Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

A gyöngete hetségűeket külön akarja a tervezet választatni a tehetségesektől s külön taníttatni. Helyes pedagógiai elv-e ez, s morális szempontból jó hatása lesz-e ennek ? Véleményem szerint nem. Az igaz, hogy a nem tanuló vagy tanulni nem képes gyermekek lassúbbá teszik a tehetségesek és szorgalmasok haladását és sokszor le vonnak a vizsga külső fényességéből; de ezért én a rosz tanulókat a jóktól elkülöníteni mégsem tartom helyesnek és megengedhetőnek. Vájjon akkor lehet-e jobban reménység a rosz tanulók előhaladására, ha hozzájuk hasonló roszakkal vagy butákkal csapjuk őket össze, vagy akkor, ha meghagyjuk a jók között? Kétségtelenül inkább az utóbbi esetben; mert a rosz, vagy a buta tanuló a hozzá hasonlóra ösztönzőleg, bátorítólag bizony nem hat, — a nemes verseny közöttük ugyan ki nem fejlődik; — míg ellenben ez inkább megtörténhetik ott, a hol jó tehetségüek és szorgalmasak együtt vannak a hanyagokkal és a gyengébb tehetségűekkel. A különválasztás elvét ma már feladják Németországon is;

a hol ilyen iskolákat szerveztek; de feladják fokozatosan mindazon téreken is, a hol a léleknek abnormisságát kívánják gyógyítani,— s már belátják az elmeorvosok, hogy a nem dühöngő és nem közveszélyes őrülteket könnyebben lehet gyógyítani, ha ép elméjű emberek társaságában ápolják, mintha az őrültek közé zárják, a hol orvosukon s ápolójukon kivül mind olyanok veszik őket körül, a kiktől elhomályosult lelkök megvilágíttatást, épülést nem nyerhet. Sőt Amerikában kísérletet és pedig sikeres kísérletet tettek az elitélt. bűnösöknek becsületes családok körébe való internálásával is. Külföldön belátták már azt, hogy a jó környezetnek nagyobb gyógyító és javító hatása van, mint a tudós mesterkedéseknek, s íme nálunk meg épen az ellenkezőjét kívánják követni némely, mindig újítani vágyó pedagógusok. (Nem a minisztert értjük ezek alatt, hanem azokat, a kiknek az eszében először felvetődött a gyönge tehetségűek iskolájának a gondolata). Általános pedagógiai szempontból nem helyeselhető tehát ez a terv, ha pedig morális hatásait is tekintetbe veszszük, akkor meg épen kárhoztatandó. Mert mi hatása lesz ezeknek az iskoláknak morális szempontból ? Azokban a szerencsétlen gyermekekben, a kiket ezekbe az iskolákba kiválogatnak, el fogja ölni a még meglevő tehetséget, a talán még különben feltámadható szorgalmat, legfőképen pedig az önbizalmat, a mely pedig legfontosabb alapja az előhaladásnak. A kivel folyton úgy bánnak, mint őrülttel: előbb-utóbb belekergetik az őrültségbe; a kikkel pedig úgy bánnak folytonosan, mint butákkal és hülyékkel: előbb utóbb azokká is fogják fejleszteni őket. A ki mindig csak azt hallja, hogy ő gyenge tehetségű és tudja, hogy a buták iskolájába jár, mégha különben volna is tehetsége, ez a tudat lerontja lelkében az önbizalom morális erejét; elhiszi magáról, hogy csakugyan nem képes semmire, s nemcsak hogy az iskolában nem fog fényes eredményt felmutatni, hanem az életbe lépve sem mer hozzáfogni semmihez s csak mint a társadalom páriája, jó, ha nem mint ellensége fogja leélni az életet. S végül, ha társadalmi szempontból ítéljük meg a tervet, akkor is el kell azt Ítélnünk. Számoltak-e azzal a tervezők, hogy mi lesz a sorsuk a társadalomban a gyengetehetségű iskolából kikerülteknek? Bajosan. Pedig ezzel is le kell számolni. Az előbb már mondottam, hogy ezek az iskolák mily káros hatást hozhatnak létre az egyéni önbizalomban; de nem csekélyebb az a kár, a mit létre fognak hozni az ilyen iskolákból kikertiltekkel szemben a társadalmi közbizalomban. A ki fegyházból vagy az őrültek házából került ki, bizony nem nagy bizalommal fogadja azt a társadalom s előítéletével igen sokszor visszasülyeszti a meggyógyult lelket előbbi, abnormis állapotába. Hát vájjon nem ez lesz-e az eset a gyengetehetségüek iskolájából kikerüllekkel ? Vájjon bizalommal fogják azt fogadni a közép és a felső iskolákban s az életben? Lehet az a bizonyítvány, a mit a gyengethetségüek iskolájábán nyert, akármilyen szép, csak rajta fog maradni az a szégyen folt, hogy a buták vagy a hülyék iskolájában tanult s ennek réme, gúnya s a bizalmatlanság kisérni fogja tanulói pályáján s az egész életen át. Az ilyen iskolából kikerült gyermeket, ha mesterségre megy, gúnyolni, üldözni fogják társai, semmire sem alkalmasnak fogja tekinteni mestere vagy munkaadója, s mi lesz az eredmény? Becsületes munkát nem találva, mindenek által günyoltatva és elhagyatva lehet-e más belőle mint elzüllött koldús, vagy gonosztevő? Mindezeket tekintetbe véve éltévesztettnek és a napi rendről leveendőnek tartom a gvöngetehetségűek iskolájának tervét. Nem hunyok ugyan szemet azok előtt a fogyatkozások előtt, a melyekben népiskolai oktatásunk szenved és épen különösen a fővárosban ; de azoknak okai nem a gyermekek gyönge tehetségében rejlenek, hanem egyebütt, s az orvoslást is nem a gyengetehetségűek iskolájának felállításában kellene keresni, hanem másban. Hogy mik ezek az okok s miben kellene keresni az orvoslást, — azt majd egy külön cikkben mondom el. (Folyt, köv.) Szentmártoni. BELFÖLD. Javaslat az egyházak egyöntetű osztályozása tárgyában. A »Tiszavidéki lelkészi kör« 1899, szept. hó 21-én, Darán tartott értekezletén, megbízásból előterjesztette : F. Varga Lajos. Igen tisztelt lelkészi értekezlet! A f. év május hó 8-án tartott lelkészi értekezletünk jegyzőkönyvének 10. számú határozata szerint azzal bízattam meg, hogy az egyházaknak egyöntetű szabályozása végett készítenék javaslatot., mely ez őszi értekezletünk elé terjesztetvén, innen az egyházmegyei egyetemes s majdan a kerületi értekezlet elé fog küldetni. E megbízatásnak előzményei vannak. Nevezetesen: lelkészi körünk 1897. nov. havában, Milotán tartott értekezletéből egyházmegyénk útján arra kérte a főtisztelelü egyházkerületet (1898. szept. egyházmegyei közgyűlés 32. sz.) miszerint tegyen fölterjesztést a konventre az iránt, hogy a lelkészi állomások az egész magyarországi reformált egyház területén egyformán soroztassanak osztályokba és pedig 800 írtig a IV-ik, 1000 frtig a Ill-ik. 1600 frtig a Il-ik, 1500 frton felül az I-ső osztályba. A főtiszteletű egyházkerület azonban, 1898. nov. havi közgyűlése 301. számú határozatával a kért fölterjesztést egyszerűen mellőzte, azzal az okolással, hogy >egyházi törvényünk 182. §-a az egyes egyházkerületek jogkörébe utalta az egyházak osztályozását*. E kerületi határozat hozatván szóba: jött ismét fölszínre az egyházak egyöntetű osztályozásának kérdése e mi lelkészi körünk istvándi-i értekezletén; és mert értekeztetünk — úgy emlékszem reá — a ridegen elutasító kerületi végzést nem látta kellően megokoltnak csak a törvényre hivatkozással — s a mint később látni fogjuk nem is egészen alaptalanul — elhatároztatott, hogy tüzetesebb indokolás kíséretében tétessék meg ismét a javaslat s terjesztessék tovább, most már nem a hivata-