Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

nem kötelező törvények, hanem a szeretetteljes gondozás által fűzhetjük csak egyházunkhoz a szórványok lakóit. Régebben nem is volt annyi csábítás, annyi kísértés, mely ilyen híveinket fenyegette, mint ma, a mikor a felekezeti türelmetlenség, a felekezeti lélekhalászat, a szektáskodás és szociálista eszmék ostromolják őket. Épen ezért ma legelső rangú feladat, hogy szórványainkra gondot fordítsunk s abban élő híveinket a keresztyéni és egyházi lelki gondozás által erősítsük s magunkhoz fűzzük. A magyar ref. egyház gondoskodott ugyan a missziókról és nagy áldozatokat is hoz évenként az idegenbe szakadt ref. hivek megtartására; de épen nem csekélyebb fontosságú dolog az anyaország szórványainak gondozása sem, mert ezek a szórványok messze felülmúlják népesség tekintetében a missziókat. Érdekesen s nagy tanulmánynyal ismertette az előadó a szórványok gondozására már megindult törekvéseket; de ezek még csak itt-ott tünedeznek fel s még korántsem általánosak, a mint pedig lenni kellene. Épen azért ezt a dolgot propagálni, szervezni kellene, minden szórványra kiterjedőleg. Csak akkor érhetünk célt igazán, ha a szórványok lelki gondozását általánossá, rendszeressé és szervezetté tehetjük. Hogy ilyenné tehessük, az előadó határozati javaslatot is terjesztett elő erre vonatkozólag, a mit az értekezlet egész terjedelmében magáévá is tett és szükségesnek mondotta ki a szórványok fokozottabb lelki gondozását, — továbbá, hogy minden egyházmegyében missziói bizottság alakíttassék. a mely a szórványok vallásos gondozását erkölcsileg és anyagilag támogassa. Kimondta továbbá az értekezlet, hogy a szórványok gondozásának ügyét melegen figyelmébe ajánlja az egyházkerületnek és az egyetemes konventnek, s felkéri őket, hogy a közalapból vagy esetleg más segélyforrásból adandó állandó évi segélylyel tegyék lehetővé és rendszeressé a szórványokban élő ref. hívek vallásos, lelki gondozását. Dr. Bernáth István indítványára pedig, ugyanez ügygvel kapcsolatban kimondotta az értekezlet azt is, hogy az egyházkerület közgyűlés útján felkéri a konventet, hogy a Boszniába és Hercegovinába kiköltözött reformátusok lelki gondozására is terjeszsze ki figyelmét és ez iránt tegye meg illetékes helyeken a szükséges lépéseket. A második előadó, Gergely Antal egy másik, szintén igen fontos dologról, az egyesületeknek az egyházi életében való jelentőségéről és szolgálatáról szólott. Kiemelte, hogy a folyó századot az egyesületek és társulatok századának lehetne nevezni. Belátván az erők egyesítésének és a közszellem megteremtésének rendkívüli erejét, az emberek ma mindent társulatok és egyesületek által igyekeznek megvalósítani. Az egyesülés sehol sem fontosabb és szükségesebb, mint a vallásos élet terén, mert az evangélium életet adó, ujjászülő, vigasztaló, kibékítő erejét semmivel sem lehet alkalmasabban bevinni az egyesek, a családok és társadalom életébe, mint az egyesületek által. Belátta az egyesületeknek az egyházi élet terén való nagy jelentőségét a római katholikus egyház, s már egy félszázaddal ezelőtt megkezdte az egyházi jellegű egyesületek szervezését. Hogy olyan erős, olyan terjeszkedésre képes és oly erősen, szinte elszakítbatatlanul tudja tagjait magához kötni, az jó részben az általa megteremtett és vezetett egyesületeknek tulajdonítható. Egyesületek által él és hat a külföldi protestantizmus. Sőt a még csak nem régen barbár népek közölt is virágoznak a szebbnél szebb és nemesnél nemesebb célokért munkáló vallásos egyesületek. Hazánkban az evangélikus testvérek értették meg legjobban a prot. egyházak közül, hogy milyen hatalom, milyen evangéliomi világosságot és életet teremtő és az egyházhoz fűző erő rejlik a vallásos egyesületekben; mi reformátusok azonban messze elmaradtunk mögöttük e tekintetben. Igen sokan vannak még közöttünk, a kik a vallásos és az egyházi életet csak a templomban és az istentiszteletben látják. Hát igaz, hogy a templom és a templomi igehirdetés központja, fókusza a vallásos és az egyházi életnek, s annak is kell maradnia mind végig; de értsük meg azt is, hogy az egyszersmind nem perifériája is a vallásos és az egyházi életnek. Az evangéliumnak az igéből kisugárzó fényét fel kell bontanunk ható elemeire, mint a hogy a prizma felbontja a nap sugarát színeire, s ez által kell azt ragyogóbbá, élővé és hatóvá tenni a templomon kivül, az életben is. E célra legalkalmasabbak a vallásos egyesületek, a melyekben közvetlenebbé, gyakorlatibbá, a sziveket és lelkeket inkább megragadóbbá tehetjük az üdvösségnek és a szeretetnek evangéliomát. Ilyen egyesületeink vannak már nekünk is, de csak elvétve, szórványosan, elszigetelve; pedig azoknak áldásos hatását fényesen bizonyítja azoknak a gyülekezeteknek virágzása, igazi egyházi, keresztyéni élete és tevékenysége, a melyekben ilyen egyesületek működnek. Határozati javaslatot terjeszt tehát az értekezlet elé, a vallásos egyházi alapon álló egyesületek ügyének propagálása tárgyában. Az értekezlet, többeknek támogató felszólalása után a határozati javaslatot elfogadta s kimondotta, hogy egyházi életünk bensőbbé tétele céljából kívánatosnak tartja az evangéliumi munkás-, szeretet-, nő-, ifjúsági-, konfirmandus- és mértékletességi-egyesületek alakítását, s felhívja az egyházmegyei lelkészértekezleteket ezeknek az egyesületeknek a propagálására. Kimondotta továbbá az értekezlet, hogy az egyesületek alakításának előmozdítása végett a saját kebelében egy bizottságot alkot »A dunamelléki ref, egyházkerület egyházi értekezletének állandó bizottsága* címen, a melynek feladata lesz, hogy az evangéliumi egyesületek alapítása és vezetése dolgában hozzá fordulókat útbaigazítással és tanácscsal ellássa. Ez állandó bizottság tagjait mindjárt meg is választotta az értekezlet Szilassy Aladár, dr. Szabó Aladár, Puky Gyula és K. Nagy Sándor személyében. Végül az indítványok következtek. A választmány indítványára elhatározta az értekezlet, hogy a lelkészárvák kolozsvári szeretetházában egy dunamelléki lelkészi leányárvát fog neveltetni, olyképen, hogy az árva neveltetéséhez, az egyet, özvegyárva intézettől nyerendő 50 frt neveltetési járulékot, közadakozás útján 100 frtra fogja kiegészíteni. Szívből örvendünk, hogy az értekezlet e határozattal maga is rálépett a gyakorlati keresztyéni szeretet útjára, s meg vagyunk győződve, hogy a kicsiny kezdet néhány év alatt nagy eredménynyé fog fejlődni s elő fogja mozdítani annak a nagy célnak az elérését is, a mit az értekezlet maga elé tűzött, t. i. a dunamelléki ref. lelkészárvák szeretetházának felállítását is. Hogy a jó elhatározáson Istennek áldása nyugszik, mutatja az, hogy már az értekezletet követő nap délelőttjén együtt volt a szükséges 50 frt. Csak előre ezen az úton ! Isten nem vonja meg segedelmét a nemes törekvéstől. Ugyancsak a választmány indítványára elhatározta az értekezlet, hogy megkeresi és felkéri a Magy. Prot. írod. Társ. választmányát az iránt, hogy évi vándorgyűlései alkalmával tegye lehetővé és készítse elő a belmissziói értekezletek tartását. Valóban, ez is bölcs határozat, s bizonyára meg lesz az áldásos eredménye is. E bölcs és üdvös határozatokhoz még egyet fűzött az értekezlet, a mikor kimondotta, hogy szükségesnek tartja a dunamelléki ref. egyházkerületben is internátussal ellátott felső-leányiskolák felállítását, s a vértesaljai egyh. értekezletnek e tárgyban az egyházkerületi közgyűléshez