Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

Minden egyházközség lelkipásztorához egy táblázatos nagy ív papir lett küldve, felosztva annyi apró kockára, ahány tagból a gyülekezet áll. Megjegyzem, hogy amerikában ritka gyülekezet, mely 3—400 tagnál többől állana. A lelkész felhívja a híveket, hogy mindenki töltsön ki egy kockát az íven, s adományozzon az Evangélium terjesztésére, a missziók fentartására 1 dollár, u. n. special offert. Az ív az úrasztalára van kiterítve s prédikálás után sorba jönnek a hívek s okkupálnak neveiknek egy-egy kockát. Alig szükséges megemlítenem, hogy baptista kollégáink nagy ügyességgel, körültekintő tapintattal végzik ezt a rájuk bízott missziót, melynek kifundálásánál, valljuk meg, a gondos baptista atyák nagyrészben az emberi hiúságra számítottak. Alig akad egyegy gyülekezetben egy-két tag, ki kivonná magát a fizetés kötelezettsége alól, már csak a többiektől való szégyenkezés miatt is. S ha akadna ilyen, előáll mindjárt 8—10 ember, kik késznek nyilatkoznak az üresen maradt kockát kitölteni nevükkel s dollárjukkal. A bölcs zsinat gondoskodott arról is, hogy vagyonosabb egyházi tagok részére is nyujtassék alkalom vallásos áldozatkészségük kielégítésére. A nemes verseny fokozására vannak 25, 50, sőt 100 dolláros kockák is, melyekért már a főegyházi hatóság részéről jegyzőkönyvi köszönet is kijár. Ily módon a baptista egyház egy év alatt 5—6 millió dollárt remélössze hozni missziók céljaira, s hogy reménysége nem épen alapnélküli, mutatja az, hogy kéthetenként átlag véve százhúsz — százötvenezer dollár önkéntes adomány folyik be a missziói közpénztárba. Ha a kombinált pénzösszeg csakugyan együtt lesz — a miben a világos jelenségek s a baptista atyafiak szívós kitartásánál fogva egy pillanatig sem lehet kételkednünk — akkor a baptista egyház lesz hivatva a jövő évszázad folyamán a legnagyobb terjeszkedést tenni. Száz és száz új missziói állomást fognak organizálni, ezer és ezer lelket hódítva a jövő nemzedékben egyházuknak. Mert Amerikában egész országokkal vetekedő olyan területek vannak még, hol még egy keresztyén felekezet sem vetette meg szilárdan lábait. — Némely vidék lakóin csak a keresztyénség máza van, s ezek nem sok különbséget tesznek az egyes ker denominációkban. A melyik közöttük templomot épít, ahhoz csatlakoznak. Gyermekeik azonban már Tentartó elemeivé válnak az őket dajkáló egyháznak. S épen erre számít a baptista egyház. Kéthárom, sőt ha kell, több milliót is szívesen költ új miszsziói telepek létesítésére, még ha az első generáció nem hozza is meg a kivánt gyümölcsöt. Nem elveszeit pénz az, mit egyes felekezetek a misszió-ügyre áldoznak! Születések által csak nagyon lassú szaporulat érhető el, új missziók, új egyházak, templomok ezreket vonzanak és nyernek meg a felekezetnek. Ezért van, hogy ma már minden felekezet s nem csak a baptista, szinte erejét felülmúló áldozatot hoz a misszók ügyének. A baptisták, mint látjuk, jó példával előljárnak. Nemcsak beszélnek, hanem cselekednek is. Legközelebb a presbyteri felekezet tevékenységéről írok, úgyszintén a mi anyaszentegyházunknak a közelgő új évszázad kezdetére tervbe vett munkájáról. Chikagó. Ills, 8708 Buffalo are. Harsányi Sándor, ev. reform, missziói lelkész. EGYHÁZ. A marosi ref. egyházmegye közgyűlése. Az erdélyi egyházkerület egyik legnépesebb s legtekintélyesebb egyházmegyéje, a marosi, e hó 3-án tartotta meg szokásos nyár-elői közgyűlését Marosvásárhelytt. A közgyűlést megelőzőleg a várbeli nagy templomban istentisztelet s néhai Szász Domokos püspök emlékezetére gyászünnepség tartatott, melyen PMVÜSZ János esperes megható szép könyörgése után Viski Gyula somosai lelkész mondott emlékbeszédet. Közben a nyárád-szeredai földész-énekkar két gyászdalt énekelt el. Az egész istentisztelet szép, megható, felmagasztosító volt. Azután a közgyűlésre vonultak az egyházmegyei képviselők, papok, világiak. Itt Ravasz esperes elnökölt s tette meg jelentését egyfelől esperesi működéséről, másfelől az egyházmegye beléletéről. A tárgysorozat többi pontja az új lelkészek és tanítók bekeblezése, tanügyi, főjegyzői s pénztárnoki jelentések voltak s végül az indítványok. Ezek során különösen e kettőt említjük föl. Deésy Zoltán, alispán s algondnok indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy az, épen ravatalon fekvő Kovács Ferenc m.-vásárhelyi róm. kath. plébánus, apát és pápai praelatus elhunyta alkalmából a róm. kath. egyháztanácshoz s a néhai családjához részvétiratot intéz. A TóthfaJusi József marosvásárhelyi lelkész atyámfia indítványára pedig elhatározta az egyházmegye, hogy tiltakozik a vállás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek azon elhatározása s ténye ellen, melylyel az erdélyi róm. kath. püspök címét rendeletileg erdélyi püspök címben állapította meg. Az indítványozó hosszabb beszéd kísérletében bizonyította be a kultuszminiszter rendelete törvénytelen, jogtalan s sérelmes voltát és kimutatta, hogy azok az okmányok, melyeken e határozat alapulhatott, nem az igazság és történelmi hűség kész bizonyítékai, hanem falsumok, sőt bűnjelek, melyek az erdélyi protestánsokat sok-sok keserűségre s méltatlanságra emlékeztetik. Hosonló tiltakozásra a többi egyházmegyék s a f. é. szeptember havában tartandó egyházkerületi közgyűlés is felkéretett, (i. f.) A nagyhonti ágostai evangélikus egyházmegye a minap tartotta Selmecbányán évi közgyűlését. A napirend tárgyai közül különösen Handel Vilmos főesperes jelentése érdekes. Örömmel konstatálta ugyanis, hogy az egyház tót hívei körében egyre jobban terjed a magyarság. Minden gyülekezetükben megülték a magyar nemzet ünnepeit, azonkívül pedig Százd és Fehérkút községekben a magyar nyelvű istentiszteletet hozták be. Az egyházmegyei közgyűlés örömmel vette tudomásul a jelentést.