Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

ugyan orvosolni való baj elég, de ezek nem halalosak; épen azért nem fél végveszedelemtől, sőt hiszi, hogy magy. reí. egyházunk rendületlenül megfog állani az uj viszonyok között is. — Sajnosan említette fel a püspök, hogy a bajoknak egyik főforrása némely lelkészeknek híveikkel szemben tanúsított nem elég szeretetteljes, néhol épen szeretetlen, sőt bántó és igazságtalan eljárása. Épen ezért inti és kérve kéri a lelkészeket, hogy eljárásukban mindig a szeretet, a türelem, a békességre törekvés és az igazság vezérelje őket. Hogy a vallásos buzgóság és áldozatkészség nincs lankadóban, bizonyítékai ennek a mult évben, egyházi, iskolai és más jótékony célokra történt nagymértékű adakozások. így az egyházak részére juttatott kegyes adományok és hagyományok összege 12,440 frt; — a megelőző évinél 6179 frttal több. Iskolai célokra befolyt ugyanily módon 10.149 frt; a megelőző évinél 7287 frttal több. Szintén igen tekintélyes a szegények gondozására és egyéb vallásos célokra gyűlt adományok és hagyományok összege is. Az adakozók közül hálásan emelte ki a jelentés József kir. herceg ő fenségét, a ki az alcsuthi ref. parókhia építésére 1000 frtot adományozott. Majd a püspöki jelentések tengeri kigyója: a káplánhiány bukkant fel a jelentésben. Elpanaszolta a püspök úr, hogy a káplánhiány folytonosan nagy, s nem hogy szűnnék, sőt nagyobbodik. Az utolsó egy pár esztendőben eléggé megnépesedett ugyan a pesti theológia; de még ennek jótékony hatása nem érezhető, mivel a népes osztályok csak még ezután végzik be a tanfolyamot. Igen aggasztó jelenség az is, hogy ifjaink a theológia befejezése után nem akarnak az őket kitaníttató egyház szolgálatába lépni, hanem nevelőkké, tanárokká lesznek. Ez a körülmény az utóbbi években már oly sok embert elvont az egyház szolgálatától, hogy mindinkább fenyegető szükséggé válik, hogy a kerület szigorú intézkedésekkel útját vágja annak. Mintegy az eszmetársítás útján ment át ezután a jelentés az egyház és az egyházkerület tagjai közt ámult évben előfordult halálesetekre. A testvéri igaz szeretet melegével és bánatával legelső sorban Szász Domokos erdélyi püspök haláláról emlékezett meg az ősz püspök ; azután elparentálta Szilágyi Sándort, a kerületnek hosszú időn át volt nagyérdemű ügyészét és tanácsbiráját, Máthé József mohácsi, György László péceli, Gaál Lajos bodméri és ifj. Kármán Lajos keői lelkészeket, — Kőváry László lacházi tanító-káplánt, Kiss János külső-somogyi, Szilassy György kecskeméti egyh. megyei tanácsbirákat, Füstös Mihály kákicsi, Kovács Zoltán haraszti, Homonnay József rákos-csabai, Szabó Elemér őszödi, Pólya Imre áporkai és Stock Henrik újverbászi tanítókat. Végül azokról a királyi kitüntetésekről emlékezett meg a jelentés, a melyek egyházkerületünk némely világi és egyházi tagjait érték. így Cseh Ervin, az alsóbaranyabácsi egyházmegye gondnoka és Hegedűs Sándor világi főjegyző miniszterekké és v. b. t. tanácsosokká neveztettek ki; Bagossy Kálmán alispán, a szolnoki egyház főgondnoka kir. tanácsosi címet nyert, Kármán Pál torzsai lelkészt pedig a Ferenc-.lózsef rend lovagkeresztjével tüntette ki a király. Jelentését a pöspök a király éltetésével végezte be, a mely lelkes visszhangra talált a közgyűlés tagjai között. Bejelentette ezután a püspök, hogy az új lelkészek felavatása f. hó 22-én, a Kálvin-téri templomban tartandó ünnepélyes istentisztelet alkalmával fog megtörténni, s hogy az alkalmi beszéd tartására Kálmán Gyula ságvári lelkészt kérte fel. Avatásra összesen 8 új lelkész jelentkezett. Az első napi gyűlés tárgyát képezték még a theol. választmány jelentése és a német reform, énekeskönyv revíziójának és újra kiadásának ügye. A theol. választmány jelentését Szőts Farkas theol. igazgató terjesztette elő, hiven beszámolva a budapesti theol. akadémia mult évi életéről és annak fontosabb mozzanatairól. Az akadémiára a mult tanévben 36 növendék iratkozott be; közülök azonban egy évközben más pályára lépvén, az év végére 35 maradt a hallgatók száma. Az alap-, félévi és év végi vizsgálatok rendesen megtartattak, s az eredmény általában véve kielégítő volt. A mult évi közgyűlés felhatalmazása alapján az intézet igazgatósága elkészíttette a fürdőszobát; sőt a testi egészség előmozdítása végett gondoskodott a választmány a folyó tanév elejétől kezdve arról is, hogy az ifjúság rendszeres tornázást végezzen. Ennek megvalósítása annál könnyebben ment, mivel a pesti ref. főgimnázium igazgatótanácsa és fenntartó testülete a legnagyobb készséggel átengedte az intézet tornatermét a theol. ifjúság használatára, s mivel az első évesek között van egy okleveles tornatanár is, a ki a tornagyakorlatok vezetésére vállalkozott. Ennek az ifjúnak a honorálását az által véli a választmány legcélszerűbben eszközölhetni, ha a közgyűlés ingyen kosztozást szavazna meg részére az intézet konviktusában. Fontos része volt a jelentésnek a konviktusi számadás és a folyó tanévre szóló segélyezési költségvetés. A folyó tanévben örvendetesen megszaporodott a theológusok száma, a mi azonban azt vonta maga után. hogy a tanári kar és a választmány kénytelen volt leszállítani a konviktusi segélyezéseket. Ennek következtében több jó tanuló, de igen szegény sorsú növendék szorult helyzetbe jutott, úgy annyira hogy még a konviktusi kosztozásból is kénytelen volt kimaradni. Ezen a bajon segíteni kell. S mivel a választmány nagyon jól tudja, hogy a közpénztárak is mennyire megvannak terhelve, azokhoz nem is fordúlt segítségért; de felhatalmazást kért a közgyűléstől arra, hogy a konviktusi pénztár részére társadalmi gyűjtést indíthasson. A részletes és alapos jelentést a közgyűlés tudomásul vette; a választmányt pedig felhatalmazta, hogy a konviktus részére a gyűjtést megindíthatja. A német reform, énekeskönyv revíziója elkészült, s annak felülvizsgálata s a kiadás kérdésében való véleményes javaslattétel végett a közgyűlés egy ad hoc bizottságot fog kiküldeni. Ezzel az első napi gyűlés véget ért. Másnap vasárnap délelőtt megtörtént az új lelkészek felavatása, a melynek lefolyásáról lapunk más helyén adunk tudósítást. (77J * * * Hétfőn megkezdődött a gyűlés folytatása s tartott egész csütörtök estig. Lehangolólag hatott, hogy ezeken a gyűléseken szeretett és tisztelt püspökünk nem vehetett részt. A gyűlést megelőző napoknak s a vasárnapi lelkészválasztásnak fáradalmai kimeríttteék, úgy, hogy már vasárnap délután gyengélkedett. Nagy lelke igyekezett ugyan megküzdeni a már ekkor fellépett ideglázzal s hétfőn még mejelent a gyűlésen, de bizony betegsége lehetetlenné tette az elnöklést. Kénytelen volt azt a legidősebb esperesnek' Koncz Imrének átadni s haza menni. Haza menet pedig az a sajnálatos baleset érte az ősz püspököt, hogy a lépcsőn lefelé haladva megbotlott és elesett. Mindezen bajok annyira megrendítették, hogy ágyba kellett feküdnie s így lehetetlen volt, hogy a gyűléseken résztvehessen. Mikor e sorokat írjuk, még ágyban fekvő beteg püspök urunk; a mint azonban örömmel értesülünk, már jobban érzi magát, s remélhetjük, hogy még e héten teljesen visszanyeri egészségét.