Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

retettel hívunk fel tehát mindeneket, reformátusokat ós evangélikusokat egyaránt, hogy eme jó szándékunkban támogatni s az értekezletre megjelenni siessenek. Nem akarunk mást, mint anyaszentegyházunk javát ; épen azért jöjjön velünk mindenki, a ki egyházát szereti. Ha egymást megértjük s egyetértőleg munkálkodunk a a Krisztusnak nevében : munkálkodásunkat fogja követni Istennek áldása s anyaszentegyházunk felvirágzása. Hamar István. ISKOLAÜGY. Kis Gergely és Kis József emlékezete, (Felolvastatott az alapítók emlékére 1899. május 11-ikén tartott ünnepélyen.) (Folytatás és vége.) Az iskolai törvények módosítását sürgeti, nem helyeselvén, hogy mindenütt pénzbüntetés szerepel, mert »a nemes legények egy-két garassal semmit se gondolnak, csak kedvöket tölthessék*. Az alsóbb osztályokban 400 tanuló volt, ezek közül mintegy 250-en magán-tanítót, tartanak. Kevesen vannak szépen írók. Elítéli az évenként változó publicus praeceptori rendszert. Utasításokat ad az egyes tanítóknak osztályaik vezetésére és oktatására vonatkozólag. Ez utasítások némely pontja nem közönséges fejlettségű paedagogiai érzékről s a nevelés művészetének elméleti és gyakorlati ismeretéről tesz bizonyságot. így például, a midőn ajánlja, hogy a vallástanítás célja a vallásos érzés felgerjesztésére legyen, hogy a tanító csak oly dolgokat tanítson, melyeket tanítványai felfogni képesek, midőn tiltja a verést tanítás közben s helyébe a vetélkedés felköltését ajánlja; midőn elitéli a pénzbüntetést; midőn inti a tanítókat, hogy a fölösleges könyvnélkülöztetést kerüljék s inkább az értelem fejlesztésére törekedjenek: oly elveket hirdet, melyek a paedagogia mai fejlettségi fokán is érvényben állanak. Felállította a tanulók három évvel ezelőtt megszüntetett vagyis konviktussá átalakított együttétkezési rendszerét, az úgynevezett »ekspót«, mi páratlanná tette hosszú időre a sz.-udvarhelyi kollégiumot a szegénysorsú tanulók élelemmel való ellátásában, melyet kisebb szolgálatok ellenében élveztek, a fizető tanítványok 7-es csoportokban főzető és étkező társaságától a 3-asával beosztott szolgatanulók. De legnagyobb hiánya abban állt az intézetnek, hogy nem rendelkezett teljességgel megfelelő helyiségekkel a százakra menő benlakó tanulók elhelyezésére, nem a tanításra. 0 nemcsak új rendet hozott be az oktatásba, hanem bámulatos kitartással és ügyességgel leküzdve a számtalan nehézséget, 1771. és 72-ben a kollégium számára a régi rozzant faház helyébe azt az akkori időben nagyszabásúnak méltán mondott kollégium épületet emeltette, melyet 1886-ban a régi helyett csupán új második emelettel kellett ellátnunk, hogy ezen épület, melynek falai közt ez órában összegyültünk, mostani alakjában díszelegjen. Felettébb érdekes és jellemző az építési költségek előteremtésének története. Midőn ugyanis az erd. ref. főkonzisztoríumtól Kis Gergely az épület tervének elfogadását s a költségekben támogatását kérte, nem levén más alap, a főkonzisztoriumi tagok magukat rótták meg s gyűjtést indítottak. A következő évben pedig, a mikor a pénz ismét elfogyott, a főkonzisztorium hétszáz forintnál többet nem adhatván, magát Kis Gergelyt szólította fel, hogy induljon el kéregetni, a ki eleget is tett a felhívásnak s Udvarhelyszéken kivül Háromszéket, Erdővidéket bejárta s így, lelkesítve és buzdítva gyűjtötte össze a főurak, világi és egyházi férfiak adományaiból a szükséges összeget, melyhez hozzájárultak sokan olyanok is, a kik nem tartoztak hitfelekezetünkhöz, de a kik áldoztak szintén hazafiságból. De nemcsak ez az iskolaépület, hanem az ezzel szemben álló templom is jórészben Kis Gergely kitartó, lelkes tevékenységének köszöni lételét. Kis Gergely nagy segítséget nyert a kezére dolgozó báró Dániel István főgondnok személyében, a ki unitárius vallásunak született, de ifjú korában a Bethlen Miklós oldala mellé kerülvén, annak hatása alatt reformátussá lett. Bárói rangját 1745-ben kapta; öt évvel később Udvarhelyszék főkirálybirájává és a kollégium főgondnokává neveztetett. Sokoldalú, hathatós munkásságát fejezi ki ezen akkortájban fölkapott szólás: »Az Isten az égben, Mária Terézia Bécsben, Dániel István a székben«. Az iskola élén állottak a kurátorok, a kik egyházi buzgóságukról és bőkezűségükről ismert férfiak valának. Az intézet első fŐkurátora maga Bethlen János volt, azután jő ideig az ő egyenes utódai viselték e tisztet. A Bethlenek folyvást nagy szerepet játszottak kollégiumunk történetében; neveikkel a főgondnokok sorában egészen a legújabb időkig folyvást találkozunk. A gondnokok intézkedtek az iskola vagyoni, sőt néha szellemi ügyeiről is a kurátori gyűlésekben s bizonyos esetekben a rektort utasításokkal látták el. Különben a rektor állott az intézet közvetlen élén s ő tőle indultak ki a vezetés minden fonalszálai. A tanítás tekintetében Kis Gergely is, mint egyetlen tanár s egyúttal rektor, előadásokat tartott naponként a publikus és togátus deákoknak. A klasszisták tanítását publikus preceptorok beállításával eszközölte, kiknek a tanítandó anyagot ő tűzte ki s a tanítás menetét ő szabályozta; segítségére voltak a publikus preceptoroknak a privátus preceptorok, kik ugyanazt tartoztak tanítani tanítványaiknak az arra rendelt időben, mit az osztályokban tanultak. Az iskola beléletének vezetésében segítségére voltak a rektornak a szenior és kontraskriba, kik a törvénynek legfőbb őrei voltak és a jurátus asszeszorok, kik együtt a rektor és officialisokkal az iskolai törvényszéket alkották ; ezekhez járultak a szobafőnökök, kik a fegyelem, rend és tisztaságra való felügyeletben hatalmasan támogatták felebbvalóikat; az apparitor a névsorral kezében a rendnek egyik erős előmozdítója volt; kisebb szolgálatokat teljesítettek a kurzorok, a kik, ha szükség volt rá, pillanatig az apparitort helyettesítették. Mivel az iskola 73*