Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

törvényt és a lelkiismeretet egészen emberi dolgoknak nyilvánítja: szóval az erkölcsi életet teljesen leszakítja isteni alapjáról s megfosztja azt minden isteni erőtől. Tisztán emberi morál emberi törvényekkel, indokokkal, eszmékkel és eredettel. Célja a világi műveltség és ennek ápolása s célja a világi életnek a vallás befolyása alól való felszabadítása. E morál szerint a földi élet oly gazdag, hogy semmi másra szüksége nincsen. Gazdagságát tehát magába akarja zárni és minden mástól elszigetelni. E morálnak önmagában van az ereje. Tekintélyei az ész, a tapasztalás és a tudomány. Célja az emberiség s hitvallása az ethikai kultura vagyis a humanitás. E morál azt tartja, hogy a vallás az élet erkölcsi feladatainak végzésénél hasznavehetetlen, sőt akadályozza az erkölcsiséget a maga feladatainak teljesítésében. Az élet tisztán erkölcsi alapon nyugszik. Az ókori bölcseletnek morálja ez, s különösen Aristoteles volt az, a ki végrehajtotta a morál és a vallás szétválasztását. Szerinte az erkölcsiség gyökerei nem a vallásban, hanem az ember észszerű lényegében rejlenek. A vallás tehát elvált a moráltól s a morál a vallástól, s a régi világ erkölcstelen vallással és vallástalan erkölcsiséggel végződött. A vallástalan morál gondolata tehát nem új gondolat. Találkozunk vele a renaissance modern pogány gondolkozás- és érzületmódjában is. Pedig a mi a morálnak a vallástól való függetlenségét illeti, úgy a történelem azt igazolja, hogy az abstrakt autonómikus erkölcsiség csak oly időben lépett föl, a mikor vallásos hanyatlás állott be. P. o. Görögországban és Rómában a vallásos hanyatlás idejében léptek föl a morálphilosóphusok. A független morál ellen azt mondjuk, hogy épen a keresztyén vallás teremtett új erkölcsi eszméket, társadalmat és életet, mig megfordítva a vallási ernyedés mindenütt erkölcsi lazulást eredményez s a vallástalanságot mindenütt nyomban az erkölcstelenség is követi. S a történelem igazolja, hogy a független morál a görög-római világban is s a keresztyénségben is mindig a vallási elzüllés korszakában lett divatossá. Kodifikátora e független morálnak az angol philosophia nyomán Kant, a kinek autonom morálja szerint »már a theonómia is heteronomia*. Istenre, mint a gyakorlati ész postulatumára csak a jelenkori kötelességteljesítés sa jövendő boldogság közötti ellentmondás* kiegyenlítése végett van szükség. A miért is nem a morál a valláson, hanem megfordítva a vallás a morálon alapul, a mi aztán a keresztyénség rationalista moralizására vezetett az egész vonalon. Kant megfelejtkezett arról, hogy az erkölcsi jó az emberben épen a vallástól nyeri a győzelem erejét a ^radikális gonosz« felett, s feledte azt, hogy bár a morál állítja fel a követelményeket, de a vallás adja az erőt azoknak teljesítéséhez. S ezt az összefüggést — mint Luthardt mondja — a történelem is igazolja, a mely szerint a) a morál követeli a vallást eredete, tekintélye és realizálása tekintetében s i) a vallás követeli a morált, mert az istenben vetett hit >ist zugleich Glaube an den Gott der Welt ihrem Ursprung, ihrer Gegenwart und ihrem Ziel (Reich Gottes) nach«. A vallás és a morál tehát összetartoznak. A vallás és a morál elkülönítése tévedése a mystikának és a pietismusnak, s a morál és a vallás szétválasztása tévedése a moralismusnak, humanismusnak és kulturismusnak. S találóan mondja Martensen, hogy az olyan bölcseleti erkölcstan, mely a keresztyénséget ignorálja, ignorálja egyszersmind a valódi erkölcsiséget is és ezáltal gyakorlatiatlanná teszi magát. De ha ezt a morált átjárja a keresztyénség isteni ereje, akkor nem mellőzheti, hogy az erkölcsiség vallásos mozzanatait is ne érintse Napjainkban a minden történeti vallásoktól, tehát a keresztyénségtől is független morált prédikálja az 1876-al kezdődő ú. n. »ethikai mozgalom*, a melynek gyökerei vissont az unitáriusok kezdeményezése folytán 1825 óta fenálló * ethikai társaságokban* rejlenek. Főbb képviselői: Emmerson, az éjszakamerikai szellemes essayista, Salter chikágói és Adler és Coit nowvorki tanár, s Németországban Egidy, Schopenhauer és Niztzsche vallástalan moralismusát csak érintve különösen Gizycki berlini tanár. E társaságok a vallást csakis »az ember lelkiismereti életének* mondják; prédikálják az igaznak, jónak és szépnek evangéliumát, oltárokat építenek a tudományoknak és a szépművészeteknek s általában a keresztyénség tői független humonitásnak emelnekemberi ideálokat és szentségeket. E modern oltárokon tehát Isten nélküli szentségek emelkednek, a melyeknek célja az erkölcsi egyén függetlensége minden irányban. Igazán Fichte Énje a maga teljes absolútságában! Szekundál nekik törekvésünkben, az irodalom, T

a sajtó s a közönséges rationalistikus felfogás az alsóbb néprétegekben. A tisztán emberit és természetest akarják átplántálni a néptudatba a keresztyénséggel szemben. így p. o. az 1881. majnai Frankfurtban alapított ú. n. német *FreidenJeerbund« a lelkiismereteknek teljes szabadságára és azoknak a vallási és tudományos törekvésektől való megszabadítására törekszik, a melynek egyik vezérszónoka Bilchner, a »Kraft und Stoff* hírhedt szerzője. Hogy a régi rationalismusnak radikális megujitóival van itt dolgunk, az nem szorúl bővebb magyarázatra. A vallástalan moéális kultura s az emberi életnek a morál ideáljai szerint való átalakítása itt a fődolog, mert hát e modern próféták szerint Jézus erkölcstana nem elégíti ki korunk morális szükségleteit, figyelmen kívül hagyta az értelmi erényeket s csakis a tisztán emberi morálra, mint »új vallásra* van szükség az egész vonalon. Méltán mondja az emberiség megtisztulását célzó e modern ethikai mozgalomról Hering, hogy az »auf Vergottung des Menschen* vezet Feuerbacli receptje szerint. Németországban ez »ethikai kultura* jelenkori legbefolyásosabb szószólója Gizycki, kinek utiiitarismusa szerint a morál célja az általános jólét vagy boldogság, a mi tisztán a természeti élet terméke a vallás teljes kizárásával, a melyet legfeljebb mint lágy érzelmi vallást a nők számára kíván meghagyni. A nyilvános élet valóságában a vallásnak helye nincsen, miután ott csak akadályozza az erkölcsi feladatok teljesítését. Hasonlót hirdet még az uj buddhismus s a szabad kőmüvesseg napjainkban. Ez ethikai moz-8