Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

kes apostolokban és öntudatos munkásokban testet nem ölt. A szunnyadó erőket eleven erőkké, éltető erőkké csak élő hitbuzgóság teheti az egyházban. Az egyének fölbuzdulásán, az erők megeleveneclósón fordul meg korunk nagy egyházi kérdése. Ennek az eleven erőnek megnövekedéséért ós erkölcsi erélylyó fejlődéséért essék az esdő imádság és buzdító ige a közgyűlési istentiszteleten. Ennek az erőnek működési módját és eszközeit fejtegessék a közgyűlési beszédek és felolvasások ; ennek az erőnek éltető erejét szívják be ós vigyék magokkal a társulati tagok ós vendégek. Akkor a MPIT. debreceni gyűlése erkölcsi mozzanatokban és hatásokban is gazdag s a nagyobb virágzás, az igazi föllendülés kezdete lesz a társulat történetében. Akkor a Társaság tevékeny tagokban megszaporodva, közönyös tagjaiban megelevenedve, erkölcsi ós anyagi erőiben megnövekedve, ható erőkben és eszközökben gazdagon ós azzal az édes emlékkel térne vissza székhelyére, hogy 1888-ban Budapesten születtem, de 1899-ben Debrecenben újjászülettem. Adja Isten, hogy így legyen. Sz. F. Minő auspieiumok alatt nyílik meg az új iskolai esztendő? Tudjuk, hogy a római államóletben főfontosságuak voltak az auspieiumok. Semmi fontosabb állami és társadalmi dolog vagy kezdeményezés nem törtónt a nélkül, hogy az auspieiumok vagy a madarak megfigyeléséből vett jelenségek által az istenek akaratát meg ne kérdezték volna. Ugycle, minthogy az ilyen auspiciumokat az állam nevében csak a főtisztviselők tarthatták az erre rendelt augurok vagy jóspapok közvetítésével : igen természetes, hogy az auspieiumok egyszersmind az állami s ezzel együtt az egyházi fötisztviselöket, illetőleg azok hatásköreit és működéseiket is jelentették. Es az auspiciumoknak épen ezen utóbbi értelmezése szolgáltatott nekem okot arra, hogy cikkem címéül ne vegyem se az »előjelekc( vagy »előjelenségekc(, se a »kilátások« szótári kitételét, hanem maradjak meg ezúttal a fogalmat híven kifejező eredeti szónál — bármennyire rokonszenvezem is máskülönben a »csak magyarosan« jelszavú törekvésekkel. E szerint tehát minő auspiciumaink vannak a már beállott új iskolai esztendőben ? Azaz : minő reményeink s kilátásaink vannak mind a folyamatban levő dolgok intézésénél, mind különösen a dolgok főintézőire nézve a tekintetben, hogy a teljes siker minden vonalon beálljon úgy a közeli, mint a távoli célok kitűzésénél ? Erre a kérdésre a feleletet mindjárt meg is adhatjuk, t. i. hogy: jó auspieiumok alatt indul az új iskolai esztendő! Ezt az állítást ezelőtt csak három évvel is nem merte volna senki ily határozott alakban kijelenteni ; az azelőtti években meg épen kockáztatott vállalat lett volna ilyesmire vetemedni. Az elmúlt esztendő azonban — hála Istennek — annyira megérlelte a mindennemű iskolai viszonyok közé az utóbbi években ültetett magvakat, hogy most már a dús termésekre való kecsegtető kilátások el nem maradhatnak . . . Azt mondja Aeneas (Verg. IV. 340. s. köv.): »Hogy ha az Eg az én független elhatározásom szerint engedné éltemet vezetni s ügyeimet saját kényem szerint rendezni : akkor először is Troia városát ós kedvesim omladékait gondoznám ; akkor Priamus magas vára fény lene s egy új Pergamumot raknék le tevékeny kezemmel elnyomott honfiaim számára. De most Apolló a nagy Itália elfoglalására küldet. Ezt mondhatná más szavakkal Wlassics is, a kinek kezébe a közoktatásügy impériuma a fennálló törvények ós alkotmányunk keretében ez idő szerint összpontosul. Mátyás királyunk dicső uralkodása után, a magyar Pergamumnak Mohácsnál történt megdöntésével, a művelődésünkre azóta csaknem mindig veszteséggel járt negyedfél száz esztendőt senkinek s így közoktatásunk vezérének sincs hatalmában visszaállítani. Azért Apollónak, illetve a magyarok Istenének segítségével elég, ha most a »nagy Itáliára« : a kulturailag előhaladott, nyugoti nemzetek megközelítésére fordítjuk minden gondjainkat és törekvéseinket — ha már azon népek civilizációját túl nem szárnyalhatjuk ! S mint Aeneasnak ós társainak Latiumba való hatolásánál : Wlassicsnak és társainak is — kik közé joggal számíthatjuk protestáns felekezetünk főhatóságait is — mennyi akadálylyal kell a nagy célnál szembeszállani? Egyfelől a militarizmusra fordítani szokott milliókkal szemben szűkösen ki-kijutó közoktatásügyi költségvetés (holott a szellem-erkölcsi hadviseléshez is a »nervus rerum gerendarum« a pénz). Másfelől az ultramontanizmus féltékenysége, a nemzetiségek gyanakvása, keleti fajunknak még sok tekintetben közönbössége stb. mindmeganynyi szirtek ós zátonyok, Scyllák ós Charybdisek köz. oktatásunk hajójára nézve. De, hogy az óhajtott róvpartra eljutunk, jó auspiciumunk Wlassicsnak eddigi közoktatásügyi politikája. Mi »tanférfiak«, kik az alkotmány visszaállítása utáni korszakban már hosszabb idő óta állunk a magyar tanügy szolgálatában akár