Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-27 / 35. szám

10 lelkészből és 10 presbiterből álló deputáeió küldetett ki. Örömmel üdvözölte az egyetemes zsinat a haagai béke­konferenciát és benne »nagy történeti jelenséget < s »a világtörténetben való nagy haladást* látott. Dicsérettel emlékezett meg »a zsidó faj energiájáról és ügyességéről« is a zsidó misszió tárgyalásánál. A zsinaton dr. Stuart James délafiikai misszionárius, theol. és orvosi doktor elnökölt. A sleswig-holsteini lelkészi értekezleten szept. 4—15. napjain következő 1, sőt 4 órás előadások és vitakérdé­sek kerülnek napirendre: A hegyi beszéd dogmatikai elő­feltételei, Buekmann szuperintendenstől; az igazságosságról szóló tan Jézusnál, Jakabnál és Pálnál, Mühlau kiéli tanár­tól ; Genesis 1. és 2. fejezete vallástörténeti szempontból tekintve, Lindner lipcsei tanártól; Jézus hite és a Jézus­ban való hit, Meyer szuperintendenstől; a hermannsburgi misszió, Haccius missziói igazgatótól; a diakonia s a dia­koniaegyletek, Pentzlin prápozitustól: az úrvacsorai peri­copa Becker kiéli préposttól; Jezsaiás 7. és 53. fejezete Klostermann kiéli tanártól; a biblia és a kijelentés, Haack sverini főegyház tanácsostól; Kierkegaard világnézetéről Claussen düppeli lelkésztől; Parzival, Mühlau kiéli tanár­tól ; Jezsaiás 40. fejezete, Thomsen zarpeni préposttól; a Formula Concordiae s a megigazulásról szóló lutheri tan, Bouwetzsch göttingai tanártól; Krisztus diakoniája, Brütt­ner hannoverai lelkésztől, s a misszió, mint egyleti ügy (talán az egyháztól elszakítva?), Bernhardt nagysalitzi prápozitustól. Valóban sok türelem és figyelem kell e mélyen járó hittani kérdések tárgyalásához és meghallga­tásához. De német testvéreink arra is ráérnek. Tárgyal­ják e kérdéseket nemcsak az irodalomban, hanem az értekezleteken is. Minekünk Magyarországon sem az érte­kezleteken, sem pedig az irodalomban nincsen helyünk, terünk és időnk tudományos theológiai kérdések megvi­tatására. Gerock-kal szólva: valóban, mi magyar protes­tánsok Krisztus egyháza »szolgai alakjának* hordozói vagyunk. De azért ne essünk kétségbe. Hisz' egyházi és irodalmi téren már nálunk is kezd virradni papi és tanári körökken egyaránt! A pápa országába Ausztria-Magyarországból is bőven folynak az egykoron >peccata Germanorum« neve alatt isme­retesekké vált kegyes Péter-fillérek. A »Pesti Hirlap<?-ban a minap azt olvastam: Bécsből jelentik, hogy csak most lett köztudomásu, hogy a király a királyné halála alkalmából a hagyatéki tárgyalás után a pápának 100 ezer frtnyi ado­mányt juttatott. Megemlítésre méltó, hogy az utóbbi évek­ben a monarchiában gyűjtött Péter-fillérek havonként 50 ezer írtra emekedtek. Az adományok legnagyobb részét a bécsi nunciatura gyűjti és küldi Rómába. A vatikán budgetje évenként több mint 7 milliói frankot tesz, s mint ujabban hirlik, a rossz gazdálkodás folytán nagyobb taka­rékosságot igényel. Mint mondják, a pápa vagyona az eretnek angol bankokban van elhelyezve. S aztán mondja valaki, hogy a pápa országa nem >e világból való«. Mert hát e világ fejedelmének szüksége van fényre, pénzre és költséges képviseletre Rómában és a fejedelmi udvaroknál. Mertei Therdu^h, a bíborosok nesztora halt meg július 11-ikén szülőhelyén Allumiereben Civitavecchia mellett. A mult században Olaszországba költözött bajor szülőktől szül. 1806-ban. Rövid ideig jogot tanult, de a nagy dip­lomata Antonelli ösztönzésére a római prálaturába ment át és fokról-fokra emelkedett. 1848-ban a Rota auditora lett, majd IX. Pius által a politikai reformok bizottságá­nak tagjává választatott, s az 1848-iki liberális szervezet az ő tollából való. 1858-ban kardinális lett, a papi jelle­get azonban soha sem nyerte meg, hanem élte végéig diakónus maradt. Az ismeretes Luca kardinális halála után XIII. Leó pápa a római egyház alkancellárjává nevezte ki. Kardinális pappá és püspökké aggkora dacára sohasem lehetett. A keresztyén régiségtannak egyik szor­galmas búvára volt s az archáologiai egyesület gyűlésein, a melyek a pápai kancellária palotájában tartattak, szor­galmasan vett részt. A biboros-kollégium egyik legjelesebb tagját gyászolja benne. A haagai békekonferencia — mint előrelátható volt — nem sok eredménynyel oszlott fel. Egyetlen gyakorlati eredménye nem annyira a békére, mint inkább a háború humánusabb viselésére vonatkozik. A politikai ellentétek sokkal nagyobbak, hogysem pozitívebb természetű béke­javaslatokra vagy tervezetekre lehetett volna kilátásunk az európai hatalmasságok között. Anglia és Németország helyzete korántsem olyan, hogy kardját állandóan hüve­lyében tarthatná. A békebiróságra vonatkozó javaslatok Bem valami sokat igérők. 56 szép §-át nagyon illuzóriussá teszi az a gyenge kis megjegyzés: »ha a körülmények megengedik*. Igazán Talleyrand diplomatikus nyelvezetére emlékeztető kis megjegyzés! Az 1870. háborút mikép intézhette volna el egy békebiróság ? Úgy látszik, a his­tóriát nem ismerik eléggé a haagai urak! — jegyzi meg helyesen Luthardt lapja. És aztán Oroszország politikusai vagy maga a békecár komolyan akarja-e a békét? Hisz' saját birodalmuk vallásfelekezetei között sincsen meg a béke. A hatalmas Pobedonoszeff gondoskodik majd arról, hogy béke ne legyen az éjszaki birodalomban. De azért csak készítsük elő a világbéke állapotát, Kant szerint a gyakorlati ész ez alapposstulátumát, mi nélkül a berlini Paulsen szerint morálról és politikáról szólani sem lehet. Ez oldalról a haagai konferencia is rendkívül érdekes és tanulságos lehet. A testvérgyülekezet egyetemes zsinata e tavaszon ülé­sezett Herrnhutban. 1869 óta tíz évenként egyszer ülése­zik. Másfél hónapig tartottak az ülések, a melyeknek határozatai az életrevaló ev. egyháznak szervezetét és tanát érintik, és a pogánymisszió kérdését szabályozták. Az ó- és új-szövetségi »isteni igében« látja a ker. hit és erkölcsi élet zsinórmértékét és minden tan kizárólagos forrását. A Krisztusról, mint megfeszített és feltámadott ember- és istenfiáról, az emberiség üdvözítőjéről és meg­váltójáról szóló tan az evangélium főtana. Pogány misz­sziója köréből felette érdekes és tanulságos dolgokat tár­gyalt e zsinat, mely e gyülekezetben kiváló hitbuzgóságról tanúskodik. A cseh és morva atyafiaknak nagyobb autono-70

Next

/
Oldalképek
Tartalom