nevezi meg az egyház bevételének forrásául. A legszebb forrása a bevételeknek minden esetre az önkéntes adakozás, a mely az ős keresztyén egyházban is szokásban volt. Ez van meg ma is a pesti evangélikus egyházban, hol a magyar és német egyház tagjai a mult (1898.) évben a közös egyházi és iskolai szükségletek fedezésére önként 5614 frt 50 krt adakoztak; ezen kivül a magyar egyház tagjai, a magyar egyház külön céljaira önként 3347 frtot; a német egyház tagjai pedig, a német egyház külön céljaira szintén önként 2370 frtot adakoztak. Ekép a pesti magyar és német egyház hívei a mult évben önként 11.331 frt 50 krral adóztak egyházi és iskolai célokra. Ha az egyháznak több jövedelemre lenne szüksége, a minthogy csakugyan többre is van szüksége, akép szerezhet legbiztosabban újabb és nagyobb áldozatokat az az egyház oltárára, ha a lelki gondozást az összes hívekre kiterjeszti; ha összes híveit az egyházi életbe bevonni igyekezik. És ha szükséges lenne valamikor, az egyház jövedelmének szaporítása végett a >személyes járandóságok vagyoni állapot szerint való kivetése*, akkor sem volna az máskép megvalósítható, mintha az egyház megbízottjai által az egyes egyháztagokkal és családokkal szorosabb érintkezésbe lép és megismeri azoknak külső, anyagi körülményeit is ; megtudja tőlük, hogy mennyi járandóság az, a mit zúgolódás nélkül készek az egyház céljaira nyújtani. Mert az aránytalan, a túlságos magas egyházi adó elkeseríti az egyháztagot; különösen ha az még a miatt is panaszkodik, hogy az egyház nem nyújtja neki azt a lelki gondviselést, a melyre igényt tarthat. A pesti magyar evangélikus egyház is a missziói munkának csak kezdetén áll még; mindössze annyi történt, hogy kiküldöttei a megjelölt missziói pontokon egykét istentiszteletet tartottak. Hatra van a cura pastoralis gyakorlása, hátra van a saját istentiszteleti helyiségek szerzése és berendezése, a vallasos esték tartása, a melyek mind arra valók, hogy az egyházias szellem az egyház egész testét áthassa és éltesse, hogy a Krisztus lakozzék minden egyháztagban és a Krisztusban legyenek mindnyájan egy testté. Idézem, a mit Wichern, a belső-misszió atyja az 1848-iki, wittenbergi egyházi gyűlésen mondott: »Egy a szükséges dolog: a belső misszió munkája«. Én is azt mondom : Egy a szükséges dolog: a belső misszió gyakorlása, a budapesti missziói körök szervezése és azok munkásságának fejlesztése. Bereczky Sándor, főgimn. vallástanár. ISKOLAÜGY. A gyöngetehetségűek iskolája.* (Folytatás.) Népiskolai tanításunk eredménytelenségének okát a fővárosi tanítótestületek által benyújtott statisztika a gyermekek gyöngetehetségében keresi és mutatja fel, s hogy e bajon segítve legyen, megszületett a gyöngetehetségűek külön iskolájának a terve. Én, a magam részéről már * E folytatás a cikktorlódás miatt késett. Sserk.