Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

kezeteiket gondozza a káplán. Pásztorok szavazásra buzdítják vagy vezérlik nyájaikat. Tehetik, mert a törvény elnéző. Régen volt, a köztársaság első időszakában, midőn Rómában a »ius strictum« uralkodott; ma már a méltányossági jog a közkeletű. A méltányosságnak pedig épen úgy nincsen határa, mint az irgalomnak. Egyházi szempontból teljesen közömbös dolog, hogy a törvények ós a protestáns alapelvek megsértése minő politikai pártprogramra érdeké ben történik. Tény, hogy megtörténik mindeniknek az érdekében. Es ez roppant nagy hiba. Ha áll az, hogy a politika az exigenciák tudománya, ugyan ki fog annak eszményeiből, cselekvényeiből ideált meríthetni, ki fog abból követendő eszményi következtetéseket kivonhatni? Hiszen ha valahol: a politikában nyerte legtelje sebb megvalósulását a jezsuita morál intencionalizmusa; a politika a megtestesült jezuitizmus. Vájjon lehet-e, kell-e az eszményi czélokra törekvő egyháznak, a legszentebb, a legmagasztosabb eszményeket hirdető egyháziaknak valamitől, mint épen ettől tartózkodniok ? Az említett nyilt levél, egy egyházmegyei gondnok úr tollából, a lehető legvilágosabban illustrálja nekünk, hogy mit várhat egyházunk, mit várhatnak egyháziaink a politikai életben kifejtett, tehát a politikai jogok egyszerű gyakorlásán túlterjedő, tevékenység jutalmául. A nemezis mindig nyomában jár a hibás lépéseknek. Most csak a függetlenségi érzelműekről szól az ének, de legyünk tisztában azzal, hogy alkalomadtán ugyan ez a tenor szólal meg a máspártiak ellen is. Nevezett egyházmegyei gondnok úr kijelenti ama meggyőződósét, hogy a legutóbbi választások alkalmával az ellenzék megfogyatkozását csak részben lehet a kormány erőszakoskodásának, vesztegetéseinek tulajdonítani. Amaz érzékeny veszteség valódi oka Tisza Kálmánnak nagyváradi programmbeszódében megnyilatkozó ama, nem utolsó kortesfogás volt, hogy a kálvinista papoknak kilátásba helyezte a 800 frt minimumot. »Erre a mi szegényebb papságunk eddigelé hathatós tevékenysége egyszerre megszűnt s ha egyesek szavaztak is a függetlenségi pátra, sokan a nagyobb jelentőségű választási szerepléstől tartózkodtak.<r Mindezt nevezett gondnok úr, »úgy is mint a beregi függetlenségi párt elnökecc maga tapasztalta. íme egyszerre mennyi vád háramlik a szegény lelkészek fejére egy egyházmegyei gondnok úrtól, ki pártelnök is. Rájok süti, hogy a múltban az egyházi törvény ellenére »nagyobb jelentőségű választási szereplést® folytattak, — a mi különben nem épen minden dicséret nélkül van felemlítve. Aztán fordul a kocka. Tisza Kálmán ((kilátásba helyezte« a 800 frtos minimumot ós a szegény papságnak eddigelé hathatós tevékenysége egyszerre megszűnt s a függetlenségi párt a választásoknál a miatt lényeges hátrányokat szenvedett . . . Mennyi szemrehányás van a függetlenségi párt elnök és egyházmegyei gondnok úr eme szavaiban a szegény papság ellen intézve ! Csak kilátásba helyeznek némi fizetésrendezést ós az a szegénységében is önálló, füg getlen elem, a református papság, direkte vagy indirekte, már nem a függetlenségi párt, hanem a kormány szekerét tolja. Ugyan mi fog lenni majd ezután, mikor a kilátásba helyezett segély a már szentesített törvény alapján folyósíttatni is fog? ! Természetesen úgy gondolkoznék minden egyháztag, hogy egyházának hűségét ós szolgálatát nyomorgások között is nemesen végző szolgáira felderülvén azok a jobb napok, a mikor már nem feltótlenül kell harcolni a mindennapi kenyérért, ezzel együtt ezen egyházi szolgáknak a mindennapi kenyér kiküzdésére lekötött ereje az egyházi élet belső felvirágoztatása előmozdítására felszabadul. De hát az egyháztag, még ha egyházmegyei gondnok is, másképen ítéli meg a helyzetet, mihelyt egyúttal párt-elnök is. Nem ez fog bekövetkezni. Nem az egyházi életnek fellendülését fogja előmozdítani a lelkészek nyomorának enyhítése, hanem »majd látni fogunk kihízott pásztorokat ós alig lézengő sovány nyájakat«. Igen! azok az eddig független elemek, ezután a »husos fazekak« köré gyülekeznek ós hagyják lézengeni a nyájat s tartózkodni fognak »a függetlenségi pártra sokkal nagyobb jelentőségű választási szerepléstők. És mindezt egy egyházmegyei gondnok mondja el s ő világosítja fel a nagy közönséget arról, hogy egyházának papjai mik voltak a függetlenségi pártra nézve a Tisza Kálmán kortesfogása előtt s mik lesznek a jövőben. A politikának az egyházba való behurcolása a legszomorúbb mivoltában tükröződik vissza ebben a hivatolt nyilt levélben. Az egyház, az egyháziak megtaposva, beszennyezve vannak odaállítva. A református lelkészek aljas pónzsóvár lelkek, kiket már egy puszta »igóret« megtántorít ós meggyőződésük megtagadására bír. Nemcsak. Tovább is terjed a politikai morál üdvös leckéje. A világ most már tisztán láthatja, hogy ezek a lelkészek az erkölcsi sülyedésnek a lehető legalsó fokára jutottak. »Mert (a mint) a lelkészeknek a 800 forintos minimumot kilátásba helyezték, előállott az az eset, hogy a hol 8—900 forintra felmegy is a lelkészi fizetés, ott árlejtést tartanak a jövedelemről, hogyminól kevesebb javadalmazást tün-