Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

minden más élettevékenység, elcsenevészedett arányokban puszta élettelen képességgé sülyed alá. Övezzük töl tehát derekunkat és éljünk úgy, mint a hogy emberekhez illik; és Istennek aranyajándekából azon dicsőséges sorsra jutván, hogy mindössze csak egyszer éljünk, igyekezzünk nemesen élni. * 2. Mielőtt bemennénk a részletekbe, szükségesnek látom jelezni néhány szóval az erkölcsiség és vallásosság közti összeköttetést, melyet az emberek gyakran helytelenül fognak föl. Az angol moralisták egyik iskolája Bentham Jeremiástól * lefelé, azt tette a maga feladatává, hogy a vallásra való minden tekintet nélküli marálrendszert állítson föl, a mi, a legkevesebbet mondván róla : az elválasziásnak legkevésbé természetes módja, s az ilyen nézeteket valló emberek értelmi szervezete szűk látkörű és tökéletlen voltának világos bizonyítéka. Kétséget sem szenved, hogy a bölcseség egyik-másik professzora, mint a vén Epicurus, lehet a világ folyásához képest igen jó ember és élhet igen tiszta életet akkor is, ha azt hiszi, hogy ennek a nagyszerű világegyetemnek mathematikai pontossággal egybeállított csodás rendszere a vak atomok puszta véletlen találkozásának eredménye; valamint fölteszem, hogy napjainkban kevés erényesebb ember van, mint azok, kik a természet törvényeiről, a változhatatlan következményekről, a természeti kiválasztásról, a kedvező föltételekről, a külső körülmények szerevesés alakulásáról és más ilyen értelmetlen frázisokról beszélnek, hogy nézetük szerint helyesen ki tudják magyarázni a világegyetem lételét. De az egészséges emberi értelem mindig valami meg nem felelőt, mondjuk inkább: valami természetellenest és visszariasztót fog találni az erkölcsiség ezen alakjában. Olyan az, mintha egy jó állampolgár valamely monarchiában pontosan lefizetné minden adóját, leszolgálná a maga hadkötelezettségi idejét s bátran végig küzdené a háborúban nemzete csatáit, de azt már nem tenné meg, hogy előtte elhaladó királya előtt kalapot emeljen. Ha az ilyen fickót, mint fejedelme iránti tiszteletlen és ellenséges érzületü embert nem vezetnék is talán be a rendőrség fekete könyvébe, de mint férfiatlan csodabogárra, jó természetünkből folyó megvetéssel tekinthetnénk reá. Tökéletesen így áll a dolog akár az elméleti, akár a gyakorlati atheistákkal; többnyire zavaros fejű szatócsok, olyan fickók ezek, kik csak azért fonják selyemköteleiket, hogy legyen nekik mivel megfojtani magukat; vagy legalább is pusztán okoskodó gépek ezek, minden nemesebb sugalomtól teljesen távol, kiknek ólomból öniölt értelmi égboltozatáról nem ragyog le sem meleg, sem szín; kiknek egész tehetsége a saját csekély tudásukról nagy elbizakodottan Önmaguk által felállított képzet ápolásában áll, és a kik tényleg semmi egyébhez nem tudják durva csápjaikat odaragasztani, mint a mit * Angol jogtudós, nagy filánthróp (1748 — 1832), a mindenben csak a hasznossági elvet kereső utilitáriánus bölcseleti iskola megalapítója. Cs. L. meg tudnak tapintani, a mit osztályozni, lajstromozni és széttagolni tudnak. Már pedig van valami, a mi fölötte áll minden tapintásnak, minden mikroskopnak és minden kíváncsiskodó diagnosisnak, és — ez semmi más, mint az élet; az élet pedig semmi más, mint a munkálkodó ész, és a munkálkodó ész csak másik neve az Istennek. Ezen legmagasabb ténynek figyelmen kivül hagyása csak annyi, mintha valaki a gőzgépet Watt Jakab* értelmi erejének tnellégondolása nélkül akarná felfogni ; annyi, mintha valaki egy nagy város vízzel való ellátására elkészítené a vízveze'ő csövek hálózatának térképét, de nem mutatná ki a forrást, mely azokat vízzel megtölti; annyi, mint egy tényt, mely valamennyi más tényt lehetővé tesz, mereven elmellőzni; annyi, mint a testet fej nélkül hagyni. Az ifjú ember tehát semmiképen se elégedjék meg a reactió jelenkorában egyikkel sem azon hideg erkölcsi rendszerek közül, melyek külső induktió útján koldus módon ragasztgatják össze a kötelességeket. Minden nemesebb erkölcsiségnek a belülről jövő erkölcsi ihletés a forrása, ezen forrásnak táplálója pedig Isten. * * * (Folyt, köv.) Gsiky Lajos. TÁRCA. Vallás és erkölcsiség. (Folytatás és vége.) A vallás és az erkölcsiség benső összefüggését és szoros összetartozóságát csaknem általában elismerik az újabb theologiában. Így Schleier macher, Nitzsch, Hofmann, Dorner, Martensen, Köstlin, és Luthardt. Schleier macher szerint a ker. ember élete majd inkább önmagában nyugvó élet s ez a vallás, majd pedig inkább mozgó, s ez az erkölcsiség. Vagy Dorner szerint az ember személyes élete akkor valóban erkölcsi élet, ha az az istenhez való visszonvunkban gyökerezik. És Marterisen szerint a vallás azt mutatja meg, hogy a nagy erkölcsi világellentétet miképen oldja meg az isten, az erkölcsiség pedig azt, hogy az ember miképen oldja azt meg a világban való életében. Krarup szerint »erst mit Hilfe der Religion kann die Ausführung des Guten für uns Menschen zu einem »freudigen Rechtthun werden* és máshelyütt »die christliche Religion ist nicht nur ihrer Inhalte, sondern auch ihrer Form nach die vollkommene sittliche Religion«. S végül Luthardt szerint »muss die allgemein menschliche Sittlichkeit in der christlichen Sittlichkeit ihre Wahrheit finden«. E felfogással elvi ellentétben áll az ú. n. független morál. Ez alatt oly morál értendő, mely az erkölcsiséget a vallás alól teljesen emancipálja; az erkölcsöt pusztán az emberi lélek természeti képességeire fekteti ; a jót, a * Skót technikus, a gőzgépek rendszerének javítója (1736 — 1819). Cs. L.