Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-10 / 37. szám

fentartása részben a patrónusoktól felajánlott tizedekből és könyöradományokból történt, ezek összeszedésére nevezték ki a szupplikánsokat. így vonták bele a tanulókat az iskolai kormányzatba, gondozásba, fegyelmezésbe, oktatásba és ellenőrzésbe, sőt tetteik elbírálásába is. Mindez természetesen az Ősi protestáns szellemnek volt kifolyása. Kis Gergely az irodalom terén is fejtett ki tevékenységet. írt egy kátét az erd. ref. egyházkerület számára s az ünnepi legátusokat legtöbbször saját kitűnő beszédeivel ellátva bocsátotta ki az egyházközségekbe, mi által mind magának, mind az intézetnek jó hírnevet, dicsőséget szerzett. 1787-ben, 49 éves korában halt el, az életemésztő szakadatlan munkálkodásban kimerülten, mikor már az erd. ev. ref. püspökségre való következési joggal a közbizalom a generális notáriusi székbe ültette. 19 évig szolgálta intézetünket és egyházunkat. E tizenkilenc esztendő alatt szellemi és anyagi tekintetben új irányt honosított meg kollégiumunk életében, mi ezen intézetet csakhamar a virágzás igen magas fokára emelte. Kis Gergely tehát az intézet második megalapítójának méltán tekintetik. Az iskola elöljárói és ifjúsága emlékünnepélyek rendezése által tartja ébren a nagy férfiú iránt az utódok hálás kegyeletét. 1887-ben, halála 100-ik évfordulóján volt a legutóbbi ünneplésünk, ma pedig az alapítók emlékének szánt kegyeleti ünnepünk alkalmából újítjuk fel hálásan emlékét. Az intézet udvarán álló igénytelen oszlop is az ő érdemeit hirdeti, valamint az a sírját jelölő emlékkő a helybeli temetőben, melyet az oszloppal együtt a tanuló ifjúság hálás kegyelete emelt neki. A sírkövet 1867-ben készítették ; az emlékoszlopot még 1838-ban, születése 100-dik évfordulója alkalmából határozták el felállítani, a mi azonban csak 1843-ban valósulhatott meg. Kis József,* atyjának 1787-ben bekövetkezett halála után, főúri pártfogók kívánságára, 14 éves korában a n.-enyedi Bethlen-főtanodának lett növendéke, a hol tanulmányait a legszebb sikerrel be is fejezte s azután vármegyei szolgálatba lépett. Tehetsége, szorgalma és rátermettsége Alsó-Fehér vármegyében a tisztviselők sorában csakhamar kiváló helyet biztosított számára. E vármegyének 20 éven át főjegyzője s azután haláláig alispánja volt, »a szabadságot és alkotmányt, sem kegy vesztés, sem kecsegtetések által el nem tántoríthatva, rendületlenül védelmezte.* Magának családot nem alapított. Egyéni érdekei feláldozásával szolgálta a közügyet és hazáját. Alapító levelében mondja: »Pia fundatiókról gondoskodván, elhatároztam, hogy azt egészen concentráljam Udvarhelyre, mert több okaim között nevezetes az, hogy a megaprósított fundatio célra nem vezet, hogy tehát a Ns. Székely Nemzethez viseltető atyafiságos indulatomat, az udvarhelyi Ns. Reformatum Collegiumhoz vonzó hálámat egész mértékben bebizonyíthassam, a sz.-udvarhelyi Ns. Ref. Collegiumnak szántam s következőleg hagyok és legálok is conventiős ezüst pénzben 32 ezer r. forintokat,« a mi * Született Sz.-Udvarhelyt 1773-ban, meghalt Magyar-Igenben 1830-ban. bécsi váltó cédulákban 80,000 v. forintot teszen. »Miért legáltam éppen 80.000 v. frtokat, annak oka az, hogy a néhai édes Atyám állítván helyre ezen Ns. Collegiumot, melynek most (t. i. 1829-ben) mintegy 80,000 v.frtcapitalisa vagyon, éppen annyival akartam felsegíteni, hogy kettőnk segedelmével virágozhassék a király és haza szolgálatjára készülendő ifjak kimívelésével.« Ezen alapítványból — egyebek mellett — évenként 50 jómagaviseletü és elömenetelü székely tanuló, valláskülönbség nélkül részesül 60—60 v. frt vagyis 25 o. é. frt segélyben a testi épség feltétele mellett, hogy annak idején a hazát és királyt is szolgálhassa az alapítvány élvezője. A kinevezést a Kis József-féle bizottság eszközli, mely a végrendelet értelmében egyik kollégiumi gondnok elnöklése mellett a vármegye három főtisztviselőjéből, az igazgató tanárból, a szenior és kontrából vagy ezek helyetteseiből alakítandó meg. Végrendeletét ezen szavakkal zárja be: »Ilyetén rendelésemet a közjó előmozdítására és a Ns. Székely Nemzet culturája felsegéllésére tevén, magamat a Ns. Székely Nemzet emlékezetébe ajánlom.« Ezen alapítvány nem merítette ki teljes vagyonát, mely testvéreire s azok gyermekeire szállott örökségképpen. Az ő nagylelkű gondoskodása következtében 1832-ben, a jogi tanszék felállításává! kollégiumunk főiskolai (akadémiai) rangra emelkedett, lévén négyosztályu előkészítő elemi iskolája, középiskolája s két-két évi kurzusból álló bölcseleti, jogi és theologiai tanfolyama. A n.-enyedi, kolozsvári és marosvásárhelyi ref. főiskolák mellé keletkezett itt a székelyföldön a negyedik: az udvarhelyi, melyben évenként 150 deák s mintegy 4—500 klasszista találta meg szellemi otthonát. Azonban 1848 után Erdélyben négy ref. főiskola, részint az abszolút kormány beavatkozása, részint más okok miatt nem állhatván fenn: 1852-ben a theologia tanítása Nagv-Enyednek fétetvén a főkonzisztoriumtól feladatává, 1870-ben, mikor a kolozsvári tudomány-egyetem keletkezőben volt, a jogtanítás a koloszvári, marosvásárhelyi és a székelyudvarhelyi kollégiumokban is megszűnvén, ezen inté/.etek főiskolai jellegöket elvesztették s később, legújabb szervezetünk életbeléptével, a középiskolai és bölcsészeti tanfolyam nyolcosztálvu főgimnáziummá egyesíttetvén: előkészítő osztályokkal ellátott középiskolákká lettek. A székelyföld ezen egykori főiskoláját Kis Gergely és Kis József teremtették meg. Porhüvelyük, mely a közügyek s kivált a székelyföld kultúrájának munkálásában lankadni soha sem tudott szelleműket zárta magába, immár a földé, ámde szellemök, alkotásaik a miénk. Miénk az a szellem, mely elutasíthatlan követelményként állítja fel előttünk: »Minél többel bir valaki szellemi és anyagi javakban, annál többet követel tőle a közjó oltárára a haza, a társadalom.* Kis József porrészei Magyar-Igenben saját szőlőjében nyugosznak, a község felett emelkedő Kecskekő aljában. »üt itteni egyik szobájának falára, közelebbről elhunyt Barabás Miklós festőművészünk, mint szintén ez ő jótéteményét élvező kezdő művész, a Magyar-Igen felett emelkedő Kecskekő alján pihenve festette volt le s ezzel vonat-