Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

szűk azt azért, hogy egy a horvát határszélen fekvő, protestáns és magyar intézetre felhívjuk a t. olvasók figyelmét, mely szerény eszközökkel, de lángbuzgalmú apostolok tamogatása mellett végre megérhette, hogy míg egyrészt százados ünnepet ül s megüli kiváló Mecaenásaimak s az újabbak közül különösen Soltra Alajosnak emlékét, ki 30 ezer forintos ösztöndíj-alapítványt tett a csurgói növendékek részére; másrészt biztató auspiciumok mellett lépi át a jövő század küszöbét, mert végre valóban múzsákhoz méltó hajlékot avatnak föl a f. é. szeptember hó 14-ikén; a mely hajlék, hogy századokig terjeszsze a tiszta magyar szellemet, önzetlen hazafiságot, igaz protestáns gondolkodást, humanizmust és felvilágosodást, vallási türelmet, szabadságot, testvériséget és egyenlőséget, lelkünk lelkéből óhajtjuk. Somogy-Csurgő. Malter János, ev. ref. főgimn. tanár. KÜLFÖLD. A francia ex-papok Angliában. Tizennyolc volt francia r. kath. pap látogatott el a mult hetekben Angliába vezérüknek Bourriernek vezetése alatt, a wesleyanok londoni konferenciájának szives meghívására. Velők jött Whelpton, Franciaországban működő wesleyan misszionárius is, a ki mint tolmácsuk szerepelt a meetingeken. Ezek közül legnevezetesebb az, mely vasárnap (júl. 23-án) délután tartatott a St. James Hallban. Mr. Hughes a conferencia elnöke, nagy lelkesedést keltett a hallgatóságban, midőn élénken lerajzolta a francia papok mozgalmának eredetét és jellegét, a lelkesedést csak növelte Bourrier rövid felszólalása. A St. James Hallból az ex-papok csapala a Hampstead-be (London egyik külvárosa) a Lyndhurst-úti kongregációnalista templomba ment, a hol a nagy közönséggel együtt részt vettek az istentiszteleten. Wardlow Thompson lelkész az istentisztelet végeztével az első lelkész dr. Horton távollétében a gyülekezet nevében szívesen üdvözölte a francia testvéreket. Mr. Whelpton röviden vázolta a mozgalmat s felhívta Bourriert a szólásra. Az ex-abbé, a ki éveken át kimagasló helyet foglalt a marseillei klérusban, most pedig a Le Ghretian francais kiadója, még javakorabeli, jól megtermett barna arcú férfi, jellegzetes arcvonásokkal, az egész alak erős, szilárd elme benyomását -költi, francia nyelven beszélt a hazájabeli alsó klérus nehéz helyzetéről. Mint mondja, a konkordátum megfosztotta őket hajdani szabadságuktól. Most teljesen ki vannak szolgáltatva a püspökök kényének, a kik tűrhetetlen zsarnoksággal uralkodnak fölöttük. Ellenük a pápánál kerestek menedéket, de hiába. A pápák mindenkor az erősebbek mellé álltak. A püspökök azzal hallgattattak el a pápát, hogyha közbe lép, főjövedelmi forrása, a Péter-fillérek elmaradnak. Ez az egyházi zsarnokság támasztotta föl a mozgalmat. A papok látván a pápai tekintely tehetetlenségét, másfelé kezdettek segélyt keresni és az evangéliumban találták azt meg. A fanciák elkezdették a bibliát olvasni, a mit azelőtt nem tettek. S az eredmény a nagy reformmozgalom lett. Most még nem beszélhet francia reformációról, de egy bekövetkezőnek jeleit világosan láthatni. Miután Bourrier hatalmas beszédének velejét angolul Whelpton elmondotta valami nagyszerű látvány következett be. A jelenlevő kiváló emberek egy oly csoportja, a milyen együtt angol nonkonformista templomban alig látható, a szószék előtt való térre vonult s ott minden egyes ex-pap nevének említésére felállott és állva maradt, míg Mr. Whelpton életrajzát röviden előadta. Többen közülök dominikánusok voltak, egyik egy apáca-kolostor káplánja volt, a másik Arméniában hittérítő, ismét másik, kinek finom arca nagy intelligenciáját áruitat el, a Rómával való szakítása után súlyos helyzetbe került s kemény munkával tartotta főn magát Párisban. Közülök kettő-három rövid beszédet is tartott. Egyik elmondá, azért találta Róma igáját elviselhetetlennek. mivel az egyrészről bűnbe sodorta Őt, másrészről pedig megfosztá a gondolat szabadságától. A mi után epedett, most megtalálta Krisztusban. Egy másik, valami Costa nevű, elbeszélte, hogy az igazság után való lelki küzdelmeiben, egy paptársával beszélgetett Rómáról és a protestantizmusról. Társa kijelenté, hogy ő sohasem tudna protestánssá lenni. Szivesebben marad az, a mi, élve a bűnben, majd ha elöregszik, bűnei kiengesztelésére trappistává lesz ! Costát Angliában leginkább a családi istentiszteletek tartása leple meg. Katholikusoknál hallatlan az ilyesmi. »Bárkit ott ilyen vallási-gyakorlatokért kanonizálnának.« A jelenlevők szép összeget adakoztak a francia reformmozgalom javára — s az áldás elhangzása után véget ért ez a nevezetes istentisztelet. Bourrier a hét folyamán a Christiun World szerkesztőségét is, a szerkesztőség meghívására meglátogatta s ott bőveb ben beszélt munkájáról és terveiről. Hétfőn (júl. 30.) akar haza térni, mivel igen munkás ember s hazájának szüksége van rá. Mindenekelőtt lapját, a Le Chretien francaist akarja havi folyóiratból hetilappá átváltoztatni. Mely immár tízezer példányban jelenik meg s előfizetői nagy része r. kath. papokból áll. Ez a tény vaskos köteteknél is többet beszél. De hogy lapja új alakot ölthessen, nagyobb mérvű pártolásra van szüksége s hiszi, hogy e támogatást angol barátainál megtalálja, a kik munkája iránt való rokonszenvből előfizetői lesznek. Másik terve Párisban egy, az eszméjüket megtestesítő egyházat szervezni minélelőbb, mely menedéke és gyúpontja lenne mindazon francia katholikusoknak, a kik az evangéliumi reformért epednek. Ez egyház élén egy ex-pap lenne s szertartásukban a katholikus vallásos szertartásokból mindazt, ami megtartható megtartanák, hogy a nép katholikus érzületét meg ne sértsék, de tanban teljesen reformátusok lennének. S ez egyházat »Eglise francaise<-nek (francia egyháznak) neveznék. »A protestantizmus, a mint mi Franciaországban és a Continensen ismerjük — folytatá Bourrier — nagyon rideg a francia temperamentumnak. Talán az angol pro-