Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

tésszerö kezelésében találja a lényegest, az egyház jogi, szervezeti ós kormányzati életében ellenben csak annak segítő eszközét látja. E tekintetben teljesen ellentétes állásponton állunk a római egyházzal szemben. Itt a hierarchiai szervezet s a világuralmi kormányzás a fődolog, a melynek a vallásos szellemi élet csak alá van rendelve. Ez alapon az ev. egyház 3Va század óta a nyugat legelőkelőbb szellemi hatalmának bizonyult, s mégis máig sincsen egységes »ev. egyházunk« a szónak jogi értelmében véve, hanem igenis van számos nemzeti ev. partikulár egyházunk, a melyek jogilag semmiféle összefüggésben sem állanak egymással. A bensőnek eme inkongruenciájában rejlik a római egyházzal szemben a mi erőnk, de egyúttal a mi nyilvánvaló gyengeségünk is, mert alak és tartalom, jogi és szellemi vallásos élet a legszervesebb összefüggésben van egymással s az egyiknek lazulása a másikét vonja maga után. E ponton az ev. egyházfogalom javításra szorul, s annak fölismerése, illetve a német prot. egyház szervezeti ós képviseleti egységének megteremtése ma már a német prot. irányadó körökben elodázhatlan szükségnek van elismerve. Hogy ilyen egységesítésre való törekvésnek a helyi gyülekezet fogalmából kell kiindulnia, a prot. egyházjognak legsarkalatosabb igazságaihoz tartozik, másrészt azonban az is bizonyos, hogy az egyes gyülekezetnek vallásos egyházi élete minden independentisztikus törekvések mellőzésével az egyház egészével való szerves összefüggésében fejlődik csak ki egészségesen. E tekintetben a német protestántizmus már genezisénél fogva egy gyökeres hibában szenved. E reformáció ugyanis, hogy a pápa, császár és a birodalom el ne fojtsa, a birodalmi rendek védelme alá menekült, s az önálló szervezésre való törekvéstől eltekintve megelégedett az egyes teritoriumokban a legszükségesebb létalakokkal. De még akkor is nagyobb volt a nemzeti-egyházi összetartozás Németországban, mint manapság. A birodalom birodalmi ügynek tárgyalta az egyház ügyét, s az evang. rendek a smalkaldi szövetségben egységes protestánsoknak bizonyultak 1529-ben, s egységes hitvallóknak 1530-ban. Jött a nagy szakadás a luth. ós reform, között az orthodoxia korszakában, a melyet egyházjogilag sikerült a nagy választófejedelemnek áthidalnia azáltal, hogy kieszközölte a westfáli^i békében a reformátusoknak, mint »az ágostai hitvallás szövetségeseinek® birodalom jogi elismertetését s létrejött a római erőhatalommal szemben az egységes Corpus evangelicorum. A német nemzet római szent birodalma régi bálványának leclőlésével le kellett dőlnie az egységes ev. jogi közösségnek is, s az 1815-iki szegényes »Bundesferfassung« a politikai partikularizmus szétágazó medrébe terelte az egységes protestántizmust az egész vonalon. S ebben meghagyta azt az 1871-ben létesült német birodalmi egység is. Az új birodalmi szervezetnek egyetlen pontja sem volt tekintettel a prot. megkötöttségre, illetve szakadozottságra a római hierarchiai egységgel szemben. Bismarck herceg geniális politikája félreismerte azokat az előnyöket, a melyek a német császári birodalom szempontjából is a német protestántizmus egységes jogi szervezéséből következnének. Canossai egyházpolitikája karöltve járt a különleges parlikularisztikus prot egyházi érdekek ápolásával és fejlesztésével. A német prot. egyházi unió gondolatának magaslatára ez a nagy politikus ós lánglelkű német hazafi soha sem tudott emelkedni. S ennek a német ev. egységnek, mint ideálnak mégis tanulságos története van, úgy hogy e téren is a múltnak egészséges hagyományain épülnek föl a jelennek megvalósítandó eszményei és gyakorlati egyházi követelményei. Mindenekelőtt a szabad egyházi egyleti tevékenység messze túlhaladta a szövetségi szervezet által féltékenyen őrzött tartományegyházak határait. Az egyes tartományegyházak világi püspöki hatalma által eleintén bizalmatlanul fogadott Gusztáv Adolf-egyesületnek áldásos egységes ev. működését 1848. tavaszán az egységes német nemzeti evang. egyház eszméje követte, s az 1850—52. években a porosz és württembergi királyok hathatós támogatása mellett létrejött a ma már sajnosan elaggott ú. n. eisenachi konferencia, a melyen a német prot. tartományegyházak csaknem teljes számmal voltak képviselve. A német bibliai szöveg revíziója körül teljesített fáradozása még egyik legmaradandóbb alkotása. Az új birodalmi szervezet megalkotása alkalmából Brückner apát, s a Flak-Hermann-féle uniós aerában a porosz tartományegyházi egyetemes zsinati rendezet 19. §-a fáradozott a német ev. egyháztestek egységesítése, vagy legalább tömörülése körül. A kultúrharc áldatlan küzdelmei azonban nem engedték meg ez uniós tervezetek megvalósulását, s a mint a canossai egyházpolitika csaknem teljesen kapitulált Róma előtt s a pápás világuralom épen a német prot. császári birodalomban érte el tetőpontját sőt a német birodalmi egység ősi ellensége: a centrumpárt a legnagyobb és legbefolyásosabb politikai párt lett Németországban, létrejött, igazán a 12-ik órában az ev. prot. érdekek megvédésére a ma már 120 tagot számláló »Evangelischer Bund«, s képviseli máig is hatalmas szóval nagyszámú kiadványaival ós lelkes óvi nagygyűléseivel a német