Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

melyet a francia pápás propaganda és római kúria máris prozelitáskodással s a Németország és Törökország között lévő jó politikai viszony megbolygatásával vádol az egész vonalon. Pedig itt csak az örmény nemzeti egyháznak evangéliumi szellemben való regenerálásáról van szó. Arról értesülünk ugyanis közvetlenül szerzett tapasztalatok nyomán, hogy a tömeges mészárlások millióra rúgnak, az árvákká lett gyermekek száma meghaladja a 150 ezeret. a tömeges nyomor enyhítésére közadakozásból eddigelé 10 millió fordíttatott, mely összegből 1

/e

rész Németországra esik, s hogy végül a német segélybizottság még évi 350 ezer márkával rendelkezik, mely öszeg azonban a rettenetes módon szétszórt és elpusztított örmény keresztyén nép fölsegélyezésére elégtelennek bizonyúl. E kérdésre vonatkozólag találólag jegyzi meg Beyschlag : hogy ilyen nagyszabású irgalmas szamarita müvet még védelmezni is kell a török barbársággal s a német keresztyén >kramerpolitával« szemben, az épen az idők legszomorúbb jeleihez tartozik. A németországi evang. szociális kongresszus mult hó 24—26. napján Kiel városában ülésezett. E város őrzi hamvait a slesvig-holsteini ismert nevű egyházi atyának Harms Klausnak, ki magáról méltán mondhatta: Nihil humani et nihil quod civis est a me alienum esse putavi, mely jelmondat a kongresszus alapgondolataira is méltán vonatkoztatható. A kongresszus első napján Kaftán generálszuperintendens a kovászról szóló parabola alapján bővebben kifejtette ezeket a gondolatokat, hogy mi nem e világból, de e világba valók vagyunk. Nem elvilágia sodás, vagy világtagadás, hanem a világ erkölcsi áthatása és megdicsőítése a mi célunk. A szabadság, egyenlőség es testvériség eszméje nemes tartalmát tekintve, Názáreth iskolájából való. Hogy az evangélium mindent megújító és átható kovásza az egész világot áthassa és átalakítsa, ahoz a felülről és alulról eredő jóakaratra van szükség. — Az első nagy előadást Kaftán berlini tanár és ismert nevü dogmatikai iró tartotta >A lutheri egyház viszonya a szociális kérdéshez« cimmel. Ebben kifejtette, hogy az egyháznak a szociális kérdéshez való viszonya és állásfoglalása benső szükségességgel a reformáció alapelveiből következik és lényeges haladást jelez a prot. népek egyházi és erkölcsi életrendjében. Korunk szociális mozgalma benső összefüggésben van a reformáció ama alapgondolataival, a melyeket az evangélium vezetett be a népek történetébe s a melyek máig is sarkalatos alapjai és feltételei a népek és nemzetek egészséges kulturális életfejlődésének. — A kongresszus évi jelentését Bohrbach tanár terjesztette elő, a melyből megtudjuk, hogy 950 igen tekintélyes tagja van Németországban, a melylyel kapcsolatban Harnack berlini tanár és ismert nevű dogmatörténetiró kifejtette, hogy a kongresszus, mint közösségi alapon álló szervezet az evang. egyház egyik hathatós organumának tekintendő. — Miután Freese berlini gyáros a gyári ipar konstitucionális rendszerének szükségességét vitatta, a gyűlés 2-ik napján nagyobb előadást tartott Paulsen berlini tanár és ismert nevű philoz. iró, »A műveltség ideáljáról a szociális mozgalommal ralo összefüggésében« címmel értekezett. Főbb gondolatai a következők: Valamely kor műveltségének uralkodó ideálja független a társadalom szervezetétől. Nagyobb váltakozások ez ideál körül a társadalmi élet átalakulásával állanak szerves összefüggésben. Valamely kor nevelési ideálja a társadalmi körökben uralkodó erkölcsi és értelmi tökéletességtől függ. Az alsóbb rétegek müvelése mindenkor a főcél, a melyeknek fejlesztésében viszont a szabad keresztyén erkölcsi személyiség kiművelése a fődolog. A szellemi és erkölcsi erők kifejlesztésén van a hangsúly a különböző néprétegek körében. A szociális kérdés a népek és nemzetek önfentartásának életérdekeivel áll a legszervesebb kapcsolatban. E gondolatokkal összefüggésben behatóbban ismertette a tudós tanár a XVII. század udvari. XVIII. század polgári s a XIX. század nemzeti, realisztikus (Napoleon és Bismarck) és népies — demokratikus nevelési és műveltségi életideáljait. Úgy Kaftan, mint Paulsen tanár alapos és tudományos fejtegetéseihez igen mélyre ható disputácíók fejlődtek ki, a melyek lényegesen elősegítették a bizonyara felette fontos kérdés tisztázását. Örömmel regisztráljuk német testvéreink tanulságos forgolódásait a szociális mozgalom körül, a melyekről olvasva, elszorúl az ember szíve, ha e téren is a mi elmaradottságunkra gondolunk. A belmisszió és az evangelizáció immár föléledt mozgalmára itt is igen nagy munka és sok feladatnak a lehető megoldása vár. E téren is Krisztus az út, az igazság és az élet most és mindenkoron. Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. Kalászok az amerikai egyházi élet mezejéről. Nemrégiben irtain e lapok hasábjain arról a nagyarányú s minden prot. ember mély érdeklődését méltán kiérdemlő munkáról, melyet az amerikai methodista egyház kezdeményezett a keresztyénség új évszázadának kezdetére. 25 millió forintos egyetem felállítását vette tervbe Washingtonban, az ország fővárosában ez a derék evangéliumi felekezet, melynek tagjainak száma — mint említém — alig haladja meg a hazai ref. magyarság számarányát. A tervek, s az azok kivitelét biztosító pénzösszeg jórésze együtt van, a mi még hiányzik, nem lehet kételkednünk, hogy azt is összehozza a methodista atyafiak széltében elismert áldozatkészsége, lelkes buzgósága. A baptista egyház másképen köszönti az új század hajnalhasadását. Ez a felekezet most minden erejét új misszióterületek nyitására, a régiek intenzívebb művelésére koncentrálja. Belmisszió-bizottságának előttem fekvő mult évi jelentése szerint csupán amerikai területen 185 ezer dollárt fordított a baptista egyház egyeteme missziói célok propagálására. Az eddigi sikerekkel azonban nem elégedik meg. Ha mostani számítása beválik, akkor bátran elmondhatjuk, hogy az aránylag csekély népességű amerikai baptista egyház viszi el a pálmát a missziói munkálkodás terén, miden más felekezeteket túlszárnyalva e célra hozott, illetőleg hozandó áldozatkészségének nagyságával. A már részleteiben is kidolgozott s az egyes paróchiáknak is megküldött tervezet szerint egy oly nagyszerű alapítvány létesítése kombináltatik, melynek segélyével, melynek felhasználásával a baptista egyház tagjainak száma a legrövidebb idő alatt megsokszoroztathatik a többi testvér-felekezetek érzékenységének kihívása nélkül. Alkalmam nyílt magamnak is bepillantani ebbe a tervezetbe, mely egyik itt működő baptista prédikátor társamnak lett elküldve egyházi főhatósága által. 68*