Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-10-15 / 42. szám

los testületek, hanem előbb az egyházmegyei egyetemes, majd a kerületi egyházi értekezlet elé. Tisztelt értekezlet! A törvény 182. §-át tekintve a hivatolt egyházkerületi határozat csakugyan méltán utasí­totta el egyházmegyénk e tárgyú fölterjesztését ; és ha én is csupán a törvény e §-át látnám, az iránta való föltét­len tisztelet folytán azt kellene ajánlanom : hagyjunk föl a kérdés további taglalásával; a főtiszteletű kerület a leg­felsőbb tekintélyre hivatkozott — a kérdés leveendő a napi rendről. De tisztelt értekezlet, én látok olyasmit is, a mi nincs, non sens, egyszerűen annál az oknál fogva, mert a főtiszteletű kerület nem cselekedte meg. Azért hát, a megtisztelő megbízásnak eleget teendő, én — valóban föl­színen tartandónak óhajtván a kérdést, — igenis, foglalko­zom vele s meg fogom tenni vonatkozó javaslatomat. Hogy tárgyunkban világosan lássunk, szükséges visszamenni a kérdés keletkezésének, az egyházak osztályo­zásának a gyökeréig. Ez a gyökér a debreceni zsinat tala­jába bocsátkozik — onnan nő ki. A debreceni zsinat a törvénykönyv 187. és 188. §§-aiban rendeli el az egyházak osztályba sorozását, eként: » . . . egyházkerületenként az egyházak, a papi jövedelem arányábán 4 osztályba soro­zandók... az egyházak osztályozása iránti eljárást az egyházkerületek állapítják meg, az egyházmegyék meg­hallgatásával. Az egyházkerületek, a lehető egyöntetű el­járás eszközlése végett közlik egymással megállapodásai­kat.* A törvény ezen rendelkezésének eleget teendő, a főtiszteletű egyházkerület, 1882. nov. havi közgyűlése 362. számú határozata értelmében kiadott »Utasítás« folytán az egyházmegyék az 1883 ik évi áprilisi kerületi gyűlésre beterjesztették véleményes javaslataikat, s ezek ugyanezen kerületi gyűlés 40. számú határozatával egy küldöttség­nek adattak ki. E bizottság, Kiss Áron elnöklete alatt az 1883-ik évi szept. havi kerületi közgyűlésre terjesztette be munkálatát. A kerület eme közgyűlése 215. számú határozatával döntött az egyházak osztályozása kérdésé­ben. A bizottság előterjesztésében azon kezdi, hogy: »az osztályozás megállapításánál mindenek előtt fölmerült azon kérdés, hogy tekintettel az egyházmegyék egymástól eltérő helyzetének, viszonyainak, s ezekből kifolyólag különösen az osztályozás alapjául szolgáló lelkészi fizetések mennyi­ségének egyházmegyékként nagy különbségére, nem le­hetne és nem kellene-e az egyházakat egyházmegyék szerint viszonylagosan osztályozni^? — vagy pedig a lel­készi javadalmazás mennyisége tekintetében, egymáshoz közel álló egyházmegyék csoportosítása szerint, egyrész­ről a legkisebb, másrészről a nagyobb lelkészi javadal­mazással biró egyházmegyékben, külön-külön megfelelő osztályozást alkalmazni s ily módon azoknak e nemű érdekeit mintegy kielégíteni ? Miután azonban — folytatja a bizottsági előterjesztés — a törvény határozottan ren­deli, hogy az egyházak a papi jövedelem arányában, egyházkerületenként 4 osztályba sorozandók, ez utasítás­hoz képest a lelkészi javadalmazásoknak nem egyház­megyék szerinti viszonylagos, hanem azoknak egyház­kerületi általános arányát kellett alapul venni*. Ez elv szem előtt tartásával osztályozza aztán a küldöttség a kerületi egyházainkat, a következő jövedelmi fokozat szerint: I-ső osztályú egyház: 1200 frt s azon felüli jöve­delemmel ; II-od osztályú egyház : 900—1200 forintnyi jöve­delemmel ; III-ad osztályú egyház: 600—900 forintnyi jöve­delemmel ; IV-ed osztályú egyház: 600 forintig való jövede­lemmel. A kerületi közgyűlés ezt az osztályozást magáévá tette, azzal a megjegyzéssel, hogy : »bár egyes egyházmegyék részéről, melyeknek egyházai csekélyebb javadalommal, de annál fontosabb misszióval birnak, figyelemreméltó aggodalmak hozattak fel; mindazáltal a tényleges viszo­nyokat lehetőleg tekintetbevevő küldöttségi javaslat, az egyházak osztályozására nézve egész terjedelmében elfo­gadtatott és az egyházak osztályozása egyelőre, ideigle­nesen megállapíttatott.* íme tehát a debreceni zsinat utáni szervezkedés alkalmával a törvény rendelkezésének eleget tett kerüle­tünk, és pedig nem »az egyházmegyék szerinti viszony­lagos, hanem azoknak egyházkerületi általános arányát véve alapul.* Hogy >a lehető egyöntetű eljárás eszköz­lése végett* közölték-e az egyházkerületek egymással megállapodásaikat ? Arról nincs tudomásom. Denikve a mi egyházkerületünkben a fentebb bemutatott osztályo­zása volt egyházainknak érvényben a második zsinati aera beálltáig. A második zsinat, az egyházi törvény 182. §-ában idevonatkozólag így intézkedik: »Az egyházak a lelkészi javadalom mértéke szerint négy osztályba soroztatnak. Ez osztályok határát mindenik egyházkerület, viszonyai szerint (az egész kerületre vagy egyes vidékenként) maga határozza meg. Az osztályozás 10 évenként állapíttatik meg. Időközben valamely egyháznak felsőbb vagy alsóbb osztályba sorozása, az egyházmegye indokolt javaslatára, az egyházkerületi közgyűlés által eszközölhető*. Látni való, hogy a mi a mi kerületünkben először csak az egyházak osztályozására kiküldött bizottság kebelében eszme gyanánt merült fel, t. i. hogy az egyházak osztá­lyozása az egyházmegyék szerinti viszonylagos arány alapján történjék-e vagy nem? — azt a második zsinat fölvette a törvény szövegébe, szabad kezet adván a kerü­leteknek, hogy az osztályozást a helyi viszonyok szerint az egész kerületre, vagy egyes vidékenként határozzák meg. Nyilván való, hogy az első zsinat inkább az egye­temességet s ennek következményeként az egyöntetű­ségét tartotta szem előtt,* míg a második már a hiúság­ból élősködő partikularizmust dédelgette s a kívánatosabb egyöntetűség helyett a deformáció nyitott kaput. Vilá­gos ez abból is, hogy a kerületek közötti »egyöntetű el­járás eszközlését* még csak nem is említi, mint a deb­receni zsinat, nem hogy kötelezővé tenné. De nézzük tovább. Mi lett volna a teendő a második zsinati aera beálltával ? . . Az, hogy a kerületek s ezek között a mienk is, az egyházak osztályozását revideálják s a törvény rendelkezése szerint vigyék keresztül. Megtör­tént-e ez ? Tudtommal s a rendelkezéseimre álló források bizonysága szerint: nem. Igaz, való, hogy a második zsinati aera beálltával az egyházkerület 1894, ápril havá­ban tartott közgyűlésének 187 sz. határozatával kibocsá­tott »Utasítás* többek közt kimondja, hogy: »a 182. stb. §-okban foglal meghagyásoknak hogy eleget tehessen az egyházkerületi közgyűlés: felhivatnak az egyházmegyék esperesei, az egyházak osztályozásáról a kimutatást beter­jeszteni stb*. A mi egyházmegyénk 1894 szept. 6—7 nap­jain tartott közgyűlésében — előbb meg már küldöttsé­gileg — foglalkozott az egyházak osztályozásával; a fize­tés mennyiségének megállapíthatása végett a terményegy­ség árait 10 évre kiható kötelezettséggel meg is állapította; az egyházak valóságos osztályba sorozását azonban nem eszközölte. Azért pedig, mert épen ez időben volt szük­séges a konvent által — tegyük hozzá: az egyházak. * Ez volt hozzá, mint »unizáló« zsinathoz egyedül méltó. F. r L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom