Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

pülést. Mert a szerződések úgylátszik pusztán a mindenható forma kedveért alkotott meghagyása, hogy »a megjelölt fizetés-fokozatokba való emelkedésnél az intézetben töltött évek számítanak, kivételt képez azonban, ha valami kiváló erőt egyenes meghívás útján alkalmaz a fentartó testület, annyira szemfényvesztés, hogy közmondásos becsületességünkhöz szinte nem illett hivatalos okmányba foglalása. Nem, még akkor sem, ha elmúlt boldog idők »vocator*-os szép szokásáról ábrándoztunk is. Mert hiszen minden tanárkarnak együttes és a tanárkar minden tagjának egyéni érdeke, hogy a fokozatban senki elébe ne kerüljön s be ne töltse más a magasabb fokozatú helyet, mely a megszabott rendben következők egyikét a dolog természete szerint illeti. Nyolc-tíz éves tanár működése helyéről többé nem mozdulhat. A pályázatok szerint a legalsó fizetés-osztály sorában, legalsónak kerül; -kire nézve pályázataink rendes Ígérgetése, hogy »e fizetés az államsegély értelmében 1400 és 1600 frtra emelkedik* — a mai állapotok szerint valóban puszta szó, üres reménygerjesztő hivogatás. (Folyt, köv.) Dr. S—s. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi tekintetben. Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) III. Erkölcsi nevelés. Mottó: »Méfa? Y®P ^ P-^Y0

^' Soxet, tó xpTjatbv 7] ttootov Yevéafratí Plátó. (Mert nagy a küzdő', még annál is nagyobb, mint a milyennek látszik arra nézve, hogy igen derék vagy rosz legyen.) 1. Az önnevelésről szóló három nagy fejezet közül immár elértünk a legfontosabbhoz. Az embert az ő erkölcsi természete látja el mozgató és szabályozó erővel, ez levén tényleg az egész gépezetnek kormányzója, ura és valódi mestere. Az erkölcsi kitűnőséget méltán tartják tehát mindenféle .emberi nagyság mellőzhetetlen elemének. Egy ember lehet olyan ragyogó,' olyan ügyes, olyan erős és olyan széles vállú, a milyennek csak látni akarod őt; és mindamellett is, ha nem jó, csak hitvány fickó ő ; és ha magasra látszik is emelkedni, legragyogóbb vívmányaival is csak rosszaságát palástolja. Első Napoleon, nyugati Európa fölötti tündöklő pályafutásán, kiváló példája volt az emberi alakban megjelenő emberfölötti erőnek, de a kiből mégis hiányzott az igazi emberi nagyság. Nem mondhatni, hogy ő természeténél fogva rossz ember lett volna ; de teljesen harci küzdelmei és politikai emelkedése céljainak áldozván föl életét, nem volt neki alkalma arra, hogy csak legkevésbbé is föltüntesse azon magasabb kitűnőségét, mely az önzetlenségből ered; és így ő, mint erkölcsi ember, nagyon szegényül és igen kicsinyül élt és halt is meg. De nem csak hódítókkal és politikusokkal történik az meg, hogy az erkölcsi elem hiányában nem tudnak igazi nagyságra emelkedni Azt mondja Hartley * egyik művének, hogy >semmisem múlhatja könnyen felül a tudományok, a mathematika, a természetbölcsetet, sőt maga a theologia tudós professoraiban található hiábavalóságot, önhittséget, követelő modort, vetélkedési vágyat és irigykedést«. És ezen nincsen is mit csodálkozni. Az erkölcsi természetnek, épen mint bármi másnak is, ha némi kitűnőségre akar emelkedni, külön művelésre van szüksége; és mivel szenvedélyeinket, természetüknél fogva, épen mint a szeleket, nem könnyű ellenőrizni, és a mi cselekedeteink szenvedélyeink kifolyása gyanánt tekinthetők: önként következik, hogy az erkölcsi kitűnőség semmi esetre sem könnyű dolog, és hogy az, a maga legfőbb fokain a teljes tökéletességre jutott emberiségnek legnehezebb, és mint olyan egyszersmind legnemsebb vívmánya. Lord Byronnak könynyű dolog volt nagy költőnek lennie ; hogy ez lehessen, csak el kellett saját természetébe merülnie ; s az volt, és repülnie kellett; de hogy az ő gonosz humorával másokat ne bántson, hogy izgékony türelmetlenségén erőt vegyen, és tanulja meg úgy viselni magát, a hogy az egy értelmes lényhez és egy gentlemanhoz illik: ez már olyan nehéz dolog volt reá nézve, melyet ő, a mint látszik, komolyan soha még csak meg sem kisérlett. Az ő élete tehát, minden ragyogó géniusza és alkalmi fönséges megnyilatkozásai mellett is egy rettenetes tévedés és nagy intés volt mindazoknak, kik leckét akarnak venni. Egy másik világító torony a kőszikla ormán, melyen az önzetlenség művelésének hiánya miatt sok nagy elme jutott már zátonyra, Savags Lunder Waltér** volt valamennyi angol író között az Íróknak talán legtökéletesebb mestere, de egyszersmind olyan parancsolólag és akaratos és mintegy uralkodóilag önkényeskedő személy, a ki minden ő csiszolt irálya és kitűnő gondolatai mellett is, folyton az őrültség örvényének szélén állott. Mindenki tehát, ki nem akar az élet nagy tengerén hajótörést szenvedni, vésse be komolyan lelkébe, vésse be mindenekelőtt ezen bibliai mondás nagy igazságát: »Egy a szükséges dolog.* A pénz nem szükséges; a hatalom nem szükséges ; az ügyesség nem szükséges ; a hírnév nem szükséges; a szabadság nem szükséges; sőt még az egészség sem az egy szükséges dolog ; csak egyedül a jellem, a teljesen kiképzett akarat az, a mi igazán megváltana bennünket; és ha mi ezen értelemben nem vagyunk megváltva, bizonyára el kell kárhoznunk. Nincsen ezen tárgyban közömbös pont, melynél az ember bizton megállhatna, azt mondván maga magának: ha jobb dolgom nem lesz is, rosszabb semmiesetre nem leend. Kétségenkivül rosszabb dolga lesz. Természetének önzetlen része, műveletlenül hagyatván, mint * Hartley Dávid angol psycbolog és orvos (1705—1757). Legnevezetesebb műve »Observations on Man«, London, 1749, melynek 2-ik kötete 225. lapján találhatók a fent idézett szavak. Cs. L. ** Kiváló angol író (1775—1864). Cs. L.