Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

hasonnemű intézetek fejlesztésére. Végűi az alsó fokon szintén ama célból a f. ó. 28,352- sz. a. rendeletével az elemi népiskolai 5, és 6. évfolyamnak, valamint az ismétlő iskolázásnak minden népiskolánál leendő életbeléptetése ügyében üdvösen intézkedett. De a miniszter még ennél is többet tett. Megtette, a mit felekezeti sötét szemüvegen keresztül is csak helyeselni lehet. Ugyanis f. é. 32,543. sz. a. körrendeletében ismételten hangsúlyozza, hogy »a népiskolai iskolázást csak úgy tartja a népoktatási törvény intencióival megegyezőnek ós eredményesnek, ha a tanítás mellett kiváló gonclot fordítanak a tanítók a hazafias és valláserkölcsös nevelésre; ós ha úgy az iskolában, mint a társadalmi és magánéletben gyöngédséggel és jó példával hatnak növendékeik vallásos érzületéred. E célból kötelezőleg elrendelte az elemi iskolai növendékeknek a saját felekezetükhöz tartozó istentiszteleteken való megjelenést tanítóik, illetve tanítónőik kísérete és felügyelete alatt. — De a valláserkölcsös nevelést nemcsak az alsó fokra teszi mintegy kötelezővé, hanem ezt hirdeti fennebb is, midőn egy állami főgimnázium megalapításakor (Szent-Gothárdon 1895-ben) többek közt így szól ünnepi beszédében : »A tanárok ne csak tanítsanak, hanem neveljenek is. A tudomány igéinek hirdetése mellett nemes kötelesség az ifjú valláserkölcsös nevelése.« íme, míg a profán miniszter a felekezet helyett is szolgálja a legmagasabb érdeknek, a vallás-erkölcsnek szent ügyét: addig nálunk hosszú, nyilvános polémiákban azon osztozkodnak, hogy ki tanítsa a vallást az iskolákban, a pap-e vagy a tanító? (L. »Sárosp. Lapok« f. ó. 20., 24., 27 ,29., 33—34. sz.). S ekként két szék között a földre kerül az elhagyatott tanuló. E tekintetben részünkről az a nézetünk, hogy : ha a reformáció a Bibliára való visszamenetel volt, melynek alapján a ma és mindig élő Krisztust kell prédikálni: akkor a vallást más ember illetékesebben ós hivatásszerűbben nem taníthatja, mint az, a ki Krisztus szolgájának szegődött — a pap. Erre adtak példát a XVI.— XVIII. századbeli »nagy papoka; erre adtak példát első sorban ós különösen a reformátorok és az ő társaik — a mint történeteikből, élet- és jellemrajzaikból mindnyájan jól tudhatjuk. Avagy a mai papok miért nem tudhatnák a vallást úgy tanítani, mint azt a jelen ós előző századbeli elődeik tették, a kiknek a konvenciós korszakban igen sok helyen »foglalkozásaik « közé tartozott a költözködés is, ha óv végén a gyülekezet meg nem marasztotta. S mégis ráértek a vallást tanítani, naponként (kétszer is) istentiszteleteket, bibliai magyarázatokat, vasárnap délutáni tanításokat (a felserclülteknek) és illetőleg »vecsernyéket« tartani. Vájjon ma egy pap jobban el van-e foglalva, mint pl. Zwingli hogy nem érkezik a vallást tanítani — mert a mai nemtörődömséget (tisztelet a kivételeknek !) más okra, mint a »nem érkezésre« visszavinni nem lehet. Holott a felhozott Zwingliről egyebek közt ezt olvassuk : »A kora reggelt kiválóan az imádkozásra ós a Szentírás tanulmányozására fordította, míg el nem jött az idő, hogy a templomba menjen prédikálni vagy a Szentírást magyarázni, vagy egyszersmind professzori minőségében a főiskolai teremben a bibliai tudományokat előadni ... A délutánt nagyobbrészint a görög ós római remekírók tanulmányozásával töltötte . . . Néha vacsorázni az egyesületi vagy a céh-helyiségekbe járt el, hol hivatal-társaival vagy a tanács tagjaival s az evangélium más képzett és tekintélyes barátaival szokott összetalálkozni s a napi eseményeket együttesen megbeszélni. A késő esti órákat és az éj egy részét a sokféle, közel- s távolvidéki levelezéseire szentelte. S ha a dolgok úgy kívánták, egész éjszaka is fenmaradt, sőt a badeni vitatkozás alatt 6 egész héten át alig aludt valamit!« De miért hoznék fel több példát? Talán még ennyire sem volt szükség. A vallás és közokt. kormány az iskolai tantervekben a vallás tanítására egy üres lapot hagyott fenn. Megvallva az igazat, szerettük volna, ha — a mint Lapunk mult évi 28-ik számában egészen kifejtettük — az orsz. közokt. tanácsban a felekezetekkel együttesen pedagógiailag és didaktikailag történt megállapodások után az egyes felekezetek vallástanitási tervei is osztályonként belejutottak volna s illetőleg belejutnának az általános tantervbe. Mert a vallástanítás anyaga nincs a profán tantervben s a vallástanitást a mindennemű ós rangú iskolák felügyeletével megbízottak s különösen a tanfelügyelők nem ellenőrizhetik. Pedig a tapasztalás szerint, a felekezeti tantervek dacára is, a hány a hitoktató (akár pap, akár tanító) annyiféle az ő tanterve le egészen a — nulláig. Azonban, ha üres. .lapnak marad továbbra is a vallástanítás az általános tantervek kereteiben, ezt az üres lapot — nem várván, hogy az annyi sok póttanfolyam után a miniszter nyisson a vallás tanítására is póttanfolyamot az ő közegeinek vagy tanítóinak bevonásával, természetesen a papoknak eddig adott szubvenciók terhére —• a felekezetek főhatóságainak az eddigieknél még sokkal nyilvánvalóbb intézkedéseire a papoknak, illetve a hitoktatóknak kell kitölteni úgy, a mint a fennebb felhozottak után erre még Pál apostol a maga példájával s kedves tanítványainak, Ti-