Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

prot. tartományegyházak unióját. Ezek egyikén, a stuttgartin épen Lechler apát és lipcsei theol. professzor egy német ev. szövetségi tervezetet terjesztett elő, majd KaM egyházjogi tanár egy német ev. birodalmi zsinatnak összehívása körül fáradozott 1891-ben, mely viszont a berlini főegyházi tanács habozó magatartásán hajótörést szenvedett. Végül napjainkban megélhettük a jeruzsálemi német prot. templom fölavatása alkalmával az összes német prot. egyházkormányzatoknak egységes képviseletét, s mint tudjuk, a német császár teljesen a német ev. egyházegység szellemében beszélt és cselekedett ez ünnepélyeken, s ugyanazt tette a bajor ev. tartományegyház képviselője is. Sajnos azonban hogy, e német ev. egyházi szövetség ábrándképe is csak fatamorgánának bizonyult, a mi a keleten különben sem szokatlan dolog. így hát ma a német prot. egyházi uniónak az eszméje az irodalomra és a szabad szövetkezési tevékenységre van utalva. Irodalmi körökből legújabban Schmid württenbergi lelkésznek »az ev. egyház jogi helyzete Németországbana és Bamberg góthai főiskolatanácsos »a német ev. egyházi szövetsóg« című tanulmánya érdemel említést és komolyabb megfigyelést. E történeti fejtegetések után közelebbről a német protestáns tartományegyházak szorosabb tömörülése szükségességének behatóbb megvilágítására tér át Beyschlag professzor. A német birodalmi egységnek egyik legszorosabb folyománya a német prot. tartományegyházak uniója, mely különösen a német politikai ós szociális kolóniákon ébredező német ev. diaspora hathatósabb támogatása szempontjából bizonyulnék be áldásosnak. Ma az evangéliumnak a keleten ós a német kolóniában való terjesztése ós anyagi támogatása körül olyan quasi-féle főegyházi hatóságnak a berlini porosz főegyházi tanács nőtte ki magát, s mint ilyen gyakorolja is főhatósági jogait ós kötelességeit — hallgatag elismeréssel a 29 német tartományegyház részéről. Miért nem részesülhetne e jogok és kötelességek gyakorlásában kölcsönösen a szász, hannoverai és württembergi tartományegyház is p. o. a clar-essalaami vagy római templomépítés ós ev. egyházalapítás körül? Sajnos, az utóbbit is, a melyre pedig 300 ezer márka jött össze közadakozásból, megtudták hiúsítani a legújabb porosz egyházpolitikának a pápás világuralomra irányuló tekintetei. A német protestantizmusnak külső egyházpolitikai képviselete tehát sürgőssé teszi a német prot. tartományegyháznak szorosabb egyesülését. De szükségessé teszik azt, •— mint cikkünk elején a rezolúcióban is érintve van — a belső egyházi feladatok is. Az istentisztelet, a nevelés ós oktatás, a fegyelem ós erkölcsiség, s a szektaság ezer meg ezer kérdései számos reformot igényelnek, ós egységes német prot. megoldásra szorulnak. Az istentisztelet, az énekes könyv, az irás szövege ós olvasás tekintetében van ma bizonyos hajlam az egységesítés felé a német protestantizmusban, a mely máskülönben Richter egyházjogtana szerint igazán »a 29 német tartományegyházi és iskolai rendezetek külső aggregátumánál a egyébnek aligha tekinthető. S a szégyenletes állapotnak minden tekintetben mindenben a német prot. egyházi gyakorlati állapotok is megfelelnek. A tartományegyházi despotikus és absolutistikus képviselet mellett alig van szava az ev. szervezet legelső alapelvének, a helyi gyülekezetnek, s a sok konsistoriális gyámkodás ma oddáig vitte a dolgot, hogy a német egységes birodalmi szervezetnek még legegyszerűbb egyházi folyományait sem tudták megvonni Németországban Van általános német állampolgárságuk, de azért ev. egyházi téren még máig is virágzik a régi külső szövetségi partikulárizmus. Máig sincsen — s ez valóban szégyenletes állapot — német ev. theol. egyházi kandidatura, s nincs német ev. gyülekezeti polgári jog, mi nélkül pedig egységes német prot. egyházi ós irodalmi életről ós külső ós belső képviseletről szó sem lehet. Vannak tartományegyházak, a melyeknek kebelében a porosz uniói egyház tagja helyet nem foglalhat, s a szűkebb lutherizmusra vagy kálvinizmusra áttérni kénytelen. Sőt vannak [máig is theol. professzorok Erlangenben, a kik a porosz diákkal szemben nem tanúsítják a vallási türelemnek azt a nemét, a melyet a XVII. században a nemesebb szivű és fölvilágosoclottabb értelmű lutheránusok vagy reformátusok tanúsítottak. Bizonyára elegendő ok a német prot. tartományegyházak szorosabb tömörülésére ! Végül szüksége van a német ev. egyház jogi egységesítésére annak az állami hatalomhoz ós a római egyházhoz való viszonyában is. A német prot. fejedelmek a XVI-ik században az egyházkormányzattal együtt az egyház védelmét is vették át a papság támadásaival szemben. Mihelyt tehát — mint az ma az eset — e kötelességót többé nem teljesítik, ezzel az ő egyházkormányzati joguk is elesik. Ma az állami hatalom megtagadja e prot. jellegét, ós annak helyébe mindenütt a ))paritásos« jelleg lép. De ez a ))paritás«, mely a régi prot. állami princípium helyébe lépet, mint Rössler találóan mondja, csak cím az állami védelem megtagad asara es és a római egyház előnyben részesítésére. Avagy paritás-e az, ha a római egyházat a maga pápájával és püspökeivel úrnak tekintik Poroszor-