Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-22 / 43. szám

Szerkesztőség: IJT. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia borháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap, Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára }SO kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Munkára fel. (Ámos VI. 1.) »Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon ós a kik elbizakodnak Samária hegyón«, mondja a népe bűnei felett kesergő próféta. Pedig ez a bűn csak mulasztási bűn, mert a mint halljuk, a Sionon élnek az Úrnak szent lakóhelyén. Ott élnek a templom boltjai alatt, mégis jaj nekik. Mert gondtalanul élnek. Vallásos életet élnek az bizonyos, büszkék is reá nagyon. Hiúk arra, hogy ők az Úrnak választott népe, a kiké a szent Sión, a templom, a kherubinok, a Jehova : de azután ez minden. Az életnek, az emberi szívnek, a könyörületnek minden követelménye iránt hidegek, érzéketlenek. Tudják és látják a bűn rettenetes pusztító hatalmát magukon, másokon, de csak meg se mozdulnak, semmit se tesznek annak ellenében, hiszen ők a Sionon nyugosznak. »En megadtam az áldozatot magamért«, hogy a többivel mi lesz, nem bánom. Jaj néktek, zúg rájuk az Isten emberének szava, jaj néktek, ha a Sionon éltek is. Jaj néktek a kik azt hiszitek, hogy ott gondatlanul lehet élni. Jaj néktek, kik elbizakodtatok, hogy tiétek a Garizim hegye, s azt hiszitek, hogy immáron összetett kezekkel, tétlen gondtalanságban élhetitek napjaitokat. Jaj néktek, kik elbizakodtatok a névben, melyről neveztettek, a helyben, mely néktek adatott szentségül, ti magatok pedig nem tesztek semmit. Jaj néktek kik csak prófétáltok, s gondtalanul hevertek tovább, hiszen úgyis miénk a Sión. Pedig épen azért százszoros jaj reátok, mert a Sionon vagytok. Ámosnak jövendölése rettenetes hűséggel teljesedik be. Hol van ma az a nép, a ki a Garizim ormán álló szentélyre volt büszke, annak birtokában elbizakodott? Hol van ez a másik, mely tótlenül élt a szent Sión tetején? A egyik nyom nélkül elveszett, sírját kő se jelzi ; a másik szerte szórva ól, idegenül, jövevényen a föld minden népe közt, nem szeretve sehol, senkitől. Napjainkban is két dolog fenyegeti az Úr Sionának, az evangéliumi keresztyén egyháznak népét; a gondatlan élet, s a kevély elbizakodás. Ma is megelégszenek az emberek azzal, hogy ón úgy is keresztyén vagyok, az Úrral szövetségben élő. Vájjon nem az Ő szárnyainak árnyékában nyugszom-e? Es tényleg megelégszenek az emberek a nyugodalommal, még pedig a gondtalan nyugodalommal. Vagy peclig kevélyen verik a keblüket, hogy ón kálvinista, én meg lutheránus vagyok, ki venne erőt rajtam, hiszen eddig sem vett senki, pedig különb ellenségeim is voltak már, mint a mostaniak, különb veszteségeket is szenvedtem mint a minőket most szenvedek, még sem pusztultam el. Igen ám csakhogy akkor nem is hevert tótlenül Sionnak népe. Ezeket a dolgokat pedig nem ón találtam ki. Bárki elolvashatja őket egyházi lapjainkban vagy meghallgathatja egyházi üléseinken. S a mikor ilyeneket olvasok, hallok, elrémülve kérdezem, hogy mi is lesz velünk, vájjon rajtunk is beteljesedik-e a próféta terhes jóslata ? Bizony beteljesedik, ha tovább is gondtalanul élünk Sionon. Bizony elpusztulunk, mint az a nép, mely Ámosnak nem hitte el jövendölését. De talán még sem olyan vigasztalan a mi állapotunk. Sionnak őrei nem élnek mindenütt gondtalan. Innen is, onnan is hallatszik, hogy tusakodásban vannak Isten népének jóléte felől. A különféle lelkészi értekezletek tanácskozásai, s az azokon kifejezett óhajtások, hogy tennünk kellene már valamit, azt jelentik, hogy ébredőben van Sión. Most már csak a tettek hiányzanak. Sőt itt ós ott a cselekvés is megindult az Űr áldásának csalhatatlan jeleivel. Oh ! ha mindenütt megindulna a cselekvés a sok szép elvnek valóra váltására, melyeket