Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

kezeteiket gondozza a káplán. Pásztorok szava­zásra buzdítják vagy vezérlik nyájaikat. Tehetik, mert a törvény elnéző. Régen volt, a köztársa­ság első időszakában, midőn Rómában a »ius strictum« uralkodott; ma már a méltányossági jog a közkeletű. A méltányosságnak pedig épen úgy nincsen határa, mint az irgalomnak. Egyházi szempontból teljesen közömbös do­log, hogy a törvények ós a protestáns alapelvek megsértése minő politikai pártprogramra érdeké ben történik. Tény, hogy megtörténik mindenik­nek az érdekében. Es ez roppant nagy hiba. Ha áll az, hogy a politika az exigenciák tudománya, ugyan ki fog annak eszményeiből, cselekvényeiből ideált meríthetni, ki fog abból követendő eszményi következtetéseket kivonhatni? Hiszen ha valahol: a politikában nyerte legtelje sebb megvalósulását a jezsuita morál intencio­nalizmusa; a politika a megtestesült jezuitizmus. Vájjon lehet-e, kell-e az eszményi czélokra tö­rekvő egyháznak, a legszentebb, a legmagaszto­sabb eszményeket hirdető egyháziaknak valami­től, mint épen ettől tartózkodniok ? Az említett nyilt levél, egy egyházmegyei gondnok úr tollából, a lehető legvilágosabban illustrálja nekünk, hogy mit várhat egyházunk, mit várhatnak egyháziaink a politikai életben kifejtett, tehát a politikai jogok egyszerű gya­korlásán túlterjedő, tevékenység jutalmául. A ne­mezis mindig nyomában jár a hibás lépéseknek. Most csak a függetlenségi érzelműekről szól az ének, de legyünk tisztában azzal, hogy alkalom­adtán ugyan ez a tenor szólal meg a más­pártiak ellen is. Nevezett egyházmegyei gondnok úr kijelenti ama meggyőződósét, hogy a legutóbbi választások alkalmával az ellenzék megfogyatkozását csak részben lehet a kormány erőszakoskodásának, vesztegetéseinek tulajdonítani. Amaz érzékeny veszteség valódi oka Tisza Kálmánnak nagy­váradi programmbeszódében megnyilatkozó ama, nem utolsó kortesfogás volt, hogy a kálvinista papoknak kilátásba helyezte a 800 frt minimu­mot. »Erre a mi szegényebb papságunk eddig­elé hathatós tevékenysége egyszerre megszűnt s ha egyesek szavaztak is a függetlenségi pátra, sokan a nagyobb jelentőségű választási szereplés­től tartózkodtak.<r Mindezt nevezett gondnok úr, »úgy is mint a beregi függetlenségi párt elnökecc maga tapasztalta. íme egyszerre mennyi vád háramlik a sze­gény lelkészek fejére egy egyházmegyei gondnok úrtól, ki pártelnök is. Rájok süti, hogy a múltban az egyházi törvény ellenére »nagyobb jelentőségű választási szereplést® folytattak, — a mi külön­ben nem épen minden dicséret nélkül van fel­említve. Aztán fordul a kocka. Tisza Kálmán ((kilátásba helyezte« a 800 frtos minimumot ós a szegény papságnak eddigelé hathatós tevékeny­sége egyszerre megszűnt s a függetlenségi párt a választásoknál a miatt lényeges hátrányokat szenvedett . . . Mennyi szemrehányás van a füg­getlenségi párt elnök és egyházmegyei gondnok úr eme szavaiban a szegény papság ellen in­tézve ! Csak kilátásba helyeznek némi fizetés­rendezést ós az a szegénységében is önálló, füg getlen elem, a református papság, direkte vagy indirekte, már nem a függetlenségi párt, hanem a kormány szekerét tolja. Ugyan mi fog lenni majd ezután, mikor a kilátásba helyezett segély a már szentesített törvény alapján folyósíttatni is fog? ! Természetesen úgy gondolkoznék minden egyháztag, hogy egyházának hűségét ós szolgá­latát nyomorgások között is nemesen végző szol­gáira felderülvén azok a jobb napok, a mikor már nem feltótlenül kell harcolni a mindennapi kenyérért, ezzel együtt ezen egyházi szolgáknak a mindennapi kenyér kiküzdésére lekötött ereje az egyházi élet belső felvirágoztatása előmozdí­tására felszabadul. De hát az egyháztag, még ha egyházmegyei gondnok is, másképen ítéli meg a helyzetet, mihelyt egyúttal párt-elnök is. Nem ez fog bekövetkezni. Nem az egyházi életnek fellendülését fogja előmozdítani a lelké­szek nyomorának enyhítése, hanem »majd látni fogunk kihízott pásztorokat ós alig lézengő so­vány nyájakat«. Igen! azok az eddig független elemek, ezután a »husos fazekak« köré gyüle­keznek ós hagyják lézengeni a nyájat s tartóz­kodni fognak »a függetlenségi pártra sokkal na­gyobb jelentőségű választási szerepléstők. És mindezt egy egyházmegyei gondnok mondja el s ő világosítja fel a nagy közönséget arról, hogy egyházának papjai mik voltak a füg­getlenségi pártra nézve a Tisza Kálmán kortes­fogása előtt s mik lesznek a jövőben. A politi­kának az egyházba való behurcolása a legszo­morúbb mivoltában tükröződik vissza ebben a hivatolt nyilt levélben. Az egyház, az egyháziak megtaposva, beszennyezve vannak odaállítva. A református lelkészek aljas pónzsóvár lelkek, kiket már egy puszta »igóret« megtántorít ós meg­győződésük megtagadására bír. Nemcsak. Tovább is terjed a politikai morál üdvös leckéje. A világ most már tisztán láthatja, hogy ezek a lelkészek az erkölcsi sülyedésnek a lehető legalsó fokára jutottak. »Mert (a mint) a lelkészeknek a 800 fo­rintos minimumot kilátásba helyezték, előállott az az eset, hogy a hol 8—900 forintra felmegy is a lelkészi fizetés, ott árlejtést tartanak a jöve­delemről, hogyminól kevesebb javadalmazást tün-

Next

/
Oldalképek
Tartalom