Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

legeltesse, a szeretet pálcájával összetartsa és egyet is a bárányok közül elkalandozni s elveszni ne engedjen? Vegyétek azért az istennek minden fegyverét e veszedelmes időben, hogy mindeneket elvégezvén megállhassatok ! (Efez. 6 : 13.)Prédikáljátok az Istennek evangéliumát minden teremtett állatnak ; betegeket gyógyítsatok, halottakat támaszszatok (Mát. 10 :8.), prédikáljátok azt alkalmas és alkalmatlan időben, a templomban és a templomon kívül, a családokban és házakban, sőt még a házak fedeléről is ! De prédikáljátok ne csak puszta szóval, mely elrepül, hanem főként a ti alázatos életetek példájával, melynek hatása folytonos és állandó ! . . Oh, ha ti erről egy gyenge pillanatban elfeledkezve, az Istennek lelkét megoltanátok ; ha a bennetek levő világosságot setétséggé változtatnátok ; s kivált ha a templomban prédikált evangéliumot kinn az életben kompromittálnátok; ha így megízetlenülne a só is. . . óh akkor az a megcsúfolt és megtagadott Krisztus is elfordítja tőletek fényes orcáját és az ítélet kérlelhetlen ós rettenetes lészen : Soha nem ismertelek titeket; távozzatok el én tőlem ! (Mát. 7: 23.) Ellenben látni fogja ós megméri majd ama hív és igaz bizonyság a ti hiteteket, buzgó szerelmeteket és alázatos vallástételteket is ama napon ! S óh mily mennyei gyönyör, mily képzeletet fölülmúló lesz a jutalom, hallani az ő isteni ajkairól : tudom a te dolgaidat, mert vagyon valami jóság benned ós megtartottad az ón beszédemet, meg sem tagadtad az én nevemet. (Jel. 3 : 8.) Azért a ki győzedelmes lószen, fejér ruhákba öltöztetik és el nem törlöm annak nevét az életnek könyvéből ; hanem vallást teszek annak nevéről az én atyám előtt ós az 0 angyalai előtt. Ámen. A belmissziói körökről. Elmondatott a Budapesti Belmissziói Értekezlet október havi ülésén. Az előttem szóló igen tisztelt előadó úr * az egyházi adózás rendezésének, reformálásának feltételéül a belmissziói, lelkészi körök szervezését, a hitélet fejlesztését említette fel. Erre nézve én reá mutathatok a pesti magyar evangélikus egyház egy új, ilynemű intézményére, mely által a belmissziói körök szervezését megvalósította, vagy legalább megvalósítani megkisérlette. A pesti evangélikus egyház már régóta szükségesnek látta, hogy az evangéliumi világosságot, Isten igéjének bátorító, vigasztaló erejét azokhoz is eljuttassa, a kik azt az egyházi élet központjában : a templomban és az * Dr. Kiss Károly: Az egyházi adóreform és az egyházi körök Budapesten. Lásd e Lap f. évi 43. számában. egyház iskoláiban a maguk jószántából nem akarták, vagy a maguk erejéből nem is tudták megszerezni. Az egyház buzgó vezetői látták az egyházi viszonyoknak azt a szabálytalan fejlődését, — melyet újabban egyházi lapjaink is hangoztatnak, — hogy az egyházi életben inkább csak egyes osztályok: az intelligencia, a jobbmódúak, vagy épen inkább azok veitek részt, kiknek lakásuk véletlenül a templom és az egyház tanintézetei közelébe esett; míg a hívek nagyobb része: a távolabb lakók, az alsóbb osztályhoz tartozók, lelki gondozás nélkül maradtak. Hogy a bajon valamikép segíteni kell, azt mindenki érezte, csak az volt a kérdés, hogy mikép lehetne Isten igéjét azoknak is hirdetni, a lelki gondviselést azokra is kiterjeszteni, kik az egyházi élet központjától távol esnek. A lelkészi hivataltól többet várni, mint a mennyit eddig is cselekedett, nem lehetett; mert az e hivatallal járó munka úgy is minden fizikai és szellemi erejét igénybe veszi, minden idejét leköti azoknak, a kik e hivatalt betöltik. Az egyház az ő katekhetáira gondolt, a kik már 14 év óta bizonyos tekintetben misszionáriusi munkát végeznek az egyházban. Ugyanis a pesti evangélikus egyház már 1885-ben négy rendes katekhetai állást szervezett, azon tanulók vallásoktatása végett, kik lakásuk távolsága vagy egyéb okok miatt az egyház tanintézeteibe nem jártak. A mult (1898/99.) tanévben már hat katekheta 2717 ily növendéket tanított. A pesti magyar evangélikus egyház az egyház területeinek külső részeit, az egyházközség egységének érintése nélkül, hat missziói körbe osztotta be s mindegyik kört egy-egy katekheta vezetésére bízta, kiknek feladatává istentiszteletek tartását, a cura pastoralis gyakorlását és a híveknek a gyülekezeti életbe való belevonását tette. A katekheta-lelkészek a fővárostól felajánlott iskolák torna-termeiben havonkint egyszer prédikációt tartanak. A főváros dicsérendő előzékenységgel ajánlotta fel az iskolai harmoniumokat is egyházi használatra, a fővárosi tanítóság köréből pedig készséggel ajánlkoznak buzgó hitsorsosok, kik harmonium-játékukkal a közéneket vezetik. Ekkép a belmissziói intézmény mintegy 1200 frt költség-előirányzattal volt életbe léptethető. Ez az intézkedés annyiban is igen üdvös, a mennyiben a katekhetáknak alkalmuk van növendékeiket az isteni ige hallgatására szoktatni s az egyházi életbe őket gyakorlatilag belenevelni és növendékeik által a legbiztosabban megtalálják a szülők szivéhez vezető utat, a kik azután gyermekeikkel együtt ^Istennek igéjét örömest hallgatják és tanulják«. A katekheta-lelkészek egyházi beszédeket mondanak minden hónap első vasárnapján a külső-váci-úti, murányiutcai és a kőbányai kápolna-téri elemi iskolákban; minden hónap harmadik vasárnapján a szív-utcai elemi, práter-utcai polgári és a mester-utcai elemi iskolákban. A váci-úti és mester-utcai iskolákban d. u. 3 órakor, a többi helyen d. e. 10 órakor tartják az istentiszteletet.