Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

tották. »A magyar forradalom férfiai« c. életrajz-gyűjteménye szintén több kiadást ért, ezen kivül még több oly munkát írt, melyeknek tárgya a magyar szabadságharc volt. Ezekért és különösen a nemzeti érzés ápolását célzó hazafias folyóiratáért Pestről ki is tiltotta és hadi törvényszék elé állítással fenyegette az absolut kormány rendőrsége. A rendőri üldözések elől a ref. egyház szárnyai alá menekült, s ennek előbb kecskeméti (1852—53.) azután nagykőrösi (1854—1867) főgimnáziumánál viselt tanári állást. Itt Arany J., Salamon F., Szabó Károly, Mentovich Ferencz társaságában az iskolában földrajzot és történetet tanított, az irodalomban ernyedetlen buzgósággal művelte a magyar történet tudományát, Báthory Gábor h. püspök mellett pedig egy ideig titkári teendőket végzett. Itt irta Egyetemes Történetét, mely sok ideig tankönyvül szolgált a protestáns iskolákban; itt irta Erdélyország történetét 1866-ban ; itt dolgozta ki Erdély irodalomtörténetét ; itt szerkesztette Szilády Áronnal, ki ekkor Nagy-Kőrösön segédlelkészkedett, a Török-magyarkori történeti emlékeket, és itt adta ki 1866-ban Rod Péter fordításában Kocsi Csergő Balint Kősziklán épült ház ostroma című becses egyháztörténeti korrajzát. Á kiegyezés létrejötte után Pestre költözött, hol előbb titkár és osztálytanácsos volt a kultuszminisztériumban, majd 1878 üta könyvtári igazgatója a magyar kir. tudomány egyetemnek. Történetírói tevékenysége itt még szélesebb körű lett. Irt egy csomó történeti menográfiát. (Rákóczi és Pázmány, Lorántfy Zsuzsánna, Alvinczy Péter, Révay Péter stb.) Folytatta a forrásművek (Okmánytár. Erdélyi országgyűlési emlékek. Bethlen Gábor politikai levelei. A linczi béke okirattára. Erdély és az északkeleti háború stb.) szerkesztését, melyek a m. t. Akadémia kiadásában jelentek meg. Több ízben tartott emlékbeszédet az Akadémia elhunyt tagjai (Kovács István, Urházy György,' Gyárfás István, Hornyik János, Szabó Károly) fölött. Még nyomósabb a M. Történelmi Társulat körében kifejtett tevékenysége. E virágzó társulatnak egyik első alapítója, 1876 óta titkára és »Századok* című folyóiratának szerkesztője volt egész haláláig. Az ő kezdeményezésére indult meg a »Történelmi Tár« c. évnegyedes folyóirat (1878) és ő indította meg 1885-ben a »Magyar Történelmi Életrajzok« c. vállalatot, mely fényesen bevált első kisérlet volt hazánkban történeti művek korhű és művészi becsű illusztrációjára. Ebben a vállalatban maga is irt néhány szép biográfiát, u. m. Rákóczi Zsigmond, II. Rákóczi György és 1. Rákóczi György szép életrajzát. Legutolsó nagy alkotása: »A magyar nemzet története * című nagy illusztrált munka szerkesztése, mely tíz kötetben az Athenaeum kiadásában 1895 óta jelent meg s mely részben első rangú írók közreműködésével, gazdag illusztrációkkal díszítve külső kiállításra nézve is egyike a magyar történeti irodalom legszebb műveinek. E tömérdek kiadás, szerkesztés és önnálló munka mellett is, nekünk legalább úgy tetszik, Szilágyi Sándornak legmaradandóbb érdeme az, hogy buzdításával, irányításával és vezetésével egész történeti iskolát nevelt maga körül, melynek Thallóczy Lajos, Károlyi Árpád, Acsády lgnácz, Fejérpataky László, Szádeczky Lajos, Schönherr Gyula, Áldásy Antal, Barabás, Borovszky Samu, Dézsi Lajos stb a nevesebb tagjai. E lelkes itjú gárda közreműködésével s a Történelmi Társulat sokoldalú tevékenysége által sok részben az ősz »tanítómester« vezetése alatt hazánkban a magyar nemzeti történetírás oly népszerűségre emelkedett, minővel a természettudományokon kivül jelenleg egyetlen más tudomány sem dicsekedhetik. A történettudományok népszerűsítésébe és szélesebb körben való megkedveltetésébe bizonyára az ősz vezérnek az a sima, concilians, sokszor opportunus történetírói felfogása és modora is belejátszhatott, mely a szigorú történetbölcselet és a magasabb történeti kritika szempontjából talán kifogás alá is eshetik, de a mely irány és modor a történetírás gyermek- és ifjúkorában úgyszólván természetes. A magyar történetírás ősz patriarchája szép pályát futott meg s megérte első virágkorát annak a tudománynak, melyért annyit buzgott és annyit dolgozott. Munka volt az életeleme s munka még a szórakozása is. S ezzel a nagy munkássággal lépést tartott nemcsak szellemi súlyának folytonos növekedése, hanem külső életének állandó emelkedése is. Kolozsvárott született 1827-ben s fia volt a szintén történetíró] Szilágyi Ferencznek. A forradalom alatt és után néhány évig Pesten iróskodik, majd Nagy-Kőrösön tanárkodik 1867-ig. Ettől kezdve Pesten a kultuszminisztériumban hivatalnok s 1872 óta az egyetemi könyvtár igazgatója, mely állásában e könyvtár fejlesztése körül szintén bokros érdemei vannak. És érdemei iránt nem is voltak hálátlanok kortársai. A m. t. Akadémiának már 1858 óta tagja volt. 1895-ben a kolozsvári egyetem bölcsészeti kara tiszteletbeli doktorrá, 1896-ban a bécsi császári és királyi tudományos akadémia külföldi levelező tagjává választotta. Szintén 1896-ban a hazai történetírás terén kifejtett kiváló működése elismeréseül király ő felsége a miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki ; tanítványai és tisztelői pedig 1897-ben hetvenedik születésnapja emlékére bronzérmet verettek, melyet a M. Tört. Társulat 1897. jun. 21-diki gyűlésén ünnepélyesen nyújtottak át neki. Emlékét áldásban fogja őrizni az utókor és a történettudomány. Ss. F. IRODALOM. ** A Nagy Képes Világtörténet 7-ik füzete a világhírű és csodás legendákkal körülvett Memnon-szobrokról lebbenti tel a történet fátyolát s az ősrégi idő homályát. Elmondjá e szobrok építtetésének eredetét és történetét s két szép képben mutatja be a kiklopszi alkotásokat. — A 8-ik füzet a khititák kisázsiai népével foglalkozik, leirva történetüket, műveltségüket s hatásukat a későbbi népekre. A szöveget mindenütt szép és érdekes képek kisérik, a melyek a klitita építészetet és szobrászatot tüntetik fel. — Az érdekes és nagybecsű müvet,