Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

Almásy Sándor Beregszász. Hajdú László N.-Kőrös, Foga­rasy Jenő Ároktő, Farkas Imre M.-Túr, Csinos József Karancs, Tóth István Dömsöd, Mohácsi János Ó-Szöny, Szabó István T.-Szt-Miklós, Égető Imre H.-M.-Vásárhely, Gerécz Károly S.-Patak, Zsemlye Péter Bucs, Horváth István Nyíregyháza, Nagy János Bánfalva, Arany Bálint Rinya-Újlak, Vincze József Földes, Szabó Albert Záhony, Szabó József Kis-Kereki, Kis Gábor Okány, Dávid Sán­dor Debrecen, Makay Zádor Dévabánya, llitóokh István Kaba, Szabó József N.-Zerind. Összesen 30. Póttagok: Sikolya Antal Tarcal, Korocz Dániel Szikszó, Hegedűs János Sajó-Gömör, Jámbor Lajos Békés, Tóth Kálmán Tapolcafő, Sóos Gyula P-Radóc. Nem tanítók rendes választmányi tagok: Nagy László Budapest, Kovács Lajos Debrecen, dr. Baksa Lajos H -M.-Vásárhely, dr. Ádám Sándor M.-Túr, Padrah Sándor Szoboszló, ifj. Sóvágó Gábor H.-Böszörmény, Szabó Aladár Budapest, Konkoly Th. Béla Komárom, Fercnczy Gyula Debrecen, Szabó János H.-M.-Vásárhely. Összesen 10. KÜLFÖLD. Hírek Olaszországból. (Vége.) A vádak legfőbbjei igaztalanoknak ismertettek, a tanácsosok egyetlen bizonyítékot sem tudtak felhozni vád­jaik mellett, tehát elmarasztaltattak a költségekben; a La Vera Roma szerkesztői ugyanezzel büntettettek és el is fogattak, Pezzanit hamis tanuk szerzésével bevádolták Spalato rendkívüli törvényszéke előtt. Mikor ott meg nem jelent, elővezetése elrendeltetett. Végre kiviláglott, hogy tízen Angelini elvesztésére szövetkeztek. Ezen aljasság kezdeményezői az igazságszolgáltatás kezei közt vannak. Nagyszámú olasz munkást alkalmaznak a Simplon áttörésénél, ezen gigászi munkánál, melynek célja északi Olaszországot déli Svájccal összekötni. Ezek a szeren­csétlenek, kik közt egészen kiskorúak is vanak, veszedel­mes munkára vállalkoztak, mások, kik odahagyták korábbi foglalkozásukat, a földmívelést, hogy a vasútvonalon dol­gozzanak, elvesztették a földmívelés iránti érzéküket és míg ugyanazon fajta munka keresése végett helyről-helyre vándorolnak, siralmas anyagi és erkölcsi helyzetbe jutnak. Körülbelül 1400-an vannak, sokan feleségüket és gyer­mekeiket is magukkal hordják, legtöbbnyire fogyatékos ruhácskában. elbutulva, nem lévén sem iskolájuk, sem templomuk, napról-napra csak vegetálnak. A Giornale degli Economisti szivére vette sorsukat és egy cikket közölt, mely leírja ezeknek a szegény em­bereknek szomorú sorsát s vádolja a Brandt és Brandau társaságot, mely őket alkalmazza. Több lap tudósítókat küldött oda, hogy tárgyaljanak és a Simplon mérnökei a Corriere della Sera szerkesztőjének, Bianchinak azt mondták, hogy olyanok azok, mint a vad növények. — Nem sok kell nekik anyagi létezésük fentartására. de nagy szükségük volna erkölcsi tekintetben leendő fejlődésükre. Ilyenféle nyilatkozatok folytán egy olasz bizottság alakult Genfben, Basso olasz konzul tiszteletbeli elnök és Pantaleoni nemzetgazdászati tanár működő elnök veze­tése alatt. Ez a bizottság célul tűzte maga elé a Simplo­non foglalkozó olasz munkások helyzetének egészségi és gazdasági tekintetben kívánatos javítását. A Brandt és Brandau-cég ép úgy, mint a svájci kormány adomá­nyaikkai segítik elő a célt. A bizottság tényleg meg tudta akadályozni, hogy több munkást fogadjanak, mint szük­séges, és védelmezi őket azok ellen, kik ki akarjak őket hasz­nálni. De van egy másik dolog, a mi kivül esik a bizott­ság működési körén : erkölcsi és vallásos nevelése ezeknek a nyomorult lényeknek, kik a jelenben teljesen állati életet élnek. Nincs sem iskolájuk, sem templomuk, értelmiségük ép úgy, mint flelkiismeretük vad állapotban van. Már a szocialisták és anarkhisták küldtek ügynököket közéjük, kik aztán igen könnyen elcsábítják. Nyitva előttük hitvány otthonaik, a hol hamisított italokat árulnak, megmérgezve testet és lelket és szombaton s vasárnap ittas munkások borítják az utcákat. Viliari szenátor, ki egykor közoktatásügyi miniszter is volt, a Corriere della Sera hasábjain meleghangú fel­hívást intézett Olaszországhoz s ebben a lapban egy alá­írást nyitott meg, hogy alapot gyűjtsenek iskolák, olvasó­termek létesítésére. A genfi evangéliumi társaság a maga részéről bizottságot küldött ki, hogy terjeszszék az evan­géliumot a Simplon munkásai közt, kik a svájci oldalon dolgoznak. Olaszország felől egy fiatal methodista, Piggott hintegeti köztük az evangélium magvait a cég protestáns vezetőinek felhatalmazásával, működésének főhelye Gra­vellona. A munkások hálával fogadják a könyvecskéket és a Szentírás példányait, melyeket nekik osztogatnak. Az istentiszteletet szorgalmasan látogatják, csakhogy nincs helyiségük, mindössze egy jószívűségből felajánlott nagy terem, de ez elégtelennek bizonyult. De csak hogy már megkezdődött ezeken a szó legteljesebb értelmében műve­letlen lelkeken a jó munka és már gyümölcsöket is terem. De Rómában is örvendetesen halad előre az evan­gélium. A papa szükségesnek látta a protestáns befolyás ellensúlyozását s az ő jóváhagyása mellett indult meg »a hit vedelmének munkája*. A jezsuiták lapjai komolyan megijedtek azon az evangéliumi propagandán, melyet az amerikai methodisták, a baptisták, a valdensek, az olasz evang. egyház, a keresztyén ifjaK egyesülete indítottak. A papság is ellenállást fejt ki, megriadva az evangélikusok elő­haladásától. A valdensi evangéiizáló társaság tudósításának rövid kivonata eszméltet annak előmenetele felől. A val­densi egyház — úgymond — ma teljes függetlenségnek örvend, míg 50 évvel ezelőtt az evangélizálásnak minden próbája komoly akadályokba ütközött, ezelőtt a 48 tag­ból álló (ma 109) zsinat sem gyűlhetett össze jóváhagyás nélkül. Ma szabadság van az alpoktól Afrika tengeréig és vele mindenütt terjed a biblia is. Ha pedig a klérus sértő és zajos ellenállást fejt ki, az evangélisták mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom