Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-27 / 35. szám

mivel megtörténhetik, hogy sokan jóakaratuk mellett sem teljesíthetik semmiképen vagy csak részben a fent előírtakat, a mennyiben vagy megbetegesznek az útban, vagy más akadályozó körülmény jön közbe: jóakaratukra való tekintetből megengedjük, hogy ha valóban megbánják, meggyónják bűneiket és áldoznak, ők is részesüljenek ezen bűnbocsánatban ép úgy, mintha valóban meglátogatták volna ezeket a templomokat a jelzett napokon. Eszerint ő szentsége a protestánsok iránt is előzékenységet hajlandó tanúsítani, a mennyiben az összes keresztyénekről beszél »orbis terrarum*. A szent atya merész felhívását azonban mi aligha veszszük figyelembe, mert nekünk mégis csak Annak bűnbocsátó kegyelme kell, ki azt mondá magáról, hogy »az ő vére minden bűneinkből megtisztít®. Említést tettem már egy ízben arról az egyházi mozgalomról, melynek Chieti és Borelló a színhelye.1

A mozgalom napról-napra erősödik, bár a plébánosok és misszionáriusaik nagy erőt fejtenek ki ellene. Chieti püspöke kiátkozással fenyegeti azokat, a kik evangéliumi összejöveteleken részt vesznek, jegyzékbe veszik őket, azzal ijesztgetik, hogy az evangéliumi összejövetelekre 2—2 frank fizetése mellett lehet elmenni, felbérelik az ifjúságot, hogy tüntetéssel zavarják azok istentiszteletét, a püspöki templomban minden vasárnap egy hitszónok dörög a protestánsok ellen. Ámde az új áttérők sem visszafordúini, sem megsemmisülni nem hajlandók, ellenkezőleg szavaikkal s testeikkel propagandát csinálnak új hitük mellett. Az összejövetelek helyisége, mely körülbelül 70 személyt tud befogadni, mindig megtelik, sőt elégtelennek bizonyul, beszereztek már egy jó harmoniumot és buzgalommal tanulják az énekeket az új protestánsok. Borellóban minden tizenötödik nap istentiszteletet tartanak. Borelló Chietitől négy órányira van kocsin (vasúti összeköttetése még nincs). Ez a város egy sziklán fekszik, »hegyen épült városra* emlékeztet. A klérus itt is akadályokat igyekszik gördíteni az evangélium prédikálása elé. Három jezsuita hittérítő foglalkozik azzal, hogy tizenöt napon át, naponta háromszor prédikálnak itt, a protestantizmus ellen 4 század óta irányuló összes vádakat hallatlan buzgalommal terjesztgetik. Az eredmény nem marad el, a szenvedély ki-kitör. De Borelló népe értelmét nem sokáig lehet félrevezetni és az evangélisták folytatják hitük terjesztését, közbecsüléstől környezve. Egy 18 éves fiatal ember, miután végighallgatott egy evangéliumi hitszónoklatot, kinyilvánította a protestantizmushoz csatlakozását. Egyik pajtása erre így felelt: »Nem teheted, nem tudsz olvasni*. Ebből látszik, hogy általános felfogás szerint tanulni kell ahhoz, hogy valaki evangélikus lehessen. Borellóban több protestáns vallási szertartás folyt le mind a legtökéletesebb rendben. Ennek oka Amerika. Abruzzában (itt esnek az említett városok) nagy a nyomor; a parasztság, hogy kifizethesse adósságait és némi jólétre tegyen szert, odahagyja hazáját és Északamerikába 1 Lásd e lap 23 számát. megy szerencsét próbálni. Néhány évi munka után visszatér hazájába, hozva magával kevés pénzt, némi angol műveltséget és ... a protestánsok nagyrabecsülését. Gyakran biblia van a zsebében és szeretettel nyilatkozik az evangélikus hitről. Ez azon lelkészeknek köszönhető, a kik az Egyesült-Államokban letelepült olaszok között működnek s így közvetve krisztusi világosságot és életet visznek az anyaországba is. Kevéssel ezelőtt a valdensi evangélizáló társaság ügynöke, ki rendszerint vezeti a borellói istentiszteletet, fogságba jutott a Pietra-Terrassana vasúton, hol néhány traktátust már elosztott és egy nagy teremben terjesztette a meleget és világosságot. Elmondták neki, hogy többen elmentek Északamerikába, megszerezték a Szentírást s • mivel nem tudtak már bizalommal viseltetni sem papjaik iránt, sem a pápa vallása iránt, óhajtják olvasni és hallani az evangélium magyarázatát. Kijelentették, hogy ők is szeretnének csatlakozni a vallási mozgalomhoz. A legelszántabbak meg is vették a traktátusokat és készek ma gyarázni azoknak, a kik az evangélium ismeretében kevesebbre haladtak náluk. Az evangélizálásnak nagyon jól foly a munkája Speziában is, mely 33 éve tart. Egy angol lelkész : Clarké Eduárd indította meg az evangélizálást a saját költségén számos nehézség közepette. Istenes működése folytán több evangéliumi iskola nyílt meg úgy magában Speziában, mint környékén, Rebuccóban, Marolában, Campigliában, Pistoiában. Speziában van egy intézet 900 tanulóval s egy leány-árvaházzal, mely 32 árvát lát el élelemmel. Marolában is van menhely lányok számára 17 gyermekkel. Rebucco, Marola és Campigíia evangélikus iskoláiban 339 gyermek tanul, Pistoiában 54. Ebből kitűnik, hogy mily istenáldás lebeg e munka fölött. Speziában a methodisla misszió is tart fenn iskolát 362 tanulóval. Ezeket az iskolákat Panizzi tanfelügyelő látogatja és irántuk benső érdeklődést mutat. Foránóban új munkamezőre találunk. Több mint két éve, Angelini lelkész ott templomot építtetett. Azóta a fanatikus katholikusok minden eszközzel ártani igyekeznek neki és az új áttérteknek. Bárha kis számmal vannak is, de elég erősek. Végre a Vatikánhoz fordúltak, hogy küldjön Foránóba egy ügyes papot, a ki az eretnekség ellen megvédje a katholicizmust. A Vatikán kérésüknek eleget téve, Pezzanit küldötte hozzájuk, a ki alig érkezett meg, mindent elkövetett a nép fanatizálására, bár az békés természetű. Oly sikerrel működött, hogy tíz városi tanácsost megnyert ügyének. De kevéssel előbb egy levelet kapott Angelini lelkész, mely őt Foránó »egyetlen jóltevőjé«-nek nevezi és felsorolja mindazt a jót, a mit ott cselekedett. Ezt 158 ember írta alá, többen a tanácsosok közül is-Mit tesz a plébánus, hasonló okmány birtokában ? Vakmerőséggel fizet és a legvilágosabban elferdített rágalmakat hoz forgalomba Angelini ellen. Csakhamar megjelennek