Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-17 / 38. szám

b) Folytatná és egy újabb fontos ponton is életbe léptetné a hazai protestáns egyházak állami támogatását; azt a méltányos segítő rendszert, melyet 1883-ban a középiskolák segélyezésével megkezdett, 1894-ben a tanítói, 1899-ben a lelkészi fizetések állami kiegészítéséről szóló törvényekben tovább fejlesztett s a mely rendszer egészben véve úgy a nemzeti kultúra fejlesztése szempontjából, mint a magyar faj erősítésének fontos politikai tekintetéből egészségesnek bizonyult. c) Nagy erkölcsi előnyére válnék a magyar kulturális életnek az a szellemi erősödés, mely a protestáns lelkészek egyetemi képzettségéből a magyar ós sok tekintetben legtisztább magyar egyház valláserkölcsi ós kulturális életébe szétáradna. íme csak úgy röviden odavetve, minden indokolás nélkül is mily szembetűnők azok az egyházi, állami és kulturális előnyök, melyek a protestáns theologiai fakultás állami szervezéséből, minden vérmes remény nélkül várhatók. S ha a kérdés másik oldalát nézzük, ha az eszme ellen felhozható aggodalmakat tekintjük, akkor is megállhatónak tartjuk állásfoglalásunkat. Mondják, hogy a lelkészképzés eme részleges államosítása lazítaná a protestáns autonómiát, csorbítaná a theol. tanárok függetlenségét s az egyház specialiter konfesszionális karakterét meggyengítené. Ezek csak képzelődés-szülte és nem reális veszedelmek. Mert a mi a jogi autonómiát illeti, az úgy az iskolaügy terén, mint a fontosabb közjogi egyházi viszonylatokban, az összes legújabbkori erre vonatkozó törvényekben (1. az 1868. évi népiskolai, az 1883. évi középiskolai, az 1894-ik évi tanítófizetósi, az 1894 ik évi egyházpolitikai ós az 1899-ik évi lelkészfizetési törvényeket) immár annyira meg van nyirbálva, hogy mi most már csak in spiritualibus vagyunk autonóm egyház, egyebekben pedig inkább államegyház lettünk. A tanárok függetlenségét ós az egyház konfesszionális karakterének erejét pedig, tapasztalás szerint, az állami kinevezés egyáltalában nem gyengíti. Lám a budapesti egyetem római katholikus theol. tanárait az állam fizeti ós nevezi ki, de azért soha, még a legklerikálisabb elemek sem panaszkodtak eme theol. tanárok hithűsége ós egyháziassága ellen. íme a nagy Németország protestáns lelkészei, csekély kivétellel, mind állami theol. fakultáson képeztetnek, de azért, egy-két túlzó konfesszionálista hangtól eltekintve, a nálunknál jóval egyháziasabb német protestantizmus jóval ós méltán elégedettebb a maga állami lelkészkópzésével, mint mi a magunk autonóm papnevelésével. Vagy végül ott van a francia református lelkészi kar, melyet az állam által fentartott fakultásokon képeznek ós az állami pénztárból fizetnek ; de azért ennél hitbuzgóbb, munkásabb és szeretetreméltóbb papságot nem ismerek a református keresztyének között. Mi tehát csak helyeseljük lutheránus testvéreinknek az állami prot. fakultás létesítésére irányzott törekvését. Csak folytassák tovább a munkát. Egyetemes gyűlósök útján keressék meg s szólítsák föl kálvinista testvéreiket a közös akcióra. Egy jól szervezett 1

állami theologiai fakultásból mindkét egyház theológiája, egyházjogi helyzete ós társadalmi élete csak nyerhet erőben, súlyban és tekintélyben. Sz. F. A gyermekek védelme. Folyó hó 13-ik és következő napjain tartotta meg ülését Budapesten a nemzetközi gyermekvédő kongresszus, hogy tanácskozzék azokról a módokról ós eszközökről, a melyek által elejét lehetne venni ama veszedelmeknek, a melyek a kicsiny ós a serdülő gyermekeket fenyegetik, úgy a családi körben, mint az iskolában ós a földi élet mai zűrzavarában. Nemes ós szent a cél, a mit a gyermekvédelemért lelkesülő férfiak és nők magok elé tűztek ; mert hiszen lehet-e valami magasztosabb, mint véclni, oltalmazni a magával jóltehetetlen gyermeket s arra törekedni, hogy az az élet, a melyet Isten atyai jósága megadott, el ne veszszen, hanem fenmaradjon s olyanná fejlődjék az adandó gondoskodás őrködése ós segítsége mellett, hogy hasznára lehessen az emberi társadalomnak ? Nemes és szent a cél, a mit a gyermekvédő kongresszusok magok elé tűztek s azért elismeréssel kell adóznunk mindazoknak, akik ennek munkáját, sikerét előmozdítani törekednek. Földi életünk s annak mai viszonyai kell hogy munkába szólítsák a nemesen érző lelkeket, épen a kicsinyek ügyében. Temérdek élet aluszik el, még alig hogy felgyújtatott, s temérdek élet züllik el, vagy válik egyenesen veszedelmére az emberi társadalomnak. A betegségek, halandóságok, a testi és lelki nyomorultak ós a vétkesek statisztikája megdöbbentő adatokat tár elénk a csecsemő és serdülő gyermekek életét fenyegető veszedelmek felöl, s valóban nagy ideje, hogy ezeknek ellene állni törekedjünk. Különösen szükség van erre hazánkban, a mely — fájdalom — legelső helyen áll a gyermekhalandóság és nem a legutolsó helyen a serdülő nyomorultak,