Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : LX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-liivatal : Hornyánszhy Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: IIORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Irodalmi Társaságunk debreceni gyűléséhez. Kedvező auspiciumok között indulva, minden oldalról gondosan előkészítve, népesnek és érdekesnek ígérkezik a MPIT. debreceni gyűlése. Népesebbnek, mint a mult évi kolozsvári, vagy akár a tavalyelőtti pápai. A Társaság vezetői változatos ós érdekes programmot állítottak össze: a kálvinista nagy templomban egyik lutheránus püspök kér áldást a társulat működésére s egyik pesti theologiai professzor hirdeti az Isten igéjét; a gyűlésteremben a m. kereskedelmi miniszter, mint társulati másodelnök, válaszol a debreceni kollégium és város s a tiszántúli egyházkerület hivatalfői által tolmácsolandó üdvözletre; a debreceni theol. akadémia egyik leghíresebb tanára ama nemzeti és kulturális hatásokról értekezik, melyeket a protestantizmus e hazában kifejtett és kifejteni hivatva van, míg a református papság egyik legtehetségesebb költő-tagja vallásos lantjával készül nemesíteni és termékenyíteni lelkeinket. A tagok közgyűlésén is tanulságosnak ígérkezik a tanácskozás. E mellett a házigazdai tisztet végző testületek magyaros vendégszeretettel készülnek fogadni az illustris vendégeket. A kereskedelmi minisztérium vasúti kedvezményes jegyek engedélyezésével mozdítja elő a Társaság kulturális törekvéseit. Ezek a jelek azt mutatják, hogy a debreceni gyűlés külsőleg fényes, kereteiben gazdag, lefolyásában érdekes, sőt talán impozáns lesz. Ámde nem ez fődolog. Mi azt szeretnők, ha Társaságunk debreceni gyűlése ethikai mozzanatokban is gazdag, nagyon gazdag lenne. Mi azt szeretnők, ha e gyűlés alkalmából Társaságunk szellemi és anyagi erősödést nyerne az őserőkben gazdag Debrecen és Tiszántúl egyházi köreiből. Mi azt óhajtanánk, hogy az a nagy és gazdag alföldi protestantizmus, mely eddig távol tartotta magát, most saját körében közvetetlenül és vezetőiben személyesen is megismerve a társutatot, tömeges erkölcsi és anyagi támogatásába venné a MPIT. nemes és fontos céljait. Mi azt kívánnánk, hogy a társulat alapításakor támadt idegenkedés teljesen és végleg megszűnjék s a debreceni és tiszántúli egyházi körök az ő számuknak és súlyoknak megfelelő anyagi és erkölcsi érvényesülésre törekednének a társulatban. A tíz év előtti elhiclegülésnek eddig is sok kárát vallotta mind a Társaság, mind maga a közegyház, melyeknek szellemi és irodalmi munkásságán nagyon meglátszott az egyet nem értés sorvasztó meddősége. Milyen más világ, milyen más élet lenne közegyházunkban, ha e lappangó, lekötött erők egy szívvellélekkel állanának munka-sorba szeretett közegyházunk mezején! Vajha ez a mostani gyűlés, feledés fátyolát vetve a sajnos félreértések miatt meddő múltra, a békés, a munkás, az áldásokban gazdag jövőnek lenne korszakos kezdete 1 Ám hogy ez a jövő olyan legyen, a minőnek a protestantizmus minden hű fia óhajtja, az a jó Isten segítő kegyelme mellett főleg mitőlünk, emberektől függ. Tegyük félre azokat, a melyek elválasztanak és egyesüljünk abban, a mi fő és mindent befoglaló : az igazi keresztyén hitbuzgóságban. Sok felől ostromolt szent hitünk igaz evangéliumi vallásunk, kegyetlenül megviselt anyaszentegyházunk közös védelme ós együttes építése elég nagy munkamezőt, elég védeni ós építeni valót nyújt arra, hogy e közös területen békésen kezet fogjunk, serény közmunkára buzduljunk s a ránk bizott erkölcsi és anyagi talentumokat ne engedjük gyümölcsözetlenül heverni. Ne feledjük korunk nagy történeti tanulságát, hogy a XIX. században csak a munkás, a búzgó egyházaknak ós intézményeknek áll a világ; ott az oktató példa a SZÍVÓS romanizmusban és a fürge szektákban. Az álmos, az elernyedt, a közönyös egyházak csak sorvadnak és összóbb-összébb zsugorodnak. A legszebb eszme, a legüdvösebb terv is csak holt ige ós papír-intézmény, ha lel-