Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

intézett kérelmét pártolja és az ügyet a legmelegebben figyelmébe és jó indulatába ajánlja az egyházkerületi közgyűlésnek. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy mint a mult években, úgy az idén is kinyomatja s megküldi az értekezlet emlékkönyvét, s e célból adakozásra hívta fel az értekezlet tagjait. Az önkéntes adományokból azonnal össze is gyűlt 114 frt. A szép, tanulságos, eszméitető s mindenesetre üdvös hatásúvá váló értekezletet a XC. zsoltár első versének eléneklése és Szánthó János esperes buzgó imája rekesztette be. H. I. A dunamelléki ev. ref. egyházkerület közgyűlése. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése Szász Károly püspök és Szilágyi Dezső főgondnok elnöklete álatt t. hó 21-én nyilt meg Budapesten, a kálvintéri templomban. A közgyűlés a XXV. zsoltár első versének éneklésével és Szász Károly buzgó imájával vette kezdetét, a mely után Szilágyi Dezső megnyitottnak jelentvén ki a gyűlést, a gyűlést alkotó tagok és egyházmegyei képviselők igazolása történt meg. Az egyházmegyei gondnokok és esperesek, az egyházkerületi tanácsbirák s az egyházmegyék képviselői csaknem teljes számban megjelentek, s csak néhány fanácsbiró maradt távol, a kik azonban levélben igazolták elmaradásukat, A megalakulás után Szilády Áron főjegyző tett jelentést a múltévben történt egyházkerületi választásokról. Mint már tudjuk, a kerület a világi főjegyzői állást Hegedűs Sándor közlekedésügyi miniszterrel, a két üres vil. tanácsbirói széket pedig dr. Nagy Dezső egyházkerületi ügyészszel és gróf Tisza Istvánnal töltette be. Az újonnan választott férfiak azonnal le is tették a hivatalos esküt a gyűlés szine előtt. Ezután a lelkészvizsgáló bizottság jelentése olvastatott fel a f. hó 17 és 18-án megtartott lelkészképesítési vizsgálatokról. Az első lelkészképesítő vizsgálatot 7 végzett theológus tette le, és pedig Kóréh Tatay Endre, Sörös Béla, Takaró Imre és Patay Miklós jeles, Kustár Dániel és Kutassy Dezső jó és Gaal Antal elégséges eredménynyel. A második lelkészképesítő vizsgálat Írásbeli és szóbeli részét három segédlelkész állotta ki, a kik közül Danóczy Antal jelesen, Murányi János és Kuliffay István elégségesen képesítettek. Ezeken kivül még 3 segédlelkész adott be Írásbeli dolgozatokat; kettőét azonban nem fogadta el a bizottság, mivel csak a vizsgálat előtt néhány nappal érkeztek be. Épen azért szerzőiket nem is bocsátotta szóbeli vizsgálatra a bizottság, hanem azt javasolta a közgyűlésnek, hogy utasítsa őket, hogy a jövő évben álljanak elő a vizsgálatra és egészen uj dolgozatokat készítsenek. A bizottság e határozata ellen az egyik visszautasított segédlelkész felebbezést adott be, s arra kérte a közgyűlést, hogy dolgozatát elfogadván, még a közgyűlés ideje alatt bocsássa rendkivüli szóbeli vizsgálatra. Kérelmét azzal indokolta, hogy nyári szembaja miatt nem készíthette el dolgozatát a rendes időre. A közgyűlés némely tagja pártolta a kérelmet, azonban a gyűlés mégis visszautasította azt, miután a kérvényezőt a nyári szembaj nem akadályozhatta abban, hogy dolgozatát a rendes határidőre, május 15-re elkészítse és beküldje. Az első vizsgálatot tett ifjakat a kerület felvette segédlelkészei sorába, s Szász Károly püspök úr ünnepélyesen felhatalmazta az egyházkerület nevében a sakramentális teendők végzésére is, intvén őket szolgálatukban való hűségre, lelkiismeretességre, buzgóságra és keresztyéni alázatosságra. A mindkét képesítő vizsgálatot letett segédlelkészek részére a lelkészi-oklevél kiadását megengedte a közgyűlés. Következett az első napi ülés legfontosabb része: a püspöki évi jelentés. Legelső sorban a kongrua ügyben tett kerületi és konventi eljárásokról számolt be a jelentés. A kerület által kiállított s a konvent által felülvizsgált jelentő-ívek már fenn vannak a kultuszminisztériumban, s remélhető, hogy ott feldolgoztatván, a fizetés kiegészítések még folyó év vége előtt ki fognak utalványoztatni Ha azonban ez a folyó évben már nem történhetnék is meg, a kiegészítések mindenesetre 1899. január 1-től kezdődőleg fognak megadatni. A kerület által beterjesztett jelentő ívek rendben vannak s pontosság tekintetében fölülmúlják a többi kerületekéit; a felső-baranvai ívek azonban még rektifiikációra szorulnak, miután a mult évben a f.-baranyai egyházmegye által eszközölt adóleszállítás felől nem érkezvén még be részletes kimutatás, sem a kerület, sem a konvent nem volt abban a helyzetben, hogy a jelentő íveket annak megfelelőleg kiigazíthassa. A kerü'et előterjesztésére azonban a konvent megkérte a kultuszminisztert, hogy engedje meg a rektifiikációnak utólagos felterjesztését és hogy annak figyelembe vételével állapítsa meg a kiegészítés összegeit. A miniszter ezt meg is engedte. A kongrua nagy ügye eként már elő van készítve. Sok munkába került ez és sok akadályt, sok félreértést és értelmetlenséget kellett legyőzniük az egyházi natóságoknak; ezért is késett meg ennyire a dolog. Sajnálatos tényként említette fel a jelentés, hogy igen sok községi és egyházi elöljáróság vonakodott a kongrua-kimutatáshoz szükséges bizonylatokat kiadni vagy azokat hitelesíteni. Ennek az oka az volt, hogy nem értvén meg acélt,ezek az elöljáróságok újabb teherkivetéstől féltek. A mi pedig azokat az aggodalmakat illeti, a melyek a kongrua-törvénynyel szemben, autonomikus szempontból támadtak sokaknak lelkében, — a püspök azokban nem osztozik, mert meg van győződve a felől, hogy a magyar kormány soha sem fogja azt a prot. egyházak autonómiájának korlátozására vagy csorbítására használni. Az ilyen jogcsorbításokkal szemben eléggé biztosítják az egyházat, a kormányok liberálisságán kivül a király által megerősített zsinati és országos törvények. Fontos és sürgető kérdésnek jelezte a jelentés az egyházi teherviselés reformálását, miután a jelenlegi rendszer elavult s igen sok helyen épen a legszegényebb népet terheli meg leginkább. Általános érvényű reformot ugyan csak a zsinat hozhat létre; a konvent azonban megtette a szükséges lépéseket ennek a fontos kérdésnek a zsinatra előkészítése iránt, a mennyiben bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására és javaslatok tételére. A dunamelléki egyházkerületből az elnökséget választotta be ebbe a bizottságba, s az elnökség, hogy magát a helyzet és teendői felől kellőleg informáltassa, még a jelen gyűlés folyama alatt értekezletre fogja összehívni az espereseket e tárgyban. A mi az egyházkerület vallási és erkölcsi helyzetét és viszonyait illeti, azokat nem látja oly szomorúaknak a püspök, mint némelyek, a kik már szinte a végveszedelem szélén látják állani a magyar ref. egyházat. Mert az igaz — úgymond — hogy igen nagy a szegénység s több helyen elszomorító jelenségei mutatkoznak a teherviseléstől való vonakodásnak, a kitéréseknek és a felekezetnélküliségnek; azonban ezen elszomorító képek mellett vannak nagyszámmal olyanok is, a melyek életről, buzgalomról, egyházszeretetről és áldozatkészségről tanúskodnak. Van