Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-20 / 34. szám
történelemben is és legerősebb bizonyítéka annak, hogy magyar ember előtt nincs vallási súrlódásnak helye akkor, a mikor magyarságról van szó. Ezt leirja hűen Héjas Pál főgimnáziumi tanár abban az életrajzban, melyet Császári Józsa Pál dr., az intézet alapítása kezdetén volt első theologiai tanáráról adott, mit az értesítő 56 lapon át közöl. Ez az életrajz megírása egyszersmind az iskola monográfiájának. Tudományos értéke van annak a Császári Pál által kiadott s az értesítő által szintén közlött filozófiai disszertációnak, mely a >valódi bölcsészt transcendentalis dolgokban jellemző merész lépésről (periculum)« beszél. Eredeti latin nyelven van közölve és magyar fordításban is olvasható. Az értesítőnek van egy speciális közleménye is. Matter János főgimn. tanár irt néprajzi tanulmányt »Trencsénmegyei drótosainkéról. Ez a rajz 96 oldalra terjed s a maga nemében egyedülinek mondható. Történelmi, irodalmi, nyelvészeti és nemzetiségi, költészeti szempontból pompásan van megírva. Reánk magyarokra annyi érdekkel bír, mint tót atyánkfiaira, de érdekkel birna a külföldiekre nézve is, ha lefordítanák; mert tájékoznák magukat, hogy mi a különbség a tót és a magyar közt. — Ezután az intézet elsőrendű szertárairól ad számot és közli a lefolyt évi statisztikai adatokat. A tanári kar 19 tagot számlált. Az intézetnek volt 293 növendéke. E/ek közül levizsgázott 182 és pedig jelesen 20, jól 49, elégségesen 158, a többi egy vagy több tárgyból elégtelenül. Az érettségi vizsgálatokra jelentkezett 28. Ezekből jelesen érett lett 2, jól 7, egyszerűen 16. — Az ifjúsági körök és segélyegyletek működése említésre méltó. Jutalmak, pályadíjak tekintélyes összegben adattak ki. A vallásos és erkölcsös nevelés teljes mértékben érvényesült. Jövő tanévre a beiratások szept. 1—3. napjain lesznek. Az internátus díja 10 hóra 50 frt. Tandíj 24 frt. Egyéb járulék 6 frt 75 kr. A rimaszombati eyyesült prot. főgimnáziumról Bodor István igazgató adott értesítőt. Az iskola és az egyesülés történetét 1803-tól kezdve tüzetesen és tételesen közli az értesítő; a jövő nem szorul kutatásra e tekintetben. — Az iskolában a tanítás és nevelés feltétlenül családias, a minek üdvös eredménye volt és van. Tápintézete első helyen áll Tanulói vallás-erkölcséről, testi épségéről a szellemi munkán felül kiválóan gondoskodik. Az ifjúság viselkedése e munkássággal szemben kifogástalan és dicséretes, ezt igazolja az ifjúsági körök szorgalma, a pályadíjak, jutalmak és ösztöndijak tekintélyes mennyisége. Volt az intézetnek 336 növendéke. Ezek közül levizsgázott jelesen: 31, jól: 46, elégségesen: 202, a többi: elégtelenül. Az érettségi vizsgálatot kiállotta: 35. Ezek közül theologiára megy 7, bölcsészetre 3, jogi pályára 9, orvosira 1, mérnökire 1, gazdaságira 4, erdészetre 1, bányászatira 1, hivatalnokira 5, katonaira 4. — Jövő tanévre a beiratás ideje szept. 1—3. napjain lesz. Alfa. TÁRCA. A hit világából. Oldjuk le saruinkat, mert a hit világába lépünk, — annak a hitnek legbensőbb szentélyébe, mely az ismeretet megvilágítva, az érzelmet megnemesítve és az akaratot megerősítve, alapját, támaszát és talpkövét képezi a história bizonyságai szerint a népek és nemzetek fenmaradásának és agészséges életfejlődésének most és mindenkoron. Goethe szerint a hit és hitetlenség küzdelme az emberiség történetén végig vonuló legnagyobb küzdelem, a melyhez egyrészt a népek és nemzetek boldogulásának örömélete, másrészt pedig azok romlásának szomorú drámája fűződik az egész vonalon. Tekintsünk hát belé annak a hitnek belső világába. Tanulságunkra és épülésünkre fog szolgálni. I. A hitnek kérdése nem a theologust érdekli csupán, hanem az embert a maga egész teljességében, személyisége összes vonatkozásaiban. Ép azért első sorban nem is elméleti, hanem főleg gyakorlati jelentősége van a hit kérdésének. E hit belső lényegének és gyakorlati jelentőségének a föltüntetése fogja képezni további feladatunkat. Vannak emberek, a kik azt mondják, hogy ők nem hihetnek, sőt korunk művelt vagy tudós emberétől meg sem kívánhatjuk, hogy higyjék. Észszerű meggyőző okokkal hogy győzhetnők meg őket, p. o. arról, hogy Isten van, vagy hogy Krisztus az istenfia, és akkor hinnének, ellenesetben nem. Ez ellenvetésre csak azt mondhatjuk, hogy az esetben nincs is szükségük hivésre, ha természettudományi vagy filozófiai alapon bebizonyíthatnók előttük az Isten létét vagy Krisztus istenségét. Ilyen bizonyítékok, mint p. o. az antológiai vagy teleológiai a vallás szempontjából csaknem terméketlennek bizonyultak, és soha senkit sem győztek meg azok közül, a kik épen meggyőzve lenni nem akartak. De nem is ebben rejlik a nagy nehézség. A világ a hitben épen nem szűkölködik. Hiszen az minden fantasztának, mihelyt annak theóriája rája nézve kedvező és abban máskülönben is hiszen. Hisz' korunk ezer meg ezer »művelt embere* még néhány évtizeddel ezelőtt Darwin, Haeckel és még néhány természettudós egyszerű állítására szentül hitte, hogy az ember a majomtól származik, és épen nem ellenőrizte azt, hogy a mai majom és az ember közötti ű. n. átmeneti species teljesen hiányzik. És ma is ezer meg ezer férfiú és nő hiszen Németországban Nietzsche »úri moráljában«, és az »Ubermensch« aphorisztikus bizarr gondolataiban, ha mindjárt ma már tombol és őrjöng is eszeveszettségében azok alkotója anyja karjai között. S álljon elő ma bárki is a maga képtelen filoz. atheizmusával, és azonnal készen áll a hivők egész serege épen »a műveltek* táborából. A »hinni akaráson« fordul meg tehát minden, mert ebben áll a hit kezdete és további megnövelkedésének feltétele. Ez akarás nélkül nehéz a hitet megtalálni vagy