Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-27 / 35. szám

évben 193 papi családot segélyezett 16 ezer, és 446 tanító családot 27 ezer márkával. Örömmel konstatáljuk e számokat, a melyek azt igazolják, hogy Németországban még igen élénk az érdeklődés legnagyobb fia és kitűnő reformátora iránt. — Azt is örömmel regisztráljuk, hogy a Kálvin által egykoron lakott, de még 1706-ban lebontott és újonnan restaurált házat e napokban emléktáblával látták el, a melynek fehér márvány lapján ez a felirat olvasható: »ltt lakott Kálvin János 1543—1564-ig*. A genfi protestantizmus e tényében az ősi prot. kegyelet elismerésre méltó. Csak a mi reformátoraink emléke még mindig nagyobb figyelmet, élénkebb egyháztörténeti érzéket és erősebb hitbuzgóságot és áldozatkészséget érdemelne. A vasárnapi iskolák száma örvendetesen emelkedik. Németországban. 1898-ban Dalion főegyháyi tanácsos jelentése szerint volt 1647 vasárnapi iskola, amelyeknek tanítása a templomok és az iskolák között volt megosztva. 460 ezer gyermek látogatta s 318 ezer tanító, illetve tanítónő végzi a vallásos oktatást. Angliában, mint Dalton kifejtette, 6-szor annyi a vasárnapi iskolák száma, mint Németországban, s ott még intenzivebb alakban is végzik a vallásos oktatást. A csoportrendszerű vasárnapi iskolák mellett még 4261 gyermekistentiszteletet is tartanak Németországban, a melyet 335 ezer gyermek látogat évenként. A lutheri bel- és külmissziói társulat Németországban július 19-ikén tartotta 50 éves fennállásának jubileumát Gunzenhausenben. Ez is egyike azoknak a német prot. egyesületeknek, a melyek igen buzgó munkásságot fejtenek ki az egész vonalon. Valóságos szemlét tartott a társulat a belmissziói tevékenység összes ágai s a külmisszió terrénumai felett. Annál fájdalmasabban esik konstatálnunk, hogy nálunk a belmissziói munkásság is még csak a kezdetnek kezdetén van, úgy hogy a külmisszióra még csak nem is gondolhatunk. Az evangélizáció a maga tág mezejével az a feladat, a melynek megoldása hazai prot. egyházunknak egyik önmaga iránt való legfontosabb joga és elodázhatatlan kötelessége. Mert ha addig élünk, míg »a honnak* élünk, e honban akkor élünk igazán, ha most és mindenkoron az evangéliumban és az evangéliumnak élünk. Ugy legyen Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. Hirek Olaszországból. Alig kell mondani, hogy a pápa Angolország vallási mozgalmában biztos jelét látja annak, hogy Anglia legközelébb teljesen beleolvad a római egyházba. Erre vall azon levele, melyet a papságra készülő angol ifjűság részére alapított kollégiumhoz intézett. Az angolok —űgymond — mindinkább elfogadják a római egyház rítusát. Nem sokára magukévá teszik szent vallásunk lényegét. Az anglikán egyházban mai napság nagy hajlandóság mutatkozik a római katholicizmussal rokonszenvezés iránt s ez megerősít ama reményben, hogy Anglia bizonyosan beleolvad a római katholicizmusba. Megjegyzendő azonban, hogy az anglikán egyháznak 3900 befolyásos tagja (köztük 30 főnemes, 50 a parlament tagja és 1300 a vallás szolgája) kérvényt nyújtott be a királynőhöz, hogy kímélje meg a nemzetet a papi járom újabb terheitől. E mellett is az olasz klerikális sajtó valósággal ujjong; az Unita Catolika március 14-én egy cikkében reményét fejezi ki az iránt, hogy rövid idő alatt egy nagyszerű politikai-vallási krizis fog előállani teljesen a római katolicizmus javára. Többek közt így ir: A katholikusok bizalommal várják ezt a napot. Áldják a Gondviselést, hogy Ausztria német államaiban a nemzeti fanatizmusszülte jelentéktelen veszteségeket az egyház csodálatos nyereségeivel kipótolja a szenteknek amaz ősrégi hazájában. Mindenesetre a legoptimisztikusabb felfogás, akár az egyház »jelentéktelen veszteségeit*, akár csodálatos nyereségeit* vettük figyelembe. Egy független napilap, a Gorriere della Sera, egészen más szemmel látja a dolgokat. A jövő megmutatja, hogy ennek van igaza. A rituálisták vakmerőségére célozva így ír: A bátorságban erő van, de ez magában nem elegendő, különösen olyan országban, mint Anglia, a hol minden egység érvényt tud szerezni, a hol a közügyben mindennek megosztását látjuk, a hol mindig éber a vallásos öntudat és a hol ebben a tekintetben félrevezetésről szó sem lehet. Ez az oka, hogy ez a krizis is ügy folyhat le, mint az 1850/51-iki, tehát a nélkül, hogy Angliának nagy fájdalmakat okozna és a Vatikánnak nagy örömöt szerezne. A pápáról levén szó, jelezzük, hogy a XXI. század első évét szent évnek nyilvánította. Emlékünkben él, hogy a zsidók minden ötvenedik évet megjubiláltak, a mikor a rabszolgákat felszabadították, az elkövetett bűnöket megbocsátották, az adósságokat törölték s a vagyont visszaadták előbbi tulajdonosaiknak. — Ezt az intézményt hozta szokásba a római egyház a szent év neve alatt. Vili. Bonifácius pápa kétségtelenül a zsidók jubilálására gondolt, mikor ezt a szokást életbe léptette ; de a római egyház csak a bűnöket bocsátja meg összes híveinek. Az első szent év az 1300-dik volt, utoljára XII. Leo rendelt szent évet 1825-ben. A XXI-ik szent év a folyó év december 24-ével kezdődik és 1900. december 24-én végződik. Ezt az teszi eredetivé, hogy a főbűnöket Rómába zarándoklás nélkül is megbocsátja. A pápai bulla ezt mondja: Ezen jubileumi év folyama alatt az Úrban kegyelmesen teljes bűnbocsánatot adunk mindkét nembeli összes hívő keresztyéneknek, kik valóban megbánják, megvallják bűneiket és áldoznak, ha meg fogják látogatni Rómában a szent Péter és Pál, a lateránumi szent János és Szűz Mária Maggiore templomait, legalább egyszer naponta 20 napon át megszakítás nélkül vagy megszakítva is, ha Rómaban maradnak. Ha zarándokok gyanánt érkeznek, legalább tíz napig kötelesek az említett templomokban ájtatoskodni, kérvén Istent, hogy terjeszsze az egyházat, pusztítsa el az eretnekeket, tegye egyetértővé a katholikus királyokat és adjon üdvösséget a keresztyén népnek. És 70*