Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
indult meg az 1892-iki rangosztályozás. Az 1893. évi IV. t.-c. szentesítését; a miniszternek messzeható ígérete előzte meg. Hogy t. i. »tiz év leforgása alatt az állami tanárság fele a Vlll-ik fizetés-osztályba kerül*. Épen ilyen volt az a hatalmas szózat is, mely a törvényjavaslatot bevezette: »15—16 évi munkásság a tanárt a legfelsőbb fizetés-osztályba emeli! * . . . A rangosztályok megalakultak. A tanárokat a VlII-ik »rangosztály* csoportja három fokon: 1400,1600,1800frt fizetéssel s a megfelelő lakáspénzzel van hivatva — hogy a szót magát ismételjük — jutalmazni. Kezdő rendes tanároké az 1200 frtos; négy-öt éves tanároké az 1300 frtos (IX-dik) fokozat. Az államsegély ügyében rendelkező 1883 : XXX. t.-c. 47. §-a világosan kijelenti, hogy a cél első sorban a felekezeti középiskolák tanárainak az államiakkal való egyenlővé tétele. Ám államsegélyünk 1800 frtos fokozatot pusztán a két budapesti prot. középiskolának »engedélyezett*; a vidékiek legmagasabb rangosztálya 1600 frt. A legújabb hivatalos adatok szerint Budapesten az állami középiskolákban 140 rendes tanár működik; vidéken 626. Amazoknak 55%-a van a z 1800-as fokozatban; emezeknek csak 3.35%-a. Az 1600-asban Budapesten4-3°/0 ; vidéken 13 4% — s az 1400-ban Budapesten 16*4°/0 ; vidéken 11'9% ^élvezijutalmát*. A IX-ik rangosztály két fokozata így oszlik meg: 1300-as fokozat Budapesten 10%"n a k, vidéken 42'01%-nak jut: a legalsó fokozatú 1200-asban: Budapesten 14"8%, vidéken 29 2%. A mi azt jelenti, hogy a 140 budapesti állami középiskolai tanár közül csak »20« van e kezdő fokozaton. Az egyes fizetés-osztályok közt szembetűnő viszonynak egyedül az a magyarázata, hogy az állam Budapestet megélhetés körülményeinek tekintetbevételével,: nemcsak a legdrágább városnak; de miként a rangosztályokba emelés ügyében tavaly, épen állami tanárok részéről folytatott elkeseredett polémiák emlegették: a tanári alkalmazásban »jutalom-helynek« is tekinti. A felsorolt °/o számokon belül ránk nézve érdekesebb, hogy míg az 1200 frtos — legalsó — fokozatbeliek legtöbb szolgálati éve Budapesten 5, vidéken 10; a legmagasabb fokozatban Budapesten már 10 szolgálati évvel 16-an kerültek, vidéken pedig 19 éves tanárok csak 5-en. Ebből pedig az a tanulság, hogy Budapesten egyfolytában töltött átlag 14 év a legfelsőbb fizetés-osztályba emeli azokat, kik csakugyan Budapesten kezdhették pályafutásukat. Vidéken — eddig — az átlag-szám 21 szolgálatév. Az 1600-as fokozatot illetőleg Budapesten ez az átlag-szám 9; vidéken 15. Az 1400-asé Budapesten 7; vidéken 13. Végre az 1300-asé Budapesten 6; vidéken 9. Minden további kommentár nélkül is világos, hogy bár még mindig nincs úgy, a hogy a törvényt bevezető ígéret szólt, de a fokozatos előléptetés valóban »folyamatban van* s így az átmeneti állapot még hátra levő öt esztendejével, az ígéret csakugyan valóra válhatik. És »ebben vagyon a mi nagy csalódásunk«. A prot. középiskolák is e rangosztályok mintájára szervezték tanáraik fizetését. 1893 óta kénytelenek vele. Az állam maga 'állapította meg rangosztályainkat. A budapesti két prot. középiskolának ugyanazon fizetésosztályokat rendelte el, mint az államiaknak ; a vidékekéből hiányzik az 1300-as és az 1800-as fokozat. Az államsegély ügyében kötött szerződések utasítása szerint 15 rendes tanárral működő intézetben Budapesten az 1200-as fokozatban lennie kell 5-nek, 1300-asban 3-nak, 1400-asban 2-nek; 1600-asban 2-nek; 1800-asban 3-nak. Vidéken 14 tanár közül: 1200-asban 6; 1400-asban 4; 1600-ban szintén 4. Az államsegély »megérkezése* — tudjuk — öröm nap volt az egyes tanárkarokban. A boldog »öregek«: kik hajdan 600, sőt (harmincz esztendőknek előtte) 400 frtért szolgáltak egy-egy esztendőt, igen-igen megelégedetten szoríthatták keblükre hosszú béketűrésük, állhatatos reménykedésük, egy szóval idealizmusuk anyagi jutalmát. A sanyaúrságban elmúlt évekre — miknek egyetlen vigasztalása a többé-kevésbbé javadalmas névnapi ajándékösszeg lehetett csak — végre bekövetkeztek a biblia kövér esztendők. Feledhetetlen szép osztozkodás volt. Éveik száma szerint, egyszerre kapták a négy-öt korpótlékot. Aztán szépen bele illeszkedtek a megfelelő osztályba. Magukra gondolván, nem jutott eszükbe minő igaztalan állapotokat teremtettek az államsegély ügyében kötött szerződések. Mert, ha eszükbe jut; régi és sokszor tapasztalt idalizmusuk nem engedhette volna a mai félszeg rendszer megvalósulását. Hol történt a nagyobb hiba; vájjon fent, a legfelső forumon-e, a melynek hozzájárulása nélkül a szerződéseket sehol meg nem köthették; avagy a tanárkarok összeségében, melyek egymástól függetlenül, előzetes »egyetemes megbeszélés* nélkül kívánták részüket a törvényes áldásból, — maradjon divatos probléma. Annyi bizonyos: a szerződő felek egyike a törvény betűire gondolt; a másik meg egyedül a szerződés megvalósulásakor létező állapotra, no meg a múlthoz képest hatalmas fizetéstöbbletre. így esett meg, hogy a szerződés valóra válása, egyúttal új társasággá változtatta mindmegannyi tanárkarunkat. Ebben az új 'rendben nem az a rossz, hogy ki-ki öregsége, illetve szolgálati éveinek száma szerint jutott egyik vagy másik fokozatba. Más alap nem lehetet a rendelkezésre. Az is mellékes, hogy az idősebb tanárt az ifjabbak előtt mentől előbb nyugdíjba kívánás »nemes< tárgyává teszi. Természet rendje, hogy előbb-utóbb helyet engedünk az utánunk következőknek. Hanem az a kiszámíthatatlan kára, hogy az alsóbb fizetés-osztályokban marasztja a mai közvetlen utánunk következő nemzedéket. Ezzel pedig egyenesen a törvényt magát dönti meg, mely az állami tanárokkal való egyenlőséget hirdeti. E mellett egy helyhez köti a tanárt is; az első egy-két esztendő elmultával egyszerűen lehetetlenné tévén a más intézetbe, illetve más városba való áttele-
