Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

félelmes jóslata, hogy a fiú az ő atyjának ellensége legyen, a leány az ő anyjának, a menye az ő napának ós hogy az embernek ellensége legyen az ő házanópe ! (Mát. 10 : 35—36.) Vigyük be csak ide is azt a megszentelő erőt, s minden beszédünkkel és minden cselekedeteinkkel tegyünk csak bizonyságot arról, ós meglássátok, az elfelejtett s száműzött Krisztus visszaköltözik majd a szivekbe ; pedig a hol van a Krisztus, ott van a szeretet, a hol szeretet van, ott van a békesség és a hol békesség lakozik, ott van a boldogság; ós tapasztalni fogjátok, hogy ismét lesznek boldog családaink, s boldog családok mellett boldog ós virágzó társadalom létesül! . . De erre nézve feltótlenül megkívántatik móg, II. hogy hittel ós bátorsággal tegyünk vallást a Krisztusról. Nem ok nélkül hangsúlyozom atyámfiai ós ismétlem e szót : hittel; mert abból, hogy valaki bizonyságot tesz valamely eszméről vagy igazságról, épen nem következik móg, hogy bizonyságtétele hitből származott volna. Lehet az egy pillanatnyi lelkesültség műve, mely csodával határos eredményt igér kezdetben, de mikor a nem várt akadályok felmerülnek, lelohad és meghátrál. Számtalan példát idézhetnénk erre nézve, nemzeti ós egyházi életünkből. Hány lelkesen felkarolt eszme, hány üdvös kezdemény sorvadt el már kezeink között, csak azért, mivel híres lelkesedésünk mellett hiányzott belőlünk a hit, hit az eszme jövőjében ós diadalában. Jézus mindenek felett hitet kiván tanítványaitól. Hitet az Istenben ós az ő messiási küldetésében; nem többet, csak egy mustármagnyit, de ez is elég, mert ez is hegyeket mozgat és képes meggyőzni e világot. (I. Ján. 5 : 4.) Ez a világgyőző lakozott az öreg Simeonban, midőn várja vala az Izraelnek vigasztaltatását (Luk. 2: 25.). Keresztelő Jánosban, a ki már nemcsak várja, de elérkezettnek hirdette a menynyeknek országát. (Mát. 3 : 2.) István vértanúban, mikor a megköveztetós kínjai között is megnyilatkozott egeket lát, ós látj embernek fiát állani az Istennek jobbja felől. (Csel. 7 : 56.) Hitök hevító az apostolokat mind és a későbbi hitvalló martírokat s reformátorokat is arra, hogy az ő óletök se legyen nekik drága, csakhogy elvégezhessék az ő futásukat ós bizonyságot tegyenek az Isten kegyelmének evangéliumáról. (Csel. 20: 24.) Hit nélkül ma sem lehet vallást tenni a Krisztusról. És mivel oly kevés a hit a világban, ezért mult el — talán örökre — a hitvallók kora ! Ma a legtöbb ember az evangéliumi gazdag ifjú példájára így okoskodik ós így szól: »ón a Krisztus vallásában születtem, keresztyén szülőktől neveltettem, egyházamat vallásomat szeretem, a parancsolatokat ifjúságomtól fogva megtartottam ; mi fogyatkozás vagyon még bennem ?» Micsoda fogyatkozás? . . Óh édes atyámfia! erre a te olcsó keresztyénsógedre a veséket vizsgáló Idvezítő csak ezzel az egy szóval fog felelni: nem elég ! A Krisztus nevére hivatkozol és érdemére támaszkodol ? Hiszen ezt megtették a farizeusok is, mondván nagy büszkeséggel: Ábrahám a mi atyánk ! és móg sem voltak Ábrahám fiai. Izraelből valók voltak ós mégsem igazi Izraeliták. A te felületes ós könnyű keresztyónsóged is ilyen ; hasonlít a köves talajba vetett maghoz, hamar kikelt és szépen kizöldült, de gyorsan el is szárad, mivelhogy nincs kellő mélysége és híjával van a legfőbb éltető gyökérnek, a hitnek. Hit kell ahoz ós bátorság, mondjuk a hitnek bátorsága, prédikálni a Krisztus evangéliumát egy oly világban, mely más üdvözítő után eped s más evangóliomot prédikál! A gúnyos elmónckedőkkel ós hitetlenekkel szemben szégyenkezés nélkül kijelenteni: ón tudom, kiben hittem. A Mammon-imádás korszakában büszkeséggel tekinteni arra, a ki megüresítő magát s szegénnyé lett, hogy gazdagítson minket, s kimondani : ám imádjatok ti idegen isteneket, ón ós az én házam tiszteljük az urat; e mellett szeretni, mikor gyűlölnek, áldani, mikor átkoznak, felvenni az élet keresztjét és még dicsekedni azzal, mint Pál a Krisztus keresztjével; szóval megábrázolni magatokban a megalázott ós felmagasztaltatott Krisztust: van-e ehez Atyámfiai, elég bátorságotok ós egyszersmind elég alázatosságotok? . . Ha van, akkor vallást tettetek róla; de ha nincs, akkor elárultátok s megtagadtátok őt! Es jól tudjátok, magának az Idvezitőnek szájából hallottátok, hogy mit várhattok az egyik s mit a másik esetben. Vigyázzatok! . . * Vigyázzatok különösen ti ker. szolgatársaim ! mert tőletek mind a tudománynak, mind a hitnek ós alázatosságnak, mind különösen a Krisztus szerelmének nagyobb mértókét várja meg a világ. Es méltán várja meg. Ti az Isten titkainak sáfáraiul, az Izrael házának őrállóiul és a nyáj pásztoraiul állíttattatok,és pedig egy oly nehéz időben, midőn a forrongásban ós alakulásban levő új eszmék által megtévesztett lelkeket mintegy újra meg kell hódítanunk ós a trónjavesztett vallást elóbbi helyére visszahelyeznünk. A nyáj pásztorára néz ; kire is nézne, kitől is várhatná jogosabban, hogy őt szép kies mezőkön