Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-30 / 31. szám

törekvésben túlzott buzgalom megkísérelte felszabadítani Amerika benszülötteit, egy másik faj ugyanolyan elnyomatásának szentesítése révén. De hát kapzsiság, nem pedig hibás alapokon nyugvó jóakarat teremtette meg a rabszolgakereskedést, mely jelentékeny fejlődésnek indult már akkor, mielőtt Las Casasnak az indiánok védelmében tanúsított könyörületessége köztudomásra jutott. Méltányosság,1

politika'"3

ós vallás, egyaránt kárhoztatták e kufárkodást. S tényleg, a pápai bulláknak egész sorozata biztosított a portugallok részére a Nyugat-Afrikával való kizárólagos kereskedelmet, de az Afrika és Amerika közötti rabszolga-kereskedést, — azt hiszem — a római szentszék kifejezetten sohasem szankcionálta. A római egyház szelleme nem tűrt meg olyat. Sőt X. Leó, — noha az ő gyönyörökkel telt élete, főpapságát szünet nélküli farsanggá alakítván, eltompíthatta a humanitás ós igazság iránti érzékeit, — úgy nyilatkozott,3

hogy »nemcsupán a keresztyén vallás, hanem maga a természet is, a rabszolgaság állapota ellen kiáltoz. Aztán III. Pál, két külön levelében4

átkot mondott azokra az európaiakra, a kik indiánokat vagy bármi másfajta embereket a szolgaság igájába hajtottak. Sőt bevett szokássá vált a spanyol hajókra nézve, —• a mikor felfedező utazásokra keltek, hogy egy-egy pap kisérte őket figyelemmel, kinek jóakaró kötelessége volt megakadályozni az őslakók elraboltatását.5

A független Amerika törvényhozása nagy nyomatékkal emelte ki6

azt a sóvár kapzsiságot, mely a néger rabszolgaság anomáliáját belevéste a szabadság kellő közepébe. Ximenes, a Ferdinánd ós Izabella nagy tehetségű bizalmas embere, a szigorú, hatalmas inkvizítor, a komor, de becsvágyó franciskánus, látta a küszöbön álló veszedelmet és határozottan ellene mondott a négerek beszállításának Hispaniolába abban a meggyőződésben lóvén,7

hogy a kedvező éghajlat csak növelné számukat ós föltétlenül egy, sikerrel járható lázadásra serkentené őket. Egy nagy jelentőségű vissatérités eléggé tanúskodik az ő éleselmójóről; Hayti, az első hely 1 Inter dominum et servum nulla amicitia est; etiarn in pace belli tamen jura servantur. Quintus Curtius VII. k., VIII. fej. -Jonn Locke hasonló meghatározást ad róla: >The perfect condition of Havery is the state of war continned between a iawful conqueror and a captive.* — V. ö. Montesquieu de 1' Esprit des Lois XV. k., V. fej. a néger rabszolgaságról. 2 L. : A. Q. Review, 1883. dec. a virginiai rabszolgaság következményeiről. 8 Grahame: United States II. 18. — Olarkson : History of the Abolition of the Have-Trade I. 85. (amerikai kiadás). — Olarkson I. 33, 34 — Herrera, II. k. XX. fej. 4 L. a levelet: Remesal: Historie de Cbiappa, III. k., XVI. XVII. fej. 5 T. Southey: West Indies I. 126. 6 Walsh felterjesztése 306—342. Belknap levelezése Tuckerrel, I. Mass. Hist. Coll. IV. 190-211. 7 Irving: III., 374, 376. Amerikában, a melyik afrikai rabszolgákat kapott — az első volt abban, hogy az afrikaiak szabadságát tűzze ki maga elébe póldánykópeül. Rabszolga-kereskedós nélkül az afrikai faj nem honosodott volna meg az új világban. Ifj. Zsoldos Benő. A német protestáns unió. A szász tartományegyház múltkori hallei ev. szövetségi közgyűlése Beyschlag tanárnak a mai 29 német prot. tartományegyház szorosabb jogi egyesítésére vonatkozó következő lelkes ós valóban szükségessé vált indítványát fogadta el egyhangúlag : »A német ev. tartományegyházak jogi egyesítése korunk egyik legsürgősebb szükséglete. Szükségessé teszik azt részint a külföldön élő német protestánsoknak közös egyházi gondozása, részint az ev. hitvallásnak felekezetközi ügyekben a birodalmi és állami hatalommal szemben való képviselete, s részint végül az egységesebb egyházrendezetnek és egyházszervezetnek az ev. Németországban való s elodázhatatlanná vált egyengetése ós lehető megvalósítása. Ily német ev. egyházi szövetségnek a feltételét az egyes tartományegyházak érinthetetlen autonomiája képezné a hitvallás, törvényhozás és kormányzás kérdéseiben egyaránt. E közös német prot. egyházi szövetségnek, mint kormányzati ós képviseleti hatóságnak törvényhozó és konzultatív jellegénél fogva szűkebb és tágabb orgánum volna. Mindkét alakjában nem csupán az egyházkormányzat hivatalos képviselőiből, hanem főképen a zsinatilag szervezett helyi gyülekezetek szabadon választott bizalmi fórfiaiból alakulna. E német prot. egyházi szövetségnek ós orgánumának a megalakulása a porosz tartományegyház vezetése mellett nem csupán az eisenachi értekezleten képviselt tartományegyházaktól, hanem mindazoktól volna megvárandó, a kik ez iránti szives készségüket az 1891-ik évi egyetemes zsinaton jelentették ki.a E nagyszerű indítványt következő gondolatokkal indokolja meg Beyschlag: Alig szükséges külön jeleznünk, mily nagy jelentősége s a jövőre való óriási kihatása volna a német prot. tartományegyházak szorosabb egyesítése gondolatának, tehát a német prot. unió megvalósulásának az egész vonalon. Szervezeti aktusról, jogi egyesülésről van itt szó. Tudvalevőleg az ev. egyházban a jogi és szervezeti élet csak másodrendű jelentőséggel bír a vallásos szellemi élet mellett. Egyházfogalmunk az, mely a hitközössógben s a sákrámentumok szerezte-