Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

esetben ezek első izben a presbitérium előtt megintendők, végül pedig az egyházközségnek bejelentetvén, az ürasztalától egy-két alkalomra eltiltandók, s ha ez sem vezetne sikerhez, mint a polgári köztörvények ellen is vétők, a járásbíróságnak is bejelentendők. Ha a gyermekek munkaképtelen szüleik eltartásáról gondoskodni nem akarnának, azon esetben többszöri sikertelen intés és dorgálás után a gyámhatóságnak további eljárás végett bejelentendők. Ugyanily eljárás követendő azon házastárs ellen is, ki nyomorékká és munkaképtelenné lett hitvestársát elhagyja, vagy házától elhajtja, c) A testvérek egymást szeretni, szükség esetén egymást segíteni s egymással jó békességben élni tartoznak, kik ezen kötelességüknek eleget nem tesznek, vagy a kik az apai örökség felosztása s más hasonló kérdések miatt egymással meghasonlanak s egymás iránt közdudomásülag gyűlölködéssel viseltetnek, a presbitériumnak, illetve a lelkésznek bejelentendők s első izben a lelkész és gondnok által, másod izben az egész presbitérium által a békés együttélésre intendők, minek ha kellő sikere nem lenne, további esetben jogában áll a presbitériumnak a gyűlölködő testvéreknek az ürasztalától való eltiltását a gyülekezetnek javaslatba hozni. Ugyanezen elvek alkalmazandók azon esetekben is, midőn após és vő vagy meny között támadna közbotrányt okozó összeütközés. A hibás férfi esetleg még az egyházi tisztség viselésétől is eltiltható, d) Gazdák, cselédek,, vagy ipari, kereskedelmi alkalmazottak. Cselédek, ipari és kereskedelmi segédek, alkalmazottak a magukra vállalt tisztet híven teljesíteni, uraik, gazdáik életét, vagyonát, érdekeit, lelkiismeretesen védeni tartoznak. A ki akár a munkában, akár a rábízott, illetőleg a keze alatt és szeme előtt levő vagyon gondozásában gondatlannak, hütelennek, vagy épen enyves kezűnek találtatik, vagy a kezelése alatt álló állatokkal kíméletlenül bánik, azokat túlságosan terheli s botrányos módon üti, vagy a ki gazdájának nem engedelmeskedik, a kapott figyelmeztetéseket rosz szívvel fogadja, sőt épen fenyegetődzik, vagy azt tettleg is bántalmazza; a polgári büntetésen kívül egyházfegyelmi büntetés alá is vonandó s az elkövetett vétség mérvéhez képest elnöki, vagy presbiteri megin-. téssel sújtandó, ismételt esetben, vagy a vétség súlyosabb volta esetén a gyülekezet által, a presbitérium ajánlatára az ürasztalától is eltiltandó. De viszont az urak és gazdák, iparosok, kereskedők is arra köteleztetnek, hogy cselédeik, vagy alkalmazottaikkal emberségesen bánjanak, azokat erejöket felülhaladó, egészségüket, életöket veszélyeztető, vagy a közerkölcsiség szabályaiba ütköző munkára ne kényszerítsék, nekik a kialkudott bért és élelmet rendes időben, pontosan és elfogadható minőségben szolgáltassák ki, s még ha egyes esetekben dorgálják is őket, azok emberi méltóságát sértő, vagy megalázó szavakat ne használjanak. Legyenek velők szemben készek a megbocsátásra, általában tekintsék őket a család vagyonát védő és gyarapító családtagoknak, a kiknek az úr méltányos elbánásához mind isteni, mind emberi törvények szerint joguk van. Az ezen szabály ellen vétő urak és gazdák egyházi fegyelem alá vonandók, s a mulasztás, vagy vétség mérvéhez képest előbb a presbitérium elnöksége, majd az egész presbitérium jelenlétében megintendok, s ha ez sem vezetne sikerhez, azon esetben az illető urak és gazdák minden egyházi tisztség viselésétől is eltilthatok. (Vége köv.) KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A svájci lelkészek társulata aug. 28—30. napjain tartotta Genfben szokásos évi közgyűlését. A német svájciak kisebb, az állami és szabad egyháziak nagyobb számmal voltak képviselve. Martin Károly lelkész volt a gyűlés elnöke, ki bevezetésül érdekes és tanulságos történeti áttekintést nyújtott a genfi egyház utolsó 15 évi történetéről. Az első nagyobb előadást Martin genfi tanár tartotta »a protestantizmus íráselvének a bibliai theológiai kutatások által való átalakulásáról.« Felolvasó kimutatta, hogy az írás vallásos-erkölcsi tekintélyelve a bibliai theol. kutatások által, a melyek különben is csak a bibliai iratok kortörténeti jellegét érintik, lényegében nem módosult. Csakis az írásnak ú. n. juridikai-legislativ tekintélye változott. E nézetet lényegében véve a korreferens Fornerod lausannei tanár, Rilschl theológiájának a híve is osztotta. Mindketten hangsúlyozták, hogy az írás prot. tekintélye az élő Krisztuson s a benne megtestesült isteni kijelentésen alapul. Krisztus maga a mi tekintélyünk. — A gyűlés második napján Morei neuchateli tanár »a kultusz kérdésről* értekezett, ki Spitta értelmében, míg korreferense, Gaillard lelkész az óref. állásponton védelmezte a kultusz kérdését. Az értekező abból indult ki, hogy a ref. istentisztelet egyszerűsége hova-tovább hiánynak bizonyul, mert hiányzanak abban azok az elemek. a melyek az imádásra, az adorációra hangolják a hivőt. Istentiszteleteink — úgymond — inkább tanítások, mint »cultus Dei«, s templomainkból hiányzik a sanctissimum. A szónok inkább magára hívja föl a hallgatóság figyelmét, mintsem fölemelné azt az Istenhez. Kívánja tehát a kultusz reformálását, a ref. alapelvek nyomán, a lutheri liturgia értelmében. Közelebbről sürgeti az éneklés emelését, a prédikáció megszorítását, a liturgia kibővítését, s az egyházi épületek reformálását a párisi »Port Royal* mintájára, s az ifjúságnak az adorációra való nevelését. — A korreferens ellenben a szokásos istentiszteleteket védelmezte, és hivatkozott a liturgia reformálásával járó s Angliában máris erősen megnyilatkozó ritualisztikus veszélyekre. A gyűlésen a merev kálvini álláspont győzött a referens reformtörekvéseivel szemben, a melyekben pedig a ref. istentiszteletre vonatkozólag igen sok megfigyelésre és megszívlelésre való szempontok foglaltatnak. Bizony a mi ref. istentiszteletünk rendjére és külső lefolyására is ráférne egy kis reform a hazai kálvinizmus szellemében és erejében. Van a liturgiában sok építő elem, a melyet a vallásos hivő kedélyre nézve a prédikáció soha sem pótolhat. A r

rideg egyszerűség sokszor ártalmára van a vallásos bensőségteijes épülésnek. Pedig az épülés célja és feladata első sorban a prot. istentiszteleteknek, a kálvini és lutheri templomokban egyaránt. Bizonyos egyöntetűség sem ártana minékünk az istentiszteletek körében. Gondolkozzanak felette a mi lelkészi értekezleteink. Két személyi hír vonta magára legújabban a német