Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-29 / 44. szám

r EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. krrület, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánsttky Viktor leönyvkeresieedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Eliífizetési ára : Félévre: 4 frt JíO kr; egész évre: 9 frt. Egyes mám ára 30 kr. Reformáeió ünnepén. (Jel. XXI. 5.) »Ime mindeneket megújítok« ezt mondja, a ki a székben ül. Boldog kéz a mely e szavakat leírta, boldog lélek ki mindezeket láthatta. Mindeneknek újulása. Micsoda mórhetetlen munka volt az, micsoda elbeszélhetetlen küzdelem, míg más lőn az ég, és mássá változott a föld. A látás kezdete az, hogy az ég változik meg. Az ég, mely eddig csak villámokat szórt, zord igazságával csak rettentett, elérhetetlen messzeségével csak kétségbe ejtett: imo az ég most az irgalom sugarait löveli szerte és ide költözött az emberek közé az Istennek országa minden ő gyönyörűségével. Megújult az ég, újra olyan lőn, mint a mely a teremtés első napján mosolygott a boldog földre. Közös tulajdon lőn újra. A tékozló fiúval megosztá az Atya hajlékát, a jó fiú a királyok királya. Azután neki fog amaz Első és Utolsó, hogy megváltoztassa a földet is annak akaratából ki »megújít mindeneket az 0 szájának lehelletóvel.« Óh! micsoda munka volt ez, micsoda küzdelem ! Egy kis fűszál újulása is mekkora küzdelmével jár a benne szunnyadó erőnek. Míg az a földet meghasítja s a sötétségből a világosságra jő, fagyot, jégverést, ártó ellenséget elkerül, mekkora küzdés az. Micsoda rettenetes harc az, milyen temérdek küzdelem, melyet Krisztus vív a Sátánnal a földnek megújulásáért azokban a napokban, mikor öldöklés, vér iszonyat, ártatlanok sikoltása, igazságért üldözöttek halálhörgése, hóhérok kegyetlensége töltötte be a földet ós annak határait. Azt csak János tudta leírni, a ki látta lelkének szemeivel. A lelkének szemeivel, a melyek nem csalhatnak. Boldog szem a ki, láthattad a Krisztus diadalmas harcát amaz Antikrisztussal. Melynek nyomán újjá lőn a föld is. Eltörölt az Isten minden könnyhull atást, a halál többé nem volt; nem volt keserűséggel való sírás, nem volt fájdalom, mert az Úr eltörölte mindezeket. Csak boldog megváltott ember lakott a földön és békességes szívű nép, mely látott »nagy szabadulást^. A próféta látja ezt is, hallj a az okát a »székben ülőnek« szájából. Látja és hallja a messze jövendőnek eseményeit. Van ezen csodálni való ? Hát nem megmondta amaz Első és Utolsó, hogy így leszen ? Szeme a múltban az 0 fényes alakját látja derült ég mosolygásában jelenni meg ós tűnni el. A jelenben peclig csak harcot lát, vérontást, iszonyú tusát, soha nem hallott küzdelmeket, melyeknek borújából neki is kijut bőségesen. De a jövendőben ott látja lelkével biztosan azt a boldog időt, mikor megújul minden, a székben ülőnek szaván ! Ki merné tagadni, hogy úgy lőn minden. Hogy a mikor Krisztus lelke diadalmat vőn a Sátánon, megújult az ég a földdel egyetemben. Öröm az egyikben, béke lakozott a másikban. Megújult a szövetség, megújult a szeretet, az irgalom; megújult a bűnben vénhedt ember is, minden szokásával, erkölcsével, indulatával, eszméivel, egész életével. Mert a székben ülőnek szava hallattatott a világ felett : »Ime megújítok mindeneket.® Azután repült e szárnyas idő. S az ég és föld újra megváltozott. Az ég magokat kiváltságosnak mondó bitorlók hazája lett, a mint ők állíták. Isten és ember közé embert állítának. S az odajutásnak ára nem ingyen kegyelem, hanem ember zsebébe vándorló áldozat lőn. A haragvó ég újra szórta villámait. A föld újra szolgák hazája lett. A mint eltiltották tőle amaz élő kútfő vizét, tüske ós bozót verte fel; a tudatlanság, vakhit, babona bozótja, melyben kedvére tenyészett a bűnnek dandárja. El se hiszi senki hogyha mondom, 87